A 168 Órának Lovász László hosszan mesél arról, miként vette át annak idején Pálinkás Józseftől az MTA vezetését. Akkor már régóta működött a NER, de szerinte az akadémikusok többsége nem volt megosztott. Az elnök rendkívül szerencsétlennek tartja, hogy most afféle ellenzéki központnak tekintik őket, noha a tagság nagy része csak a független gondolkodás jogához ragaszkodik.
Mindig ügyeltek rá, hogy a tudományos teljesítmény értékelésekor ne számítson, ki melyik szekértáborhoz tartozik. A határvonalat a politika lépte át a CEU-ügynél, ő pedig hiába harcolt ez ellen, az elmúlt két évben már belecsúszott az MTA is a politikába. Az őket ért támadásokat egyébként még mindig nem teljesen érti.
Mi ennek az egésznek a célja, hová fut ki?
Orbánék fordítva ülnek a lovon
Hiba, ha a politika diktál a tudománynak, ennek éppen fordítva kellene lennie:
a tudomány eredményeit kellene figyelembe venni a politikai döntéseknél.
A CEU-ügy után sem gondolta, hogy az MTA-ra ugyanaz a sors vár. Volt egy hosszabb, előremutató beszélgetése Orbán Viktorral, Balog Zoltán akkori miniszterrel és Pálinkás Józseffel, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal akkori elnökével.
Volt rosszabb forgatókönyv
Semmilyen előjele nem volt annak, ami azóta velük történik. Az elnök szerint az elmúlt egy évben sikerült a legrosszabb lehetséges intézkedések nagy részét elhárítani.
Az intézethálózat nem a kormány alatt működik. Van bizonyos önállósága.
Bár az irányító testület tagjait Orbán Viktor nevezi ki, de csak azt nevezheti ki, akit ők jelölnek, szerinte semmi oka nincs arra, hogy más jelölteket kérjen. Sokat támadták, hogy a kormánnyal innentől együttműködni, önfelszámolás, de ő azt mondja:
A törvényt tisztelni kell akkor is, ha nem tetszik.
Maradt a harc
Az Akadémia elnöke szerint a cél nem változott, az intézethálózat minél zavartalanabb, szabadabb működését kell biztosítani. Lovász László azt mondja, az elmúlt egy évben többször úgy nézett ki, hogy van megegyezés, de a kormány felrúgta azokat.
Máig sem tudja, jó döntés volt-e, de a többi választott vezetővel úgy döntöttek, maradnak.
A harcot választottuk. Azóta, úgy érzem, folyamatosan lépéskényszerben vagyok. (…) Ma is úgy néz ki, hogy csak akkor lehet eredményeket elérni, ha a helyünkön maradunk, és harcolunk.
Kiemelt kép: Máthé Zoltán / MTI
