Arról már írtam (Hosszú az út a pelenkától a házasságig bejegyzésemben) hogy a dánok harmincöt éves korukig kaphatnak ösztöndíjat, ha valamelyik felsőoktatási intézetbe járnak, de talán azt nem emeltem ki kellőképpen hogy ugyanezen életkorig a felsőfokú továbbképzés INGYENES az országban. (Skandináv és EU országból érkezőknek!)
Szerintem ez egyébként azért is fantasztikus, mert ha az ember fia/lánya időközben rájön, hogy amit anno tizennyolc éves korában választott, mégsem passzol hozzá (többféle oka lehet) akkor még mindig tanulhat valami újat, ahelyett hogy élete végig a “lúzer” jellel a fején járna-kelne.
A Magyarországon megszerzett diplomámmal, ma körülbelül a fél ország rendelkezik még rajtam kívül… így gyorsan felmérve a Dánia nyújtotta lehetőségeket rábólintottam egy mesterképzésre a Dél-dániai Egyetemen. (a dán családfő különös hangsúlyt fektetett a meggyőzésemre, a képlet egyszerű: ha úgy döntök hogy maradok, az nekik még fix két évet jelent velem együtt, juhéé)
Első blikkre a Nemzetközi Kommunikáció és Kommunikációs Design szakot jelöltem meg. Ide azonban az angol és a dán mellett, szükség lett volna a németre is. Ez a jelentkezésem pillanatánál nem volt 100%-ig letisztázva. Így talán nem is akkora meglepetés, hogy a kérek egy kólányi német nyelvtudásom nem ütötte meg a szakhoz elvárt színvonalat.
Hogy kerültem mégis újra iskolapadba?
A fentieket személyes megkeresés útján tudtam meg, mivel vártam-vártam az eredményt, de csak nem jött meg. Viszont ha már ott jártam, a tanulmányi osztály vezetője megkérdezte mi lenne, ha keresnénk valami mást, még vannak be nem töltetlen helyek az őszi szemeszterre. Ha a kulcsszó számomra a kreativitás mit szólnék, az IT Product Design szakhoz? (A “vicc” az egészben az hogy nekem február óta ezt ajánlották (a tanulmányis, ismerősök), de miután meghallottam hogy ide valamilyen saját munkássággal kell jelentkezni, megtorpantam).
Felvérteztek mindazzal, ha újra elküldöm a jelentkezésemet, segítenek gyorsan lezongorázni a folyamatot. Ez így is történt, néhány nappal ezután, érkezett a telefon miszerint egy motívációs levelet küldjek még és másnap szívesen látnak egy interjú erejéig. Erre a szakra senkit se vesznek fel, személyes elbeszélgetés nélkül. Egy órán át angolul társalogtunk (aki nincs Dániában azzal skype-on kellett mindezt kivitelezni) majd kiszúrták az önéletrajzomból a viking nyelvtudásomat, amire azzal a lendülettel váltottunk is, így fél óra dánul folyt. A saját kreatív munkásság elvárását a bloggal ki is pipálták nekem! (A homokszobros képekből készített videóm megnyerte a tetszésüket!) Egy héttel az éles kezdés előtt kaptam meg a köszönő levelet az inspiráló interjúmért, és a gratulációt a sikeres felvételimhez.
A CSAPAT
Az IT Product Design tizennyolc fős csapata öt féle “szerep” alapján lett kiválasztva: embertan, üzlet, kommunikáció, design, mérnök. Engem az eddigi tanulmányaim alapján az üzleti és a kommunikációs háttérrel rendelkező emberekhez sorolnak. Az életkorunk intervalluma tíz évet fed le: 21-től 31-ig.
A csoport elég nemzetközire sikeredett: 3 görög, 3 német, 2 amerikai, 2 brazil,1 spanyol, 1 guatemalai, 1 litván, 1 török, 1 bulgár, 1 kínai, 1 dán és 1 magyar.
De ha mindez nem lenne elég, magán az egyetemen nap mint nap 65 nemzet találkozik!
Az első szemeszter
Az első félévben négy projektet kell csoportokban megcsinálnunk. A partnerek projektenként cserélődnek (van amikor mi döntjük el melyikre voksolunk, de olyan is lehet hogy a tanárok válogatnak össze minket képesség alapján). Amikor valaki azt kérdezi pontosan mit is tanulunk, a válasz kicsit bonyolult: arra próbálnak minket “designer” jelölteket oktatni, hogy többféle szakterületekkel tudjunk majd a későbbiek folyamán együttműködni, főként olyanokkal akik interaktív termékeket fejlesztenek (ezek lehetnek például: háztartási gépek, ipari érzékelők & vezérlők, orvos technikai, szabadidős termékek) majd mindezeket felhasználó központúvá tenni.
Az első két hét utáni benyomás
Az oktatás angol nyelvű de még minden és mindenki ismeretlen, remélem a mindennapos jelenlét 9-től 16-ig mindezt elősegíti. (Ez az egyetlen szak, ahol nincs olyan nap hogy ne kellene bejárni, ha valaki nem látogatja az órákat, akkor halvány elképzelése sem lesz hogy merre van előre.)
Szám szerint mindez
Ha nem EU országból érkeztem volna, akkor ez a kétéves képzés 207.200 dán koronába vagy 27 800 euróba, az annyi mint cca 8,5 millió forintba kerülne.
Mindemellé, akinek kollégiumot kell fizetni az 2500 dán koronába, vagyis 100 000 forintba kerül havonta. (Egy szemeszter öt hónap, akkor mindez húszra vetítve: 2 000 000 ft, de akkor ebben még semmilyen étel, ital, szórakozás nincs benne!)
Az egyetem mellett a nyelviskolai tanulmányaimat is folytatom, de hogy ezt is számosítsuk, ha nem áll neki az ember az országba érkezését követő első 3 évben, amikor még mindenkinek ingyenes, akkor mindez havonta 4250 dán koronába vagyis 170 000 forint per hónap lenne.
Ha már ez az utolsó kép az anyagi részhez került, a három élő fa a képen összesen 20 000 euró érékű!
Ígérem, az egyre bővülő “szerepeim” mellett (au pair, blogger, nyelvtanuló, egyetemista) is érkeznek majd Andersen élménybeszámolói, illetve az apró érdekességek is a Facebookon.
