A harminc évesnél fiatalabb olvasóink kedvéért mondom, hogy e jelszó és falfirka 1985-1990 között élte fénykorát, és semmi köze nem volt a BKV járműveihez. Az említett időszakban is volt egyes csoportoknak tüntetési és balhéingere, de akkoriban még nem a tüntető verte a rendőrt. Nyíltan nem lehetett csoportosan rendszerkritikát kiabálni az utcán, ezért akinek ilyen ingerenciája volt az a Fradi–Dózsa-meccsek után az üllői úti aluljáróban és környékén élhette ki tüntetési ingerét.
Ott zengett a mocskos BKV jelszó több száz torokból. Az akkori rendszer – biztonsági szelepként – engedett bírálni néhány intézményt, elsősorban a szolgáltatási szektorban. Ilyen volt a Közért-hálózat, ilyen volt a BKV, ilyen volt a Patyolat és a Gelka (elektromos eszközöket javító cég).
Így lett jelszóvá, falfirkává a “mocskos BKV” abban az időben, amikor a cég és elődei történetében a járművei épp a legtisztábbak voltak.
A múltkor baráti társaságban fényképeket nézegettünk és valaki megjegyezte, hogy az összes fekete-fehér és színes fotón csillognak a BKV buszok oldalai, ugye már akkor is photoshoppolták a képeket propagandacélokból?
Elmondtuk neki, hogy nem, akkoriban nem volt szükség ilyen trükkökre, mert a buszok/trolik/villamosok oldalai valóban fényesek és tiszták voltak.
Nomen est omen, gondolhatták a BKV-nál, és beteljesítették az akkor még valótlan állítást.
Az akkori (álpolitikai) jelszó mára valósággá lett. A BKV úgy döntött, hogy ha már oly sokat emlegették 25 éve, hogy mocskos a BKV, amikor nem volt az, ideje alkalmazkodni a közvélekedéshez, és mára valóban mocskos a BKV.
Nagyon.
Nagyon mocskos.
Kívül és belül ragadnak a járművek a kosztól. Még 20-25 éve egy üzemegységben 20-25 takarítónő dolgozott, akik közül legalább 15-20 a járműveket takarította, addig mára ez a létszám közelít a nullához. Egy jármű tisztességes takarítása kb. 4 órát vesz igénybe két-három ember részéről, tehát kb. 8-12 munkaóra. Üzemegységenként van 200-300 jármű, tehát havonta kb. 1600-3600 munkaórát kell(ene) ilyenre fordítani. Helyette egy-két fő tehetetlenkedik az üzemegység járműveiben, havonta kb. 300 munkaórában. Az eredményt naponta 2 millió utas látja. Ragadnak, szó szerint ragadnak a járművek üvegei a kosztól, a járművek külső oldalai pedig ma már egyáltalán nem fényesek, hanem olajsárral kevert portól vastagon feketék.
Pár hete 75 éves volt a budapesti trolibusz-közlekedés. Volt ünnepség, nyílt nap, bemutató, felvonulás, fotózás, haccacáré. Ugyanazon a napon a forgalomba kiadott trolik, melyek nem képezték a felvonulás, bemutató részét, olyan mocskosan mentek forgalomba, mintha legalább egy hónapja nem lettek volna a mosóban, és a takarítók mind szabadságon lennének. A BKV-nak sikerült felállítani egy újabb rekordot. Valószínűleg az egyetlen közlekedési társaság Európában, amelynek járművei még a saját ünnepségükön is ragadtak a kosztól. Még ezen az egy napon se sikerült tiszta járműveket kiadni a forgalomba. Talán majd a 100-ik születésnapra, 2033-ra sikerül kitakarítani a trolikat?(még) Tisztelt vezérigazgató úr!
Az Ön színre lépése biztató volt, azon keveseknek, akik figyelmesen elolvasták programját, azt üzente, hogy valóban változtatni akar a BKV immár 20 éve tartó vesszőfutásán. Az igaz, hogy a távgyalogló hazatérte után megpróbálta gyorsan leállítani Önt, és visszatérni a mobiltelefonos kézivezérléshez. Az is igaz, hogy kénytelen volt két komisszárt is elfogadni Ön mellé, nehogy valóban önálló legyen. (Mint a Vörös Hadseregben az 1920-1930-as években a társparancsnoki rendszer).
Az is igaz, hogy egy városi közlekedési társaság első számú vezetőjének járó jogosítványokat elvették Öntől és most jól összekötözött lábakkal serkentik Önt minél szebb táncra. Kérem, nézze ennek az idejét múlt helyzetnek a pozitív oldalát. Az új vezetők majd mindig kibontakozási programot készítettnek, új szervezetről álmodnak, átalakítással kezdik, kitörési pontokat keresnek. Ez nem baj, ilyenre is szükség van. A sikerhez vezethet más út is. Az apró, nem látványos sikerek útja. Az írás elején említett időszakban (1980-1990) a járművek tisztaságáért az üzemegység-vezető harmadik vagy negyedik helyettese felelt. Ez a jogkör folyamatosan csúszott egyre feljebb. Először csak az üzemegység-vezető dönthetett a mosás gyakoriságáról, ami az elmúlt 20 évben egyértelműen ritkítást jelentett. Később már alágazati (busz, villamos) főmérnökök döntöttek ilyen “fontos” kérdésekről. Amikor beköszöntött a takarékoskodás kora, akkor elsőnek a tisztaságon spóroltak, és már vezérigazgató-helyettes dönthetett a tisztítás gyakoriságáról, ami itt is ritkítást jelentett.
(még) Tisztelt vezérigazgató úr!
Most Ön előtt a lehetőség. Döntsön Ön! Tudom, a vezérigazgatók többsége, cégtípustól függetlenül, rangon alulinak érzi, hogy takarítási kérdésekben döntsön. Mivel a komoly jogköreit elvették Öntől, és mint látható, az üzemegység vezetői, az alágazati főmérnöki és a vezérigazgató-helyettesi szint képtelen volt megoldani azt, amit azelőtt üzemegység-vezetők harmadik helyettesei irányítottak, vegye kezébe az ügyet, és tegyen rendet.
Sikerülni fog.
Kicsi siker?
Nem.
Tanuljon a MÁV példájából (ott is van beosztása Önnek), amikor pár évvel ezelőtt megfordult a vasúti utasok elégedetlenségi preferencia sorrendje, és már a késéseket is megelőzte a MÁV személykocsik koszossága. Amikor az elégedetlenségi rangsorban már első helyre tették az utasok, hogy a vasúti kocsik ragadnak a kosztól.
(még) Tisztelt vezérigazgató úr!
Kérem próbálja meg megértetni a távgyaloglóval és társaival, hogy a kosz nem liberális érték. Kérem próbálja meg megértetni velük, hogy aki szegény, az nem azt jelenti, hogy egyben rongyos és koszos.
A vezérigazgatók (pláne az újak) nagy tettekről álmodnak. Arról, hogy regnálásuk alatt az adott cég felvirágzik, megindul felfelé, stb. Ön járt sok-sok jól prosperáló cégnél. Feltűnt Önnek, hogy ahol jó a cég, ott tisztaság is van?
Minket, utasokat nem érdekel, hogy az üzemegységi mosókat kiszervezték vagy sem. Az sem érdekel, hogy kinek joga utasítani az éjszakás és hétvégi műszakot, hogy mossák le a járműveket. Az sem, hogy éjszaka és hétvégén működnek a mosók vagy sem. (Mondjuk azért vannak).
Mi, azért fizetjük Önt és társait, hogy ezt megoldják.
Azért, hogy a cég közel 1000 fős irányítóapparátusa elérje, hogy ne ragadjon kívül-belül a jármű a kosztól, hogy ne sárga legyen az ablak a ráégett portól, hogy tiszta legyen az ülés, amire leülünk. Legyen elegendő járműtakarító, cégen belül vagy alvállalkