A Fidesz-kormányzás elmúlt tíz évéből kiderült, hogy akkor a leghatékonyabb, ha olyan ellenfelekkel és problémákkal kell megküzdenie, amelyeket ő maga talált ki. Így lehetett sikeres a harc a migráció, Soros György és az Európai Bizottság ellen – ezek egyike sem úgy volt probléma, ahogyan azt a Fidesz-kormány interpretálta. Az Európai Bizottság például alapvetően Magyarország partnere, a migrációnak pedig sosem volt célországa Magyarország. Soros valóban mást gondol a világról, mint Orbán Viktor, de alig költött pénzt Magyarországon, nem jelentett semmilyen fenyegetést a kormánynak, politikai teljesítménye a rendszerváltás óta jelentéktelen. Az Orbán-kormány trükkje az volt, hogy a létező jelenségeket felnagyította, ellenséget kreált belőlük, majd legyőzte őket egy olyan meccsben, amelynek a létezéséről a másik fél nemigen vett tudomást, mint a bizottság és Soros.
2020-ban viszont komoly problémával szembesült az Orbán-kormány: a koronavírussal, amely valóban gond, és amelyet nem ők találtak ki.
A járvány elleni küzdelem jó kormányzást, okos gazdasági döntéseket, jól működő államot, hatékony egészségügyet és jó rendvédelmi infrastruktúrát kívánt. Ezek egyikét sem sikerült megteremteni. A járvány elleni küzdelem nagy részében a kormányzati döntések lassúak és gyengék voltak, a gazdasági intézkedések elégtelenek és fukarok, az állam működése többször csődöt mondott, miközben az egészségügyet és a rendvédelmet kizárólag azok az orvosok és rendőrök tartják működőképesen, akik a lelkület is kidolgozzák.
A magyar járványkezelés összeomlását jelzi, hogy miközben Magyarországon világviszonylatban a legtöbben halnak bele épp a vírusba lakosságarányosan, Orbán egy megnyugtatónak szánt tévés megjelenésben azt mondta, a vírust nem lehet lezárásokkal megállítani, legfeljebb lassítani.
Ez nem igaz. A vírust meg lehet állítani lezárásokkal, számos országnak sikerült Kínától Szingapúron át Ausztráliáig, ahol most maszk nélkül söröznek a kocsmákban a fiatalok. És nagyobb részt ez történt az Egyesült Királyságban is, ahol az oltási program eredményei is látszanak, de az esetszámok már jóval korábban meredeken csökkenni kezdtek: a lezárások bevezetése után. Tehát meg lehet állítani a vírust korlátozásokkal akkor, ha a járványügyi döntések jó időben, kellő átgondoltsággal születnek meg, és ha az állam végre tudja hajtani őket. Nálunk ezek egyike sem állt fenn. A fertőzöttek hatósági karanténja esetleges, nincs meg az infrastruktúra az ellenőrzéshez, a kontaktkutatás leállt. Mindenki tudja, hogy a reggelente közölt fertőzöttszámmal legfeljebb a tekintetben érdemes foglalkozni, hogy emelkedő vagy csökkenő tendenciát mutat-e.
A magyar állam a tömeges oltás megszervezésére is alkalmatlannak bizonyult, az oltási program csak azért halad ilyen tempóban, mert a végsőkig feszítik az egyébként is leterhelt háziorvosi rendszert.
A járványkezelés problémáinak másik fontos oka, hogy az Orbán-kormány számára a cél sosem a járvány legyőzése volt. A cél az volt, hogy a járvány ellenére is megőrizzék a hatalmat. Ha szükséges, akkor akár azon az áron, hogy legyőzik a járványt. De ha lehetséges enélkül, az is rendben van.
A kormány az elmúlt egy évben megpróbálta a még megvalósítható lezárásokkal ellensúlyozni a politikai bizalomvesztést, miközben nem adósodik el annyira, hogy ebből később probléma legyen. A járvány elleni védekezést kizárólag a politikai, nem a szakmai döntések motiválták, emiatt van az, hogy a kormány a döntések meghozatala előtt folyamatosan szondáztatta a közvéleményt, és aszerint lépett, amit az adatokból kiolvasott, nem aszerint, hogy hogyan lehetne leghatékonyabban kezelni a járványt.
