Ahogy arról már több cikkben írtunk, az akadémikusok szerint a Magyar Tudományos Akadémia integritását sértené és a tudományos szabadságot korlátozná a kutatások finanszírozására vonatkozó legújabb kormányzati kezdeményezés. Ennek keretében a Palkovics László vezetése alatt működő Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz utalnák jövőre a kutatási-fejlesztési források egy részét, 40 milliárdból 28 milliárd forintot. A témában több érintett is megszólalt, Rudas Tamás, a Társadalomtudományi Kutatóközpont főigazgatója például kiállt a kutatások függetlensége mellett, de korábban azt javasolta kompromisszumként, hogy munkatársai heti ötből két napot dolgozzanak megrendelésre. Palkovics nem kötne kompromisszumot az MTA-val, szerinte a társadalom érdekét szolgáló célokra kell fordítani az adófizetők pénzét; a kormány pedig máris elkezdte az átalakítást, és 11 milliárd forint kutatási pénz kiosztását függesztette fel.
Fotó: MTI/Soós Lajos
Úgy fest, egyelőre hiába tiltakoznak a tudósok, és hiába állt ki a 40 országot tömörítő Európai Tudományos Akadémiák Szövetsége az MTA mellett, elindult egy folyamat, aminek a következményeit még nem látjuk. A támadások miatt a Professzorok Batthyány Köréből kilépett Szathmáry Eörs evolúcióbiológus szerint ezzel csökkeni fog az alapkutatások támogatása, és várható, hogy a közeljövőben sok magyar kutató távozik külföldre. Ennek akár nemzetbiztonsági kockázatai is lehetnek: ha például nincs elég, megfelelően képzett atomfizikus, akkor az atomerőmű működése is veszélybe kerülhet. Ő úgy látja, hogy a tervezet mögött elsősorban ismerethiány és félreértés van, a kormányzat nem látja át a kutatások működési mechanizmusát.
Általánosságban a tudomány politizálódása azt jelenti, hogy a kormányzat beleszól abba, milyen céljai legyenek a kutatásoknak, vagy a kutatói tanácsok és az oktatási intézmények nem tudományos konszenzus alapján jönnek létre. Az elmúlt években ez több országban is megfigyelhető volt, elsősorban a gazdasági krízisekkel való szembenézés miatt. Az Egyesült Királyságban, Kanadában, Spanyolországban és az Amerikai Egyesült Államokban is tudósok vonultak az utcára, hogy tiltakozzanak a tudományos és technológiai alapok megnyirbálása ellen.
Az amerikai tudósok Donald Trump beiktatása után kerültek igazi kihívás elé, és szervezték meg a March for Science elnevezésű demonstrációt. Az elnök ugyanis kikötötte, hogy az USA Járványügyi és Betegségmegelőzési Központjának 2019-es költségvetési dokumentumaiban nem szerepelhetnek bizonyos alapvető kifejezések (magzat, transznemű, érzékeny, jogosultság, különbözőség, bizonyítékokon alapuló, tudományosan megalapozott), egyes intézményekben dolgozó kutatóknak pedig megtiltotta, hogy nyilvánosan beszéljenek a vizsgálataikról. A klímaváltozással vagy az oltások fontosságával kapcsolatos eredmények szintén érzékenyen érinthetik az elnököt; de az is felmerül, mennyire támogatja majd a szexuális zaklatással kapcsolatos kutatásokat az az ember, akit többször vádoltak zaklatással.
A tudomány gyakran kiszolgáltatott a rendszernek, vagy igazolja azt
Érthető, hogy a tudósok féltik a szabadságukat és autonómiájukat, ugyanakkor vitatható, hogy létezik-e egyáltalán politikától vagy a gazdasági érdekektől független tudomány, és mekkora a társadalmi haszna annak, ha minden tudós maga dönti el, mit szeretne kutatni. Lovász László, az MTA elnöke szerint a „tudományos szabadság” kifejezés könnyen félreérthető, hiszen bár az alapkutatásoknak nem lenne szabad politikai vagy gazdasági nyomás alá kerülniük, a munkát a tudomány belső logikája és a legfrissebb eredményei alakítják. Nem kap ugyanis elismerést, nem fog pályázatokat nyerni az a kutató, aki az aktuális trendek figyelembe vétele nélkül választ témát. Célzott kutatásoknál pedig a megrendelő szabja meg, mi történjen az eredményekkel, és akár korlátozhatja is a közzétételt. Nem lehet előre megjósolni, melyik kutatás lesz majd hasznos a köz számára, ezért gyakran nehéz eldönteni, mit érdemes egyáltalán támogatni.
