Váncsa István: Igen, szétkenik
Van olyan kórház, ahol az intenzív osztály mindegyik betegére egy diplomás ápoló plusz egy szakápoló jut, és ha az orvosnak négy beteget kell megvizsgálnia, akkor az négy átöltözés, négy kötény és négy pár kesztyű, meséli egy magyar ápoló, aki tizenöt éves szakmai tapasztalatával Bécsben talált munkát magának és azóta is egyhuzamban csodálkozik.
Tapasztalatai szerint a bécsi kórházakban folyamatosan dezinficiálnak, kézfertőtlenítő és kézmosó mindenütt kéznyújtásnyira van, a labor és a műtő padlójáról pedig enni is lehetne akár. A takarítást erre specializálódott külső vállalatok kiképzett dolgozói végzik szigorú előírások alapján, a kórházak pedig a legmegbízhatóbb ajánlattevőt választják ki, nem pedig a legolcsóbbat, legalábbis az adatközlő szerint. Az újonnan felvett beteg megkapja a vackát, de nem hever rögtön bele, jön ugyanis két markos legény, a nyoszolyát úgy, ahogy van, leviszik a központi mosodába, ott eltávolítják belőle az ágyneműt, a fémvázat pedig egy e célra konstruált gépely megragadja és irgalmatlanul lefertőtleníti. Ezt követően frissen mosott, steril ágyneművel látják el és visszaszállítják oda, ahonnan érkezett.
Magyarországon viszont egy nő azért kapott súlyos kórházi fertőzést, mert órákon át nem cserélték le azt a szennyezett pelenkát, amelyet egy műtét után raktak rá, s így végül a saját ürülékében lévő enterococcus faecalis baktérium fertőzte meg. Hasonló rémtörténetekből a Direkt36 szekérderéknyit tud felmutatni, nyilván annak tudatában, hogy ebbéli igyekezete hazaárulásnak minősül és annak megfelelő retorziókat vonhat maga után.
Vicsek Ferenc: A fasiszta kamu reneszánsza
A politikai propaganda hatékonyságát elemző tanulmányok az elmúlt évtizedekben Magyarországon elsősorban azt vizsgálták, hogy miként alakította át a médiarendszert a politika, ehhez az alkotmányos kereteket, azon belül a jogszabályi környezetet, valamint a gazdasági hátteret, annak érdekében, hogy az állami propagandagépezet a lehető leghatásosabban szolgálja a kormánynak a hatalomban maradását.
Az így kialakult “nemzeti agymosoda” hatékonyságának mérésére dolgozta ki a Dimenzió Média Alapítvány a Politikai Propaganda Indikátor mérőszámot, amelynek révén tettenérhető lett, hogy a kormányzati propaganda teljes arzenáljának bevetésével milyen mértékben téríthető el egy közösség véleménye, ahhoz képest, mintha a polgárok tárgyilagos, kiegyensúlyozott tájékozódási lehetőségek között alakították volna ki a véleményüket. Viszonylag pontosan sikerült megállapítani, hogy a választók hány százaléka hozott döntést manipulált információk alapján. A DMA kutatása például megállapította, hogy 2022-ben, pár héttel a választás előtt, a baloldaliak/demokraták egyharmada is hitelt adott a politikai propagandagépezet által terjesztett, amúgy többszörösen cáfolt állításnak, miszerint Márki-Zay Péter, ha megnyerné a választást, akkor katonákat küldene Ukrajnába. Azt állítja a kutatás, hogy a 2010 után létrehozott tájékoztatási rendszerben a választók perdöntő többsége úgy alakította ki a pártokról a véleményét, hogy alig jutott manipulációtól mentes információkhoz, illetve a hamis hírek cáfolatához.
Kenesei István: Régi történetek új fényben
Fiatal nyelvészek lelkes csapatával az 1970-es években ugyanolyan célokkal, mint a középiskolás irodalmi tankönyvcsomag szerzői, megpróbáltuk megújítani a magyar nyelvtan oktatását lényegében arra támaszkodva, hogy a diákok fejében ott van a magyar nyelvi tudás, nekünk az a dolgunk, hogy rávezessük őket a nyelvtani és a társadalmi szabályok felismerésére a korszerű nyelvtudomány eredményei segítségével. Nemcsak mi voltunk lelkesek, de a kísérletben részt vevő tanárok és tanulók is, és azt hittük, elfogadnak minket – egészen addig, amíg az évtized vége felé egy nyíregyházi konferencián a főiskola pedagógusokkal szépen megtelt nagy előadótermében egy tanóra gyakorlati bemutatása után nem állt fel többünk egyetemi tanára az ELTE-ről és sztentori hangon a hallgatóság szapora bólogatása mellett nem vágta a képünkbe a következőket: „Nem kérünk az amerikai szeretetcsomagokból! Mi magyar tanárok vagyunk, mi a magunk magyar módján fogjuk a nyelvtant tanítani!”
