Egy héttel ezelőtt kisebb földrengéserejű változások történtek Szaúd-Arábiában, még ha a Jemenben folyó háború és az Iszlám Állam iraki robbantásai el is nyomták ezt a zajt. 2015. április 25-én Szalmán király, a szaúdi uralkodó egy sor személyi változást jelentett be a királyságot irányító pozíciókban.
Az intézkedések keretében felmentette féltestvérét, Muqrin bin Abdulazíz trónörököst (hivatalos megnevezése: koronaherceg), egyik unokaöccsét, a külpolitikát 1975 óta irányító Szaúd bin Fajszalt, és a szaúdi kormány egyetlen női miniszterét. Bár a döntések első pillanatra csak egy újabb kormányátalakításnak tűnhettek, a valóságban olyan nagy horderejű változásoknak lehettünk tanúi, amelyek az ország legégetőbb kihívására, a királyi családon belüli utódlásra igyekezett választ adni.
Öröklődés a családban
Szaúd-Arábiáról általában az uralkodócsalád mesés gazdagsága és a konzervatív, szigorú vallási előírások jutnak eszünkbe. A múlt héten hozott döntések, különösen az új trónörökösök kijelölése történelmi fejleménynek tekinthetőek. Ennek megértéséhez azonban röviden vissza kell tekinteni az uralkodó Ál Szaúd család hétköznapinak semmi esetre sem nevezhető történetére.
Meglehetősen ritka egy állam esetében, hogy az uralkodó saját magáról nevezze el az országot. Szaúd-Arábia esetében ezt történt, amikor 1932-ben Abdulazíz Ál Szaúd törzsfőnök befejezte több mint húsz éven át tartó, az arábiai félsziget különböző vidékeit meghódító háborúit.
Ál Szaúd nem volt hétköznapi ember, remek harcos és kiváló politikus volt egyszemélyben, akit az arábiai sivatag szélsőséges környezete edzett évtizedeken át. Egész életében – akkor is, amikor már egy egész országot irányított – megmaradt törzsfőnöknek, aki sokra tartotta a személyes kapcsolatokat, a saját és az állam vagyonát egyként kezelte, és aki 1953-as halálakor 36 fiúgyermeket hagyott hátra 17 feleségétől (a lányairól és az ágyasaitól származott gyermekeiről nincs pontos információ). Ezek a rendkívüli számok annak voltak köszönhetőek, hogy háborúi során legyőzött ellenfeleinek feleségeit vagy lányait a törzsi szokásoknak megfelelően feleségül vette, így az sem volt véletlen, hogy az egyes hadjáratok előtt mindig elvált egyik feleségétől (az iszlám csak négy feleséget engedélyez egyszerre egy muszlim férfinak).
Ál Szaúdnak a hatalmas sivatag törzseiből és oázisaiból illetve és tengerparti területek kereskedővárosaiból kellett egy államot kovácsolnia, de már csak a halála előtt alakult ki az a gyakorlat, hogy a legfontosabb minisztériumok, a hadügy, belügy, és külügy, illetve a Nemzeti Gárda a család, azaz a fiai kezében marad. Bár az Ál Szaúdok kifelé mindig is egységet igyekeztek be mutatni, a 36 fiútestvér között mindig is voltak konfliktusok, frakciók, ellentétek.
Ebben a belső rivalizálásban kulcsszerep jutott az úgynevezett „Szudajri heteknek”, akik Abdulazíz Ál Szaúd legkedvesebb feleségétől, Hassza bin Ahmed Ál Szudajritól születtek (és még további négy lánytestvérük). A hét testvér befolyásának kiegyensúlyozására Fajszal király idején (1963-1975) az az egyezség született a családon belül, hogy a szudajriak megkapják a belügy és a hadügyminisztériumot, legidősebb testvérük Fahd a trónörökös helyettese lesz, cserébe nem szorítják ki a többi testvért az utódlás lehetőségéből.
Fahd király végül 1985 és 2005 között uralkodott, testvérei pedig 35-45 évet töltöttek el miniszteri pozícióban. A jelenlegi uralkodó Szalmán király 1963-2011 között Rijád tartomány (ahonnan a család származik) kormányzója volt és csak azért hagyta ott a pozícióját, mert idősebb testvérei és féltestvérei halála után maga is esélyessé vált a trónralépésre.
Szaúd-Arábia egyik legnagyobb kihívása ugyanis az ezredforduló után az lett, hogy az elöregedő fiúkat ki váltsa majd a trónon. Az államalapító még élő, legfiatalabb fiai is 1943-as születésűek, azaz 72 évesek idén, a király pedig 80. életévét fogja betölteni idén decemberben (Ál Szaúdnak 1900 és 1947 között születtek fiúgyermekei). A krízist tehát az jelenti, hogy ki és milyen elvek alapján döntsön arról, hogy harmadik generációs unokák közül ki lehet majd uralkodó, miközben az öröklésnek nincs írott vagy íratlan tradíciója.