Fotó: MTI/Illyés Tibor
Sokak szerint a tudomány valójában soha nem lehet független a politikától: azt, hogy milyen témák kerülnek előtérbe és milyen kontextusban, nagyban befolyásolják az adott tudós és intézmény társadalmi, gazdasági, politikai körülményei. Már a kezdetektől erős politikai kontroll alatt volt az is, hogy ki tartozhat egy tudományos közösséghez, vagy hogy milyen fajta tudás hozzáférhető. Az 1660-ban Londonban alapított, és akkoriban a legbefolyásosabb tudományos szövegeket megalkotó Royal Societynek (Királyi Természettudományos Társaságnak) például csak gazdaságilag független férfiak lehettek a tagjai, azzal az indokkal, hogy bennük található meg a kellő mentális és morális kapacitás az önérdek nélküli munkavégzéshez.
Bizonyos helyzetekben a tudomány egyértelműen az uralkodó ideológiákat szolgálja ki, egyes tudományos eredményeket elnyomó rendszerek használnak saját céljaikra; rengeteg ilyen példa sorolható fel akár a közelmúltból is. A nácik eugenikai és sterilizációs programja is tudományosan alátámasztott volt, ahogy sokáig azt sem vonták kétségbe a kutatók, hogy a nők és a színes bőrű emberek alacsonyabb rendűek. 1968-ban két pszichiáter (Walter Bromberg és Frank Simon) tüntetési pszichózisként, „fehérellenes téveszmeként” diagnosztizálta a feketék polgárjogi mozgalmát. 10 éve pedig botrány tört ki abból, hogy kiderült, amerikai pszichológusok, pszichiáterek is részt vettek a terroristának tartott emberek kínzásában, a vallatási technikák kidolgozásában Guantánamon és más CIA-létesítményeken; mások manipulálására és bántalmazására használták fel a tudásukat, hogy az amerikai kormány érdekeit szolgálják.
Amíg a kormány finanszírozza a kutatásokat, bármikor dönthet úgy, hogy például új gyógymódok megtalálása helyett inkább a hadászatra költ. De különböző üzleti csoportok is gyakorolhatnak olyan pénzügyi, gazdasági nyomást, amivel korlátozhatják a kutatói szabadságot. Jó példa erre, hogy bár az 1950-es évekre már kialakult egy tudományos konszenzus a dohányzás és a tüdőrák között összefüggésről, az amerikai dohánygyárak képesek voltak ennek a cáfolatát elhitetni. Lobbicsoportok segítségével kampányoltak, orvosi lapokban helyeztek el hirdetéseket, és olyan kutatásokat támogattak, amelyek más tényezőkkel (például a környezetszennyezéssel) hozták kapcsolatba a tüdőrákot.
„Senki sem kívánhatja azt az elnöktől, hogy politikai döntéseket hozzon, de hogy az akadémia a politikától független lenne, az nem áll meg, a politikával minden összefügg.” – nyilatkozta 2016-ban Kertész János fizikus, az MTA tagja egy akkoriban zajló kezdeményezéssel összefüggésben. Az akadémikusokban ugyanis felmerült, hogy a társadalmat érintő lényeges politikai döntésekre vonatkozóan az eddigieknél mélyebb tudományos feltáró munkára lenne szükség. Úgy gondolták, hogy többek között azzal is foglalkozni kellene, hogyan használja fel a Fidesz-KDNP kormány a menekültválságot az idegengyűlölet ébresztésére. Ha ugyanis a tudomány politikától való függetlensége azt is jelenti, hogy a tudós nem politizál, nem nyilvánít véleményt fontos társadalmi kérdésekről, akkor azzal hallgatólagosan támogatja a rendszert.
Tény, hogy a tudomány műveléséhez sok anyagi és egyéb erőforrásra van szükség, ezért a kutatók óhatatlanul is kiszolgáltatottak lesznek valamilyen ideológiának – csak az nem mindegy, hogy mennyire. A kormány jelenlegi terve jó alkalmat adhat arra is, hogy átgondoljuk, létezik-e politikától független tudomány, és mik ennek a feltételei.
Kiemelt kép: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba
