Szerinte igenis alaptörvénybe ütközik, sérti a békés gyülekezéshez való jogot, hogy a rendőrség és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság megtiltotta a tüntetést a miniszterelnök Cinege utcai házánál és a Markó utcában, a Kúriánál. Különvéleményében az alkotmánybíró úgy véli, a bírói végzést meg kellett volna semmisíteni, meg kellett volna állapítani,
hogy a bejelentett rendezvény jogalap nélküli megtiltása sérti a békés gyülekezéshez való jogot. Az adott helyszínekre tervezett rendezvényeknek a tiltási indokok kitágításával történő előzetes megtiltása a békés gyülekezéshez való jog súlyos sérelmét jelentette.
Stumpf István egyértelműnek tartja, hogy a gyülekezési jog sérült, nem a magánszférához való jog, márpedig az Alkotmánybíróságnak mandátumából következően elsősorban a gyülekezési jog védelmében kellett volna fellépnie. Ezért külön is aggályosnak tartja, hogy
az Alkotmánybíróság éppen az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdését (a magánszférához való jogot) sértő mulasztást állapított meg.
Az indítványozó a rendőrségnél több budapesti helyszínt érintő vonulásos rendezvényt jelentett be 2014. december 19-ére 9 és 20 óra közé, mégpedig úgy, hogy egy-egy helyszínen tíz-tíz percet töltöttek volna. Noha a két budai helyszínre és a Kúria elé tervezett rendezvény megtartásának megtiltása a többségi határozat szerint is alaptalan volt, az Alkotmánybíróság mégsem vonta le az ebből adódó következtetést: a vizsgált bírói döntés alaptörvény-ellenességét.
Dr. Salamon László alkotmánybíróhoz hasonlóan (ő is különvéleményt írt – a szerk.) Stumpf István sem ért egyet a többségi határozat magyarázatával.
Nem szűkíthető le így a gyülekezési szabadság terjedelme. A békés gyülekezéshez való jog a jogalanyok által megválasztott helyszínen való gyülekezésre jogosít, nem korlátozódik, nem is korlátozható (bármiféle) egyéb helyszínre a jog gyakorlása. Az tehát, hogy ténylegesen gyakorolható-e, illetve sérült-e a békés gyülekezéshez való alapjog, a tervezett gyülekezés egyes helyszínei szerint külön-külön vizsgálandó. A békés gyülekezéshez való jog több helyszínre tervezett gyakorlását illetően nem lehet elfogadhatónak tekinteni így azt, hogy egyes helyszíneken az alapjog gyakorlása pusztán azért ne érvényesülhessen, mert más helyszíneken már úgyis érvényesült.
Egy más helyszínen tartott rendezvény nem jelenthet biankó felhatalmazást arra, hogy más, további helyszínen a rendezvényt megtiltsák, az alapjog gyakorlását így korlátozzák.
Már csak azért sem, mert egy jogszerű jogalkalmazói döntés soha sem szolgáltathat legális igazolást a (más) jogsértő jogalkalmazói döntésre. A korábbi jogszerű jogalkalmazói döntések, ha valamire, akkor épp, hogy a hasonlóan jogszerű döntések meghozatalára adhatnának alapot.
Stumpf István szerint egy alapos vizsgálat esetén nem kerülhette volna el az Alkotmánybíróság figyelmét, hogy a tiltással érintett egyik helyszínen, Orbán Viktor háza előtt (Budapest XII. kerület, Cinege út 5.) korábban nem volt tilos rendezvényt tartani. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. július 11-én, illetve 2013. augusztus 29-én arra a következtetésre jutott, hogy a rendőrség (Terrorelhárító Központ) „sem tehet mást, mint hogy a résztvevőket a bejelentésben megjelölt helyszínre [Budapest XII. kerület, Cinege út 5. szám elé] beengedi, természetesen ügyelve arra, hogy rendbontás ne történjen”.
Stumpf István nem ért egyet a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességgel sem. Szerinte a gyülekezési szabadság, illetve a vele ütköző alapjogok érvényesülésének biztosítása a jogalkotó mellett a jogalkalmazó szerveknek is kötelezettsége, amit az alapjog-korlátozás szükségességének és arányosságának konkrét mérlegelésével teljesítenek.
Az alkotmánybíró a többségi határozattal szemben úgy véli, ha az alkotmányossági szempontokat a jogalkalmazók nem vagy nem következetesen érvényesítik, akkor az nem jogalkotói mulasztás, egyszerűen meg kell semmisíteni az alapjogsértő bírósági és hatósági döntéseket, Stumpf István szerint az Alkotmánybíróság által megállapított mulasztás miatt sem kaphat felhatalmazást a törvényhozás arra, hogy a magánszférához való jog védelmére hivatkozva a békés gyülekezéshez való jogot diszkrecionálisan korlátozza, mert ez alapjogsértő lenne.
Bár az Alkotmánybíróság megállapította, hogy egyes helyszíneknek
emblematikus funkciója van (Vö. Indokolás [67]); ezzel szemben egyes helyszínek, mint például a lakóövezetek, tipikusan a lakhatás és a magánszféra helyszínei.
Stumpf István ugyanakkor úgy véli, ezek a helyszínek sem veszítik el közterület jellegüket, ott is lehet tüntetni, csak szigorúbb feltételek mellett, figyelembe kell venni a gyülekezők létszámát, a rendezvény időtartamát, dinamikus vagy statikus jellegét, és azt, hogy milyen napszakban, milyen hangosítás mellett kívánják üzenetüket eljuttatni a gyülekezés címzettjéhez.
Az üzenetre való tekintettel mindez továbbra is közéleti kommunikációnak minősül, amit véd a békés gyülekezéshez való jog (a véleménynyilvánítás szabadságára is figyelemmel).
Stumpf István szerint a gyülekezési szabadság gyakorlása mindig együtt jár mások jogainak korlátozásával, de az alapjog érvényesülését korlátozó helytelen gyakorlat nem lehet indok arra, hogy az Alkotmánybíróság az alapjog (a békés gyülekezéshez való jog) korlátozására kötelezze a jogalkotót. Az alapjog érvényesülését indokolatlanul is korlátozó joggyakorlatot az Alkotmánybíróság, ha valóban a hibás jogalkalmazásból származik az indokolatlan korlátozás, nem mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításával, hanem az alkotmányos követelmény megfogalmazásával lett volna képes korrigálni.