A politikusok természetesen sehol nem szeretnek igazán népszerűtlen döntéseket hozni. Nem is mindenhol tették meg – Magyarországon viszont katasztrófa lett belőle.
És bár a Fidesz népszerűsége nem esett igazán vissza, annyit veszített belőle, hogy problémát jelentsen az ellenzék közös indulása. A Fidesz ezt ellensúlyozandó egy év után rájött, hogy vissza kell térni az alapokhoz, és nem a valósággal kell harcolni. Alkotni kell egy ellenfelet, amellyel sikerrel lehet felvenni a küzdelmet. Ez lett az ellenzékre erőltetett oltásellenesség vádja, amire most kampányt építenek.
Ahogy nem állt egyébként a migráció, pláne a kontrollálatlan, illegális bevándorlás pártján sem egyetlen ellenzéki párt sem. Az Orbán-kormány mégis sikeresen erőszakolta rá saját agendáját és kategorizálását a magyar politikára, persze elsősorban végtelen erőforrásainak (pénzének és médiájának) köszönhetően.
Ugyanez várható most is. Az oltásellenesség vádjának alapja az, hogy az ellenzéki pártok kritizálták azt a döntést, hogy az Orbán-kormány keletről is szerzett be vakcinákat.
A vakcinabeszerzés és a járványkezelés mindenhol politikai kérdés is, nem szimplán szakmai. Ha nem az lenne, nem bukott volna bele a szlovák miniszterelnök a Szputnyik V beszerzésébe. A vakcinák biztonságosságával kapcsolatban nemcsak szabad, de kell is kérdéseket feltenni, és ezekre a kérdésekre válaszokat is kell adni. A kínai vakcinától sokan azért tartottak Magyarországon, mert nem bíztak abban, hogy az állami intézményrendszer objektív döntést hoz róla. Azok, akik megkérdőjelezték a kínai vakcinák biztonságosságát, alapvetően a magyar államban nem bíztak, ezért szerették volna, ha azt nem a magyar, hanem az uniós hatóságok vizsgálják meg.
Kérdéseket feltenni azért is szabad, sőt kötelező, mert folyamatosan bővül a tudásunk a vakcinákról és a vírusról is. Az már kiderült, hogy a kínai vakcina biztonságos és hatékony, de lehet, hogy nem mindeninek elég belőle két adag.
Voltak persze olyan pártok, amelyek inszinuációkkal messzebb mentek a politikai harcban, mint illett volna, de ezek a pártok sem voltak az oltás ellen. Megkérdőjelezhető, helyes volt-e a DK-tól azt üzenni a támogatóiknak, hogy válogassanak a vakcinák közül, de a kormány is azt hirdette, hogy szabad vakcinaválasztás van, Orbán Viktor pedig jelezte, hogy ha teheti, a kínaival oltatja be magát, és mit ad isten, tehette – Gyurcsány Ferencnek meg éppen a Pfizer jutott. Értékválasztásnak is beillik mindkettő, noha egyikük sem deklarálta, hogy másfajta felkínált vakcinát nem fogad el. Mivel a Sinopharmból 700 ezer, a Pfizerből 1,3 millió oltást adtak már be Magyarországon, felelős politikus aligha üzenhet ilyet.
A Fidesz viszont most minden, az oltásokkal kapcsolatos kérdést lesöpör az asztalról azért, hogy felépítse a saját, a valódinál sokkal egyszerűbb világát, amelyben megint csak két oldal van, és a kormány határozza meg, hogy ki melyikhez tartozik. A fideszes média erre a működésre van kitalálva. Az, hogy a kormány az ellenzéknél sokkal többször, sokkal hangosabban, sokkal több pénzből tudja elmondani ugyanazt, óriási fegyverelőny. A Fideszen belül egy vélemény van, az ellenzékben és az országon belül ezernyi. Az utóbbiak elvesznek a zajban, míg az előbbi mindenhonnan a fülünkbe üvölt.
Az ellenzék számára az a probléma, hogy a migrációval kapcsolatos címkézés működött, és máig nem sikerült jó ellenszert találni rá. Az emberek nagy része ma azt gondolja a migrációról és a pártok migrációval kapcsolatos véleményéről, amit a Fidesz akart. Meglehet, ugyanez fog történni az oltásokkal kapcsolatban is.
