Külföld
Irak konfliktus, háború (Array)

Jobbak-e az Iszlám Állam hadvezérei?

Jászberényi Sándor
Jászberényi Sándor

újságíró, haditudósító, író. 2015. 06. 01. 16:54

Az elmúlt hetekben az Iszlám Állam újabb offenzívába kezdett Anbár tartományban és az iraki hadsereget ismért megalázta, mert a hadsereg harc helyett ismét inkább menekült, a terrorszervezet kezére juttatva Ramadit. Az amerikai Foreign Policy hosszú cikket szentelt annak, mi az oka, hogy a halálszekta a nemzetközi együttműködés ellenére is sikeres hadjáratot tud folytatni.

A siíta milíciák (Hasd Al Shábi) és az iraki kormány csapatai már célba vettek az Iszlám Állam által elfoglalt Ramadit. A sietve megtervezett, bár nagy nyilvánosságot kapó megmozdulás célja, hogy kisörpörjék a dzsihadistákat a városból, akik nemrég könnyűszerrel üldözték el onnan az iraki hadsereget.

Megtervezett Iszlám Állam támadás

Az amerikai katonai tisztviselők szerint az ISIS már hetek óta gondosan készült Ramadi megtámadására, a harcosok beosontak a városba, körbevették a kormányzati épületeket és az iraki hadsereg állásait. Tucatnyi, a hadseregtől elkobozott, robbanóanyagokkal megrakodott páncélos autóval és buldózerrel ütöttek rajta az iraki erőkön. A sok halottat és sebesültet látva, a kimerült és megszégyenített kormányzati erők a városon kívüli védekező pozícióba húzódtak. Az amerikai tisztviselők azt mondták, a menekülő irakiak tankokat és aknavetőket is hátrahagytak.

A dühös amerikai politikusok azt vetették az irakiak szemére, hogy magára hagyták a várost. A hadsereget “nem kényszerítették arra, hogy elmenjen” – mondta Martin Dempsey tábornok, a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának elnöke a múlt heti NATO-csúcson Brüsszelben az újságíróknak. “Ők egyszerűen kisétáltak Ramadiból.” Ashton Carter, védelmi miniszter egy vasárnapi interjújában azzal vádolta az irakiakat, hogy egyáltalán nem is akartak harcolni. A Fehér Ház gyorsan reagált és visszavonta az állításokat, de nem kétséges, hogy sokan Carterhez hasonlóan vélekednek a Pentagonban.

A védelmi miniszter hozzászólása felvetett egy fontos kérdés a Ramadiért folytatott küzdelemről és az Iszlám Állam visszaszorításáról: képes lesz Bagdad megnyerni a háborút, ha a folyamatosan a tábornokai előtt járnak és kijátszák őket az ISIS harcosai?

 Fotó: Europress/Ahmad Al Rubaye

Jobbak az Iszlám Állam stratégái?

Sok minden állhat azonban egy háborús győzelem, vagy vereség hátterében. Ramadi elvesztése például nem róható egyedül a rossz vezetés számlájára. Michael Knights, a Washington Institute iraki katonai kérdésekre szakosodott munkatársa rámutatott arra, hogy az iraki hadsereg és a rendőrség már 18 hónapja folyamatosan harcol, igen csekély támogatást kapnak az iraki kormánytól és a harcok alig akarnak csendesedni. Nincs számukra “biztonságos hely, ahol igazából megpihenhetnének és feltöltődhetnének, ahová kis időre elmenekülhetnének a csaták elől.”

Ugyanakkor, nem kérdés, hogy az ISIS elleni küzdelmet hátráltatták azok az iraki parancsnokok, akiknek sosem sikerült előre látniuk, mit tervez az ellenség, illetve sosem tudtak megfelelően reagálni az ellenség lépéseire. Tavaly júniusban például, miután vezetőik a dzsihadisták előrenyomulását látva elhagyták az egységeiket, két iraki hadosztályt irányítottak Moszul közelébe. Az iraki hadsereg azóta, lassan egy éve bombázza eredménytelenül Fallujah városát, és próbálja kiszorítani az Iszlám Államot a városból.

