Azt már láttuk Donald Trumptól, hogy képes váratlan döntéseket hozni, illetve hogy az udvariassági formulákra nem sokat ad, saját miniszterét is Twitter-üzenetben rúgta ki, de amit az elmúlt napokban az USA szíriai jelenléte kapcsán alkotott, az új szintre emelte a kiszámíthatatlanságot.
Múlt csütörtökön az Ohio állambeli Richmondban váratlanul bejelentette, hogy az amerikai csapatok hamarosan hazatérnek Szíriából, miután az Iszlám Államot „kiütötték”, majd foglalkozik valaki más a térséggel. Az amerikai sajtó egyből felkapta a hírt, hiszen a jelenlegi állás szerint semmivel nem került közelebb a szíriai helyzet megoldása. Sőt, Törökország épp napokkal korábban fejezte be az egyik kurd enklávé felszámolását, és Erdogan elnök ígéretet tett az újabb területek megtámadására, ahol amerikai erők is állomásoznak. Az USA-nak és Törökországnak sok konfliktusa volt már a szíriai kurdok miatt, így Trump bejelentése inkább megfutamodásnak tűnhetett.
Az elnöknek annyiban igaza volt, hogy az Iszlám Állam terrorszervezet megszűnt „államnak” lenni, elvesztette a fővárosát, a területeit, kisebb csoportokra bomlott, de a fenyegetés nem múlt el, csak átalakult. A csoport a jövőben megint egy hagyományos terrorszervezetként fog viselkedni, amely váratlanul, bujdokolva próbál majd lecsapni, bombamerényleteket végrehajtani. Irak és Szíria sivatagi területei és gyengén ellenőrzött perifériái a továbbiakban is menedéket adnak majd a terroristáknak, még nem is lesznek többen néhány száz vagy ezer főnél.
Csakhogy Trump váratlan megjegyzését követően semmi érdemi változás nem történt, az amerikai katonai vezetés minden nyilatkozatában a jelenlét fenntartását hangsúlyozta. Nyíltan ugyan nem mentek szembe elnökükkel, de hosszasan ecsetelték a maradás előnyeit, ennek érdekében a külföldi partnerek is felszólaltak, Franciaország például jelezte, hogy csapatokat küld a kurdokhoz, és a szaúdiak is nyíltan kiálltak a jelenlét mellett.
Kedden aztán Donald Trump a három balti államfőt fogadta a Fehér Házban, ahol a sajtótájékoztató során megerősítette, hogy valóban szándékában áll kivonni a szíriai csapatokat. Tőle néhány kilométerre egy kutatóintézet konferenciáján a közel-keleti térségért felelős katonai főparancsnok, az USA segélyezési tevékenységéért felelős vezető és a Külügyminisztérium Iszlám Állam elleni koalíciójának a különmegbízottja mind a maradás és a helyreállításban játszandó amerikai szerep szükségességéről beszélt. Gyakorlatilag egy időben gyökeresen ellentétes állításokat fogalmazott meg az elnök és a vezető tisztviselői.
Az elnök már a kampányban meghirdette, hogy az amerikai katonákat haza akarja hozni, az USA nem fog másokért háborúzni, aki pedig az országgal katonai szövetségben van, az vegye ki a részét a tehermegosztásból. Részben ez áll a hátterében annak, hogy a NATO-tagországok legtöbbje, így Magyarország is, az elmúlt években elkezdte emelni a védelmi költségvetését. Trump másik kampánytémája a dzsihadisták és az Irán elleni küzdelem fokozása volt, különösen az előző elnök, Barack Obama által Teheránnal kötött nukleáris megállapodás megtorpedózása. Irán egyfajta mumus szerepét tölti be a republikánusoknál, mivel hatékonyan megy szembe az USA térségbeli érdekeivel.
A Nemzetbiztonsági Tanácsban kedden a hazatérés vagy maradás érvei ütköztek, és sikerült meggyőzni az elnököt, hogy a hazatérés „költségei” az USA számára magasabbak lennének, mint a maradásé.
A jelenlegi adminisztráció fő ellensége jelenleg Irán. Trump a múlt hónapban gyors egymás után távolította el külügyminiszterét és nemzetbiztonsági főtanácsadóját, akik nem így gondolták. Hogy ez lehetett az indok, azt jelzi, hogy olyan embereket választott helyükre, akik a Teherán elleni erősebb fellépés hívei.
Irak mellett pedig Szíria az iráni beavatkozás fő hadszíntere: Irán a becslések szerint 30-40 ezer saját és „idegenlégiós” fegyveressel van jelen a konfliktusban, jelenlétük a harcokban sok helyen eldöntötte a küzdelmet.
Ma már általános az a vélekedés, hogy 2003-as iraki invázió végül Irán megerősödését hozta el a Közel-Keleten, épp azé az országét, amely az USA fő ellensége. Először Irakban tudott megnőni a perzsa állam befolyása, majd 2011 után Szíriában is. Így ma már a Földközi tengertől a Perzsa/Arab-öbölig (sőt Afganisztánig) folyamatos az iráni jelenlét, miközben Jemenben, Bahreinben is aggodalomra okot adó fejlemények vannak.
Trump elnöknek ezt kellett mérlegelnie kedden és szerdán. Az amerikai kivonulással a szíriai kurdok protektor nélkül maradnánal Törökországgal és a szíriai hadsereggel szemben, nem lenne akadálya Szíria egyesítésénének orosz és iráni segítséggel, és Irán kedvéére rendezhetné be jelenlétét az országban. Ez pedig egyelőre elfogadhatatlan Trump és hívei számára, így bármennyire is szeretne „kisebb” lábnyomot a világban, nem Szíria vagy Irak lesz az, ahol a kivonulás elkezdődik.