Balázs János professzor szavait idézte föl bennem Hankó Balázs felsőoktatási államtitkár (és már szintén professzor) felszólalása az itt pár hete ismertetett szegedi konferencián. „Kell, hogy ez a mostani helyzet segítsen minket abban, hogy nemzetközi erőtérben tudjuk újraszervezni kutatásainkat, mert nekünk nem olyan kutatási együttműködésre van csak szükségünk, ahol máshol mások más szempontok alapján mondják meg, hogy mi az, amit kutatásnak hívnak, nekünk a magyar nemzet gazdasági érdekében kell, hogy kutatást ösztönző együttműködést tudjunk teremteni.”
Gyenge Dániel: Jobboldali-e a NER?
Ezeréves, keresztény államiság és nemzeti szuverenitás. Ez a két szlogen a magát nemzeti konzervatívként identifikáló kormánypárt politikusainak s a Fidesz szellemi holdudvara vezető kádereinek nyilatkozataiban, interjúiban, hosszú eszmefuttatásaiban, valahányszor a bevándorlás bonyolult kérdéséről, az Európai Uniót vezető intézményekhez fűződő feszült viszonyunkról vagy az „illiberális állam” koncepciójának megideologizálásáról van szó. Ráadásul úgy, hogy az egyre agresszívabbá váló Brüsszel-ellenes retorika egyenesen a nyugat-európai országokon s azok jobbközép pártjain kéri számon hogy szekuláris államok –a már lassan három évszázada – nem védelmezik elég erősen a keresztény hagyományokat, illetve hogy a nemzetállami nacionalista nézetekkel szemben előtérbe helyezik a konföderáció eszméjét.
Hiába jelszó azonban az ezeréves magyar államiság, a holdudvar által felkarolt nemzeti-keresztény jobboldaliság eszmei gyökerei abban az újkonzervatív, antiliberális és etnicista kurzusban keresendők, amely a kései dualizmus idején kezdett kibontakozni. Mielőtt elmélyednénk a részletekben: létezett egy másik „jobboldal” is a magyar politikatörténetben, s épp azon ideológia mentén szerveződött, mely ellen Orbán Viktorék hevesen ágálnak.
Amikor elkezdtek kialakulni a modern politika keretei, a dualizmus kori magyar parlamentben egészen mást jelentett a jobb- és baloldal megoszlása. A jobboldalon azok foglaltak helyet, akik a kiegyezés utáni államberendezkedést teljes mértékben támogatták, a közös minisztériumokkal, a Habsburg-dinasztia legitimitásának elfogadásával és a vámunióval együtt. Ők a Deák Ferenc által vezetett Felirati Párt kompromisszumos elveit követték. A baloldalon, mely a Teleki László által vezetett Határozati Párt álláspontját tette magáévá, éles megosztottságot okozott az, hogy a Szélsőbal, vagyis a Kossuth Lajos republikánus eszméinek nyomdokán haladó, később Országos 1848-as Párttá átkeresztelt radikális frakció a függetlenség s a teljes nemzeti szuverenitás álláspontján állt, a monarchia helyett inkább köztársasági formában képzelte el az államrend működését. A Tisza Kálmán által vezetett balközép csoport viszont elfogadta a monarchiát és a Habsburg-dinasztia uralmát, s az éles viták hatására fúzióra is lépett a Deákék által vezetett Szabadelvű Párttal.
Kovács Zoltán: Sajtómunkások LIV.
Ahogy arról több lap is beszámolt, Gelencsér Ferenc, a Momentum elnöke csaknem egyidőben látta eljönni a Karmelitából Gajdics Ottót, a KESMA alá tartozó Szabad Föld főszerkesztőjét, Szalai Vivient, a TV2 hírigazgatóját, és a mind között legnagyobb ebédelőt és Orbán-látogatót, Bencsik Andrást, a kormánypárti Demokrata főszerkesztőjét. A hvg.hu emlékeztetett, a Momentum politikusa által közzétett videón hármójuk mellett feltűnik még Csermely Péter, a szintén a KESMA-hoz tartozó Mediaworks vezérigazgató-helyettese.
Természetesen egy politikai újságíró találkozzon állami és pártvezetőkkel, főleg, ha kérdése van, vagy mondjuk, interjút készít. Hozzátartozik a munkájához, de nehéz annál visszataszítóbbat látni, mint amikor a kartársak falkában sorjáznak ebédelni a pártfőnökkel, vagy ütemezett látogatás után azonos időközönkét, esetleg együtt hagyják el az irodát. Tudom, hogy teljesen értelmetlen szakmai szolidaritásról beszélni, de hát mégiscsak újságírókról van szó, akik olyan emberhez mennek csak az ég tudja, minek, akik alapjában véve semmibe veszik a médiát, annak ellenzéki részét hazaárulónak tartják, és persze, nyilván megvan a véleményük a hozzájuk törleszkedőkről, Bencsiktől Gajdicson keresztül Szalai Vivienig, de úgy gondolják, azt a rövid időt kibírják. Sosem értettem, mire jó az ilyen sajtójárás, az úgynevezett kötetlen baráti beszélgetés, amikor az amúgy igen komoly káder látványos nyakkendőlazítás közben bíztatólag indítványozza, nyugodtan vegyük le a zakót, egymás között vagyunk.
Alighanem a mondat utolsó fordulata az aznapi beszélgetés egyetlen igaz gondolata.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
