Két hónapon belül Franciaország új elnököt választ Francois Hollande helyére. És ha igazak a legfrissebb közvélemény-kutatások, az új vezető nem Marine Le Pen lesz, hanem egy bankár, a korábbi gazdasági miniszter Emmanuel Macron, a társadalmi liberalizmus képviselője.
Amikor Macron novemberben bejelentette, hogy indul az elnökválasztáson, esélytelennek mondták, és minden jel arra mutatott, hogy homályos elképzelésekkel és eszmékkel teli kampánya hamar összeomolhat.
Nem volt támogatottsága egyik hagyományos párttól sem, főként a helyi közösségekre és az önkéntesekre épített. Kritikusai akkor biztosra vették, hogy pénz hiányában, kívülállóként, fiatalságára és megjelenésére építve rövid ideig marad csak talpon.
Most 22,5 százalékon áll a közvélemény-kutatások szerint a még érinthetetlennek látszó Marine Le Pen mögött.
Szinte minden Macron mellett szól
Jelöltségét erősítette, hogy szövetséget kötött Francois Bayrou-val. Amikor a Demokrata Mozgalom vezetője visszalépett a versenytől, öt százalékon állt, de rájött, hogy Macronnak vannak jelenleg a legjobb esélye legyőzni Le Pent.
A választási rendszer Macronnak kedvez. Az első fordulóban hat vagy hét jelölt indul, közülük jut tovább az első és a második helyezett a második körbe.
Marine Le Pen apja, Jean-Marie Le Pen volt az egyik résztvevője a legdrámaibb választások egyikének. A Nemzeti Front elnöke 2002-ben másodikként végzett az első körben Jacques Chirac mögött, kiejtve a versenyből a szocialisták miniszterelnökét, Lionel Jospint. Csakhogy az utolsó körben jóformán az összes párt arra buzdított, hogy támogatói szavazzanak Le Pen ellen, aminek eredményeként Chirac történelmi győzelmet aratott, a voksok 82 százalékát gyűjtötte be.
A mostani választáson is elképzelhető hasonló forgatókönyv.
Macron mellett szól az is, hogy óriási szerencséje van.
- Francois Hollande nem indul újra a választásokon;
- Manuel Valls helyett a jóval baloldalibb Benoit Hamon lett a szocialisták jelöltje;
- Alain Juppé elbukott Francois Fillon ellen az előválasztáson, amivel megnyílt az út a jobbközép felé Macron előtt;
- majd jött a botrány: Fillon felesége jogtalanul vett fel közpénzt évekig, s az ügy már a jobboldali politikus jelöltségét veszélyezteti.
Macron rendkívül aktív a közösségi oldalakon, újra és újra kérdésekkel bombázza követőit. Ez nem véletlen, a kommunikációjáért Laurence Haim egykori újságíró felel, aki húsz éven át követte az amerikai politikát, beleértve a két Obama-ciklust.
Leperegnek róla a kritikák
Két hete Algériában úgy fogalmazott, hogy a francia kolonializmus bűncselekmény volt az emberiség ellen. A szélsőjobboldaliak lázongtak a kijelentései miatt, és bár később elnézést kért, hogy beszéde sértett egyeseket, véleményét nem korrigálta.
Sokan a bankárok jelöltjének tartják, mert a Rothschildnál dolgozott. A kritikákra Londonban, 3500 ember előtt reagált, nem is akárhogyan.
Legalább a Rotschildnál nekem tényleg volt állásom, a saját fizetésemet kerestem meg
– üzent ezzel Francois Fillonnak, akinek a felesége olyan munkákért vett fel pénzt, amit el sem végzett.
Beszóltak neki azért is, mert úgy áll tízezres tömegek elé beszédet mondani, hogy nincs konkrét programja. Aztán lassan de biztosan előállt terveivel. 60 milliárd eurót spórolna öt év alatt a közszolgálatban, nem az egészségügy kárára, és kiállt az Európai Unió megerősítése és megújítása mellett.
Le Pennek sok forog kockán
Sokan mondták, hogy a Brexit és Donald Trump győzelme után Európa-szerte beindul a populista dominóhatás, de Marine Le Pen hatalomra jutása egyáltalán nem reális, a korábban már említett elnökválasztási rendszer ugyanis a populistákat sújtja.
A Nemzeti Front sokat profitált a migrációból és a gazdasági válság utóhatásaiból. Ehhez jön, hogy Franciaország súlyos terrortámadásokat élt át az elmúlt időszakban.
A párttagok egy része pedig csak akkor támogatja őt a továbbiakban, ha megválasztják államfőnek, ellenkező esetben nem mozgósítanak érte a júniusi parlamenti választáson.
Ötven százalék feletti eredménnyel kell nyernie az első fordulót, ha elnök akar lenni, vagy sokkal többet veszíthet, mint egy választást.
Le Pen óriási hátránya, hogy nem új arc a politikában, ellentétben Macronnal, akire az ő progresszív alternatívájaként néznek. Franciaországban új jelenség, hogy egyáltalán van alternatíva. A Nemzeti Front már nincs monopolhelyzetben a piacon. És ez elég is ahhoz, hogy veszítsen.