A királyi család, középen Salman bin Abdulaziz
Fotó: Europress/Getty Images
Saját fiát hozta helyzetbe
A 2015 januárjában királlyá választott Szalmán király korához és a szokások képest rendkívüli céltudatossággal és határozottsággal látott neki a királyi családon belüli erőviszonyok átrendezéséhez. Még januárban Mohamed bin Nájífot, unokaöccsét nevezte ki trónörökös helyettesnek. MbN, ahogy amerikai szakértői körökben hívják, az előző 15 évet a belügyminisztérium vezetésében töltötte, előbb mint apja helyettese, majd apja halála után mint miniszter.
Mohammed bin Nájif maga is a Szudajri klán tagja, 55 éves, gyermektelen és kulcsszerepet játszott az elmúlt évtizedben a szaúdi szélsőségesek rehabilitációjában. Ő lett az első családtag, aki a harmadik generációból került ki, és esélyt kapott a királyi szerepre.
Szalmán király a bombameglepetést mégis most, 2015 áprilisában okozta, amikor kijelölt utódját és féltestvérét, a már említett Muqrin bin Abdulazízt leváltotta. Ezzel lépéssel MbN lépett előre trónörökösnek, és kérdéssé vált, hogy ki lehet a trónörökös helyettes. Szalmán már azzal is szakított a tradíciókkal, hogy „kirúgta” a korábbi trónörököst, ám a meglepetést fokozni tudta azzal, hogy legfiatalabb fiát, a 30-as éveiben járó Mohammed bin Szalmánt nevezte ki trónörökös helyettesnek.
MbS, ahogy amerikai körökben számon tartják, a Szaúd család rejtélyesebb tagjai közé tartozik, igazából csak édesapja 2015 januári királlyá választása után került rivaldafénybe. Szemben testvéreivel és féltestvéreivel, akik többségében nyugati egyetemekre jártak, ő szaúdi egyetemen végzett jogot. Pontos életkorát nem tudni, valószínűleg 1980 és 1985 között született, korábban édesapja udvartartásának irányítója volt, majd idén januártól védelmi miniszter és a királyi udvar irányítója.
Ha még nem vesztünk el a testvérek, féltestvérek és unokatestvérek nevei között, akkor gyakorlatilag azt látjuk, hogy a jelenlegi király helyzetbe hozta egyik saját fiát több mint száz, másik unokatestvére rovására. Mohamed bin Szalmánt ráadásul két nappal később a király az Aramco, a szaúdi olajvállalat élére is kinevezte, miközben az idén 80 éves veterán olajminiszter Ali al-Naimi helyettese a király egy másik fia.
Pályán kívül rekedt hercegek
A szaúdi királyi családon belüli folyamatoknak óriási jelentősége van, mivel Szaúd-Arábia egyrészt a világ legnagyobb olajexportőre, másrészt talán soha nem látott regionális kihívásokkal szembesül. Az Iránnal folytatott rivalizálása évtizedekre nyúlik vissza, amit kiegészített Teherán térnyerése Szíriában és Irakban az elmúlt években. Az arab tavasz nem csak tágabb környezetében rázta fel a politikai stabilitást, de a közvetlen szomszédban, Bahreinben is. Az elmúlt hónapokban – más okból kifolyólag – de egy másik szomszéddal, Jemenmel áll háborúban. Ennek a konfliktusnak már a trónörökös helyettes, egyben védelmi miniszter Mohamed bin Szalman az arca, és egyáltalán nem mindegy sem neki, sem apjának, hogy sikerként vagy kudarcként fogják elkönyvelni ezt a háborút a szövetségesek és a szaúdi közvélemény.
A rendszer stabil, a több ezer hercegből álló királyi családon nagyobb ellenállás nélkül sikerült keresztülvinni az utódlás időszerű, de merész átalakítását. Ám hogy hosszú távon miként fognak viselkedni a most partvonalra szorult királyi rokonok, még nem tudni. Egyes amerikai elemzők egyenesen Szudajri puccsról beszélnek, hiszen a mostani kormányátalakítás eredményeként a miniszteri pozíciókat vagy a Szudajri hetek fiai töltik be, vagy technokrata szakpolitikusok, azaz a pályán kívül rekedt hercegeknek, ha a jólétről és gazdaságról nem is, de a politikai ambícióikról le kell mondaniuk.