De a hadsereg számos helyőrsége a dzsihadisták kezére került a múlt év folyamán, a kevés támogatás, a gyenge vezetés, valamint a fegyver- és lőszerhiány miatt.

Továbbá, a szembenálló felek nem rendelkeznek ugyanolyan katonai képességekkel és elkötelezettséggel. Az iraki biztonsági erőknek a Szaddám Husszein alatt edződött, sokat tapasztalt tisztekkel kell szembenézniük, akik az elmúlt 12 évet csatározással töltötték, az amerikaiakkal, és a siíta vezetésű iraki erőkkel is megküzdve Anbár-tartomány szerte.

Ahmed Ali, az Oktatással az Iraki Békéért Központ (EPIC), egy iraki fiatalok segítésével foglalkozó washingtoni nonprofit szervezet főmunkatársa úgy látja, hogy az ISIS tisztjei viszonylagos szabadságot élveznek az egyes műveletek lebonyolítása során. Abu Bakr al-Bagdadi, a dzsihadisták vezetője átadta az irányítást és a felelősséget a csapatok vezetőinek.

Mivel ezek a vezetők a szunnita Anbárban nevelkedtek, igen jól ismerik az ottani terepet és “a hírszerző tevékenységük egyenesen a Baath párt forgatókönyve szerint zajlik. Nagyon precízen, nagyon személyes módon.” Az Iszlám Állam parancsnokai Ali szerint ismerik a tartomány törzseit és a társadalmi szerkezetét is, és így könnyen azonosítani tudják, melyik csoporttal érdemes szövetkezniük és melyiküket kell leigázniuk.

Irak konfliktus, háború (Array)Fotó: Europress/Ahmad Al Rubaye

A gyökerek a múltban

Az ISIS csatatéri sikerei részben az USA 2003-as döntésének hosszútávú következményei, amikor is az amerikaiak a Szaddám-rezsim összeomlása után feloszlatták az iraki hadsereget. A szunnita katonai szakemberek teljes generációja az utcára került, majd elvegyült a felkelők között. A helyzet tovább romlott az utóbbi években, mivel Nuri al-Maliki miniszterelnök még több tapasztalt szunnita parancsnoktól szabadult meg és a helyükre kevésbé kompetens siíta tiszteket és parancsnokokat állított.

Maliki síita vezetésű hadserege és rendőrsége évekig szektariánus milíciaként működött, kegyetlenül elnyomta a szunnita vezetőket, csak a miniszterelnöktől fogadott el utasításokat, aki csupán a hozzá közel állókkal tárgyalt és a katonai döntéseket az irodájában hozta meg. Sok felháborodott szunnita a törzsi milíciák és iszlamista csoportok egyesítésével válaszolt erre bánásmódra, így alakulhatott ki végül az Iszlám Állam.

Diszkriminált siíták az iraki hadseregben

Steve Leonard, amerikai alezredes, a bagdadi nagykövetség katonai oktatóprogramjának 2012-es senior tanácsadója szerint az ellentétek ellenére, néhány veterán szunnita tisztnek sikerült újra bekerülnie az iraki biztonsági erők kötelékébe, de nagyon kicsi rá az esély, hogy valaha is hatalmi, vagy befolyással rendelkező pozícióba kerüljenek.

“A legkiforrottabb vezetői tapasztalatot és tudást még mindig a szunniták soraiban találhatjuk meg” – mondta Leonard. “Sok idő és rengeteg tanácsadói munka kellene hozzá, hogy be lehessen hozni ezt a lemaradást. Itt szó szerint egy nemzedékváltásról van szó, olyan dologról, ami nem megy egyik napról a másikra.”

Azokat a szunnita tiszteket, akiknek mégis sikerült viszonylagos befolyással bíró pozícióba kerülniük, sokszor zaklatják, és nem igazán bíznak meg bennük. Maliki idején sok szunnita vezetőt gyanakodva kémleltek a kormány ügynökei, hogy vajon kapcsolatban állnak-e a felkelőkkel. Leonard tud olyan szunnita tisztről, aki inkább kihagyta az amerikai tanácsadóval való megbeszélést, mert félt, hogyan tűnhet ez a siíta besúgók számára.

Miután az Egyesült Államok 2011-ben kivonta a csapatait Irakból, minimálisra csökkent az amerikai katonai jelenlét Bagdadban és emiatt megtorpant a magas rangú katonai vezetők képzése is. Túl kevés katonai tanácsadó tartózkokdik jelenleg Irakban, kevesebb mint 200 fő tartozik a bagdadi nagykövetséghez. “Rengeteg volt a feladat, melyekkel egy tanácsadónak kellett volna foglalkoznia” – emlékszik vissza Leonard, azonban ilyen kis számú tanácsadói csapattal nem tudtak mindent teljesíteni.

Leonard szerint van néhány igen tehetséges fiatal iraki vezető is, azonban magasabb szinten nagy nyomás nehezedik rájuk, “a vezetők nagy része szektariánus és etnikai megkülönböztetéstől szenved, ami beárnyékolja a képességeiket és a hatékonyságukat.”

Irak konfliktus, háború (Array) Fotó: Europress/Safin Hamed

Kommunikációs hiba

Ramadi jó példája volt az erőtlen vezetésnek. A legfelsőbb vezetők eliszkolását városból az USA azonban ma már az iraki erők, a feletteseik és az amerikai tanácsadók közti kommunikációs hiba számlájára írja.

A parancsnok “egyoldalúan döntött arról, hogy egy biztonságosabbnak vélt pozícióba vonul”, méghozzá a Ramaditól keletre eső Habbanijába – magyarázta Dempsey tábornok Brüsszelben. A Honvédelmi Minisztérium szóvivője, Steve Warren ezredes, aki egyébként az iraki vezetés határozott bírálója volt Ramadi esetében, kedden azt nyilatkozta, hogy “az iraki biztonsági erők ellensége jelentős túlerőben volt” a városban, “ezért a visszavonulást választották.”

Az iraki hadsereg nemrég mutatott némi életjelet. Egy szárazföldi folyosót nyitottak meg a Baidzsi olajfinomító közelében, ami lehetővé teszi, hogy erősítést küldjenek az Iszlám Állam által hónapok óta körülzárt katonáknak. Haider al-Abadi miniszterelnök, a siíta politikusok és milícia-vezetők azt állítják, hogy napokon belül visszaszerzik Ramadit. Az elmúlt események tükrében erre azért korántsem vehetünk mérget.

 

A siíta halálbrigádok

A Hasd al Shábi, magyarul önkéntes hadsereg 2014 végén jött létre, amikor is a siíta vallási vezetők a mecsetekben vallási kötelességnek nevezték az Iszlám Állam elleni harcot. A bagdadi kormányzat ekkor több szabadcsapatot is felfegyverzett és engedélyezte, hogy részt vegyenek a harcokban. Ezek a szabadcsapatok, melyeknek létszáma több ezer főre bővült azonban egyértelműen nem az iraki belügyminiszternek engedelmeskednek, akinek fennhatósága alá kerültek, hanem a siíta Irán titkosszolgálatának, akik fegyverrel, de önkéntesekkel is ellátják őket. Tikrit ostrománál bizonyított a Hasd Al Shábi először: a várost az ostrom során a földdel tették egyenlővé és olyan etnikai tisztogatást végeztek a szunniták között, hogy a kurdok konkrétan párhuzamba állították őket az Iszlám Állammal. Az Egyesült Államok értelemszerűen próbálja bojkottálni a hasd as shábi bevetését az iraki kormánynál, mert a szankciók enyhítésének dacára továbbra is fenyegetésként értékeli Iránt és annak bármilyen kézi vezérelt egységét iraki területen.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Pregnant woman sitting in childbearing center
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.