Nagyvilág

Ki merre nyaralt idén nyáron – Afrika kontra Európa?

Sarkadi Dorottya
Sarkadi Dorottya

2012. 08. 17. 16:00

A dán család nem elégedett meg annyival, mint én, ők nem csak melegebb éghajlatra, másik kontinensre is mentek!

Korábban a témában:

Kezdjük a legelején: a családfő eredetileg Dániában dolgozik, mint helikopterszerelő. A cégüknek, vagyis a Dancopternek, azonban a világ számos pontján vannak partnerei, akik igénybe veszik a helikopterszolgáltatást (kihelyezett pilótákkal, karbantartókkal). Ennek következtében Apuka Michael december nyolcadika óta, -kisebb-nagyobb megszakításokkal- Afrikában, azon belül Nigériában éli mindennapjait és dolgozik.

Az eredetileg dán földre tervezett, egy hetes belföldi nyaralást, egy hathetes afrikai kiruccanás váltotta fel: június 14-től július 24-ig. A cég ugyanis felajánlotta, ha a család feje további két hónapot itt tölt, az egész családjának állják minden költségét Nigéria felfedezéséhez.

Megvalósítás I. lépés – oltások

A legfontosabb teendő, hogy mindenki megkapja a védőoltásokat. Mivel a család két évvel ezelőtt járt Egyiptomban, így a Hepatitis A és B oltásnak az első ízelítőjén már túl voltak, így csak a másodikat kellett megkapniuk, így húsz évig erre már nem lesz gondjuk. (Mivel én itt nem jártam, én ezekben a vakcinákban anno nem részesültem. Mindezeket egyébként legalább utazás előtt 4 héttel meg kell kapni, de minimum két hét kell, hogy a megfelelő védettségi szint kialakuljon. De a tartós védettséghez két oltásra van szükség, a másodikat, az első után – minimum – hat hónap múlva lehet beadatni.) A sárgaláz ellen szintén beoltották őket. Mindezek összege (hogy érezhető legyen a cég nagyvonalú felajánlása) átszámítva százezer forint körüli itt / fő.

Megvalósítás II. lépés – vízum

A sorban a következő feladat a vízumigénylés volt. A megválaszolandó kérdések közül: voltak-e letartóztatva, deportálva… azért ezt még egy felnőtt embernél meg is értem, de egy négy éves gyerekről ilyet kérdezni (de hát a szabály az szabály)… az aláíráshoz pedig ragaszkodott a követség, hogy maga a gyerek kanyarintsa oda a nevét, amit még soha életében nem próbált azelőtt…

Azok után, hogy a papírok kitöltve, útlevelek összegyűjtve, irány a nagykövetség. Mivel azonban Dániának nincs hivatalos kapcsolata Nigériával, így skandináv szomszédunk Svédország segédkezik az ilyen ügyekben. Miután mindent elküldtünk Stockholmba, nem maradt más hátra, mint várni a pozitív elbírálásra. Időközben Apuka is hazalátogatott, bízva abban, hogy vissza már az egész családdal együtt megy. Viszont neki is -mint ahogy azelőtt is minden alkalommal, ha elhagyta Nigériát-, új vízumra volt szüksége, függetlenül attól, hogy ő ott dolgozik. (Azért lássuk be, nem buták oda lenn Afrikában, hogyan lehet minél több pénzre szert tenni…)

Emlékszem a legelső vízum decemberben az alábbiak szerint érkezett, hangsúlyozom, egy darab útlevélről beszélek! A nagykövetségtől a stockholmi repülőtérre taxi szállította, majd elrepült Svédországból Dániába, a koppenhágai repülőtérről taxival a mi ajtónkig jött (csak mindez háromszáz kilométer). Csoda, hogy a taxisofőr azt hitte, egy nagyon magas tisztségben lévő személynek hozta? Hiába itt nem csak az államelnök részesülhet kitüntetett figyelemben.

Megvalósítás III. lépés – repülőjegy & utazás

A turista vízumot mindenki megkapta három hónapra. Az utazás napja egyrészről rugalmas volt, mivel nyitott repülőjegyekről beszélünk, ők határoztak meg melyik nap kívántak utazni. Másrészről mindennél kicsit bonyolultabb, mivel többször átszállásos: két repülőgép, két helikopter. A helikopterek nem tudom mennyire áthallásosak a történetben, de ez nem feltétlen egyértelmű, ha az ember fia egy helikopter vállalatnál dolgozik, hogy érkezésekor azzal is szállítják tovább. Itt is csak a négy gyerek miatt történt.

A hely ahol éltek

Nigéria napjainkban, nem kifejezetten a legkedveltebb turista célpont, ráadásul a muszlimok és a keresztények rossz viszonya rányomja bélyegét az ott élők mindennapjaira.

A hely, ahová a család érkezett egy zárt, védett kolónia. Az egyik legnagyobb olajtársaság üzemeltetésével. (jelképe a kagyló)

Ám mindezt úgy lehet elképzelni, hogy a kör vonalán helyezkednek el a munkahelyek, majd beljebb egy újabb körben a házak, amik kétszáz és kétszázötven négyzetméter körüliek. Illetve van két-három üzlet, kórház, iskola (ahol meglepetésemre, nem afrikaiak tanítanak!). Hogy mindez pontosan egy hányas sugarú kör nem tudják.

