A százhetvenötezer embernek otthont adó várossal korábban már foglalkoztunk, így bemutattuk, hogy az élet itt korántsem fenékig tejfel, hiszen az eredetileg a Norillag gulágrendszer központjaként emelt település környékén réz-, kobalt-, platina-, palládium, szén- és nikkelbányák egész sora húzódik, az oroszok a nyersanyagokat pedig nem épp környezetbarát módon termelik ki.
A telek nem ritkán mínusz harminc-negyven fokosak, míg a nyarakon a hőmérő alig tíz-tizenöt fokkal kúszik a fagypont fölé, az egész évben szálló, sokszor radioaktív por pedig a várható élettartamra sincs túl jó hatással.
A házak egy része lakhatatlan, a többi pedig úgy fest, mintha egy világvégét bemutató mozi romba dőlni készülő városát nézné az ember.
Az orosz Ökológiai és Természeti Erőforrások Minisztériuma szerdán közleményében adott hírt a Norilsk Nickel gyára által okozott szennyezésről, mely egyszerűen vörösre festette a város közelében húzódó Daldikan folyót. A RIA Novoszty orosz hírügynökség szerint a cég nem erősítette meg az információt, így állításuk szerint semmilyen ipari melléktermék, vagy károsanyag nem jutott általuk a folyóba.
A természetvédelmi aktivisták a Daldikan vizének a Pjaszinán át a Kara-tengerbe való jutása miatt aggódnak, hiszen annak halállománya ezzel jókora veszélybe kerül.
Mindemellett a vizsgálatok befejezéséig a cég csökkentette a területen lévő Nadezsinszkij Acélgyár termelési kapacitását, a norilszki vezetés pedig azzal igyekszik nyugtatni az embereket, hogy a Daldikánnak semmi köze nincs a város vízellátáshoz, így a lakosság egészsége egyáltalán nem forog veszélyben. Vagyis nem jobban, mint a hideg, a por, vagy az életveszélyes épületek és a gyárak által kiköpött káros anyagok miatt.
A minisztérium vizsgálatot indított az ügyben, melynek eredménye még nem ismert, de korántsem kizárt, hogy a folyóba a gyár csatornarendszerének sérülése miatt vörösiszap került.
