Bár a június közepi EU-csúcsértekezlet megadta a lehetőséget a tagországoknak, hogy elhalasszák a tervezett voksolásokat (s ezzel kifogják a szelet az ellenzők – a francia és holland “nem” után mindenütt rohamosan bővülő – táborának vitorláiból), a luxemburgi parlamenti pártok nem éltek ezzel a lehetőséggel, s merész döntést hozva kitartottak a július 10-i időpont mellett. Ezzel a kettős elutasítás után Luxemburg lesz az első ország, ahol népszavazást rendeznek erről a kérdésről.
Az alkotmány hívei azt remélik, hogy ha a luxemburgi választók megszavazzák a dokumentumot, akkor megfordulhat az elmúlt hetek európai tendenciája. Szakértők azonban ennek nem sok esélyt adnak. Ha Luxemburgban győznek a támogatók, akkor ez persze némi megkönnyebbülést hoz majd az alkotmány híveinek Európa-szerte, de a közhangulat megváltoztatására aligha lesz elég, hiszen kis államról van szó (Málta után a második legkisebb az Európai Unióban), s ráadásul olyan országról, amely jelentős részben az EU-nak köszönheti gazdagságát, azaz ahol az “igen” győzelme elvárható.
Ha viszont Luxemburg is elutasítja a dokumentumot, akkor ez valószínűleg az utolsó szöget is beveri az alkotmány koporsójába, hiszen akkor Franciaország és Hollandia után az EU harmadik alapító tagja mond negatív véleményt e szövegről. Ráadásul az elutasítás belpolitikai válságot is kirobbantana a nagyhercegségben: a 10 éve kormányon lévő, s ennek ellenére rendkívül népszerű miniszterelnök, Jean-Claude Juncker ugyanis jó előre bejelentette, hogy ebben az esetben lemond tisztéről. A luxemburgi parlamenti pártok – egy kis, jobboldali populista szervezet, az ADR kivételével – egyöntetűen az alkotmány ratifikálása mellett érvelnek, akárcsak az üzleti körök és a nagy szakszervezetek.
A lakosság viszont elég megosztott. Néhány hónappal ezelőtt még elenyésző volt az elutasítók aránya, a legutóbb nyilvánosságra hozott, június eleji közvélemény-kutatás viszont azt mutatta, hogy táboruk 45 százalékosra nőtt. A luxemburgiak hagyományosan az európai integráció híveinek számítanak (számos EU-intézmény székhelye is a nagyhercegségben található), ugyanakkor sokan tartanak attól, hogy a szervezet kibővítése, s a folytatódó liberalizáció megkérdőjelezi majd az olyan hagyományos vívmányokat, mint a közszolgáltatások finanszírozása, a mindenkire kiterjedő társadalombiztosítás, s a béreknek az inflációhoz való automatikus hozzáigazítása.
Ráadásul sokan azt is kétségbe vonják, hogy a francia és holland elutasítás után egyáltalán van még értelme szavazni. “A szerződés halott, el is temették, s most azt kérik tőlünk, hogy támasszunk fel egy holttestet” – nyilatkozta nemrég az alkotmány egyik ellenzője.