Mindehhez képest, összességében jól érezték magukat! Volt úszómester nélküli úszómedence! (a helyiek először azt sem tudták mi az a nagy kád, állítólag) Az ott töltött hat hét alatt a család átélhette milyen ott az élet. Az, hogy a wécén végzem el a dolgom, nem ismert! Séta közben megállnak, letolják a nadrágot, majd ha végeztek mennek tovább. A parókaigazítás: séta közben leveszik a fejükről, majd megfésülik, és már teszik is vissza, a gyerekek kedvence volt. Legelőször nem hittek a szemüknek, majd teljesen normálissá vált a napjaikban ez a látvány. Afrikában mindez teljesen természetes mivel nem mindenkinek adatik meg a Bob Marley frizura. Nekem is van egy afrikai osztálytársam, akinek babahaja van mindösszesen, ami körülbelül öt centis, számukra ez semmilyen. Épp ezért veszik a parókákat és a póthajakat sorjában.

Talán felmerült a gondolat, mindezek közben én merre jártam… Én vagyok az egyetlen ebben a családban, aki jó előre tervez, mivel fogadó családomban tombol a spontaneitás! Már kora tavasszal kitaláltam, hogy nyáron olyan helyre vágyom, ahol 100% napsütés van! Így esett a választásunk a családommal Görögországra, egészen pontosan Paraliára. Persze mindezt otthon töltött idővel együtt kombináltam, Budapestestül & Balatonostul. (egy hónap június 17-től július 18-ig: tíz nap a görögöknél, majd négy nap a Balaton partján, két hét otthon). Afrika alapvetően ezek miatt nem szerepelt az én vakációmban, de nem mellékes az sem, hogy nekem nem volt Hepatitis A és B alapoltásom, mint a család többi tagjának.

Időközben folyamatosan kapcsolatban voltunk, mindenki leadta a maga kis helyzetjelentését. Amit nem is tudtam, a gyerekeknek volt Afrikában is babysitterük. Mondjuk nem is értem miért nem gondoltam rá, hiszen ott egy szolga veszi a sört, a másik hozza a húst, a harmadik mossa a ruhát, a negyedik főz = lusta háziasszonyok paradicsoma. Emiatt Anyuka aggódott is, hiszen ő nem az a típus, aki nem csinál egész nap semmit… viszont mindezért a „szolgálók”szinte semmi pénzt kapnak, és a hét mindennapján reggeltől – estig dolgoznak. A hölgy, aki a négy gyerekkel foglalkozott, most hogy ennyi volt a teendője, hetente kapta meg azt a fizetést, amit egyébként máskor egy hónapra kap. Ez azt hiszem összegszerűen huszonhétezer forint. Hogy az élet mindehhez képest mennyibe kerül neki, nem tudni pontosan. De talán az a példa hogy a család egy hétig, körülbelül ennyi pénzből étkezett Afrikában (reggeli, ebéd, vacsora, gyümölcsök). Egy röpke összehasonlítás kedvéért Dániában mindez háromezer koronába kerül hetente, cca. százhúszezer forintba.

Az internet adta lehetőségeknek köszönhetően, nem csak a szülőkkel tudtam beszélni, hanem a két nagyobbik lánnyal is. Ezt most minden dicsekvés nélkül írom, noha lehet nem úgy fog lecsapódni, de minden levelet azzal kezdtek, hogy el sem hiszem mennyire hiányzom mindenkinek. Bevallom nagyon jól esett.

Anyuka Anja mesélt néhány sztorit! Ha akartak se tudtak volna elfelejteni engem, mert a legkisebb csemete gondoskodott róla. Bárhol voltak és arról beszéltek mennyire jó ott, Eskild megjegyezte, de ha Dóri is itt lenne még jobb lenne vagy ha már épp vágytak a hazai ízekre, tervezgették hogy mi lesz az első, amit itthon fognak csinálni, a kisfiú megszólalt: Dóri is ott lesz, édes pofi, számára ez volt a csúcspont!

Talán nem csoda hogy a reptéren nagyon megörültünk egymásnak, és nekem Eskild mellett kellett ülnöm az autóban.

Mivel a repülőjegyek nyitottak voltak, (mondván nem lehetett tudni, hogy a gyerekeknek, vagy Anyukának hogy fog tetszeni Afrika) visszafelé is ugyanúgy kellett összehangolni a hazautazásukat, így ők egy héttel később érkeztek vissza Dániába, mint én.

A szingli hetem alatt, végig látogattam az itteni barátaimat, élveztük a napsütést a dán tengerparton, ami nem mindennapos ugyan, de nagyon kellemes és csak (!) félórányi sétára van tőlünk.

A nyári szünetből hátralévő két hetet közösen töltöttük el együtt, a héten pedig már mindenki visszaáll a „munkába”. Mire ti ezeket a sorokat olvassátok, én már a nyelvsuli nyári iskolájával kirándulgatok az országban, ezzel is megismerve még többet a környezetünkből, ami körbevesz minket. Mert itt erre is fordítanak figyelmet!

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.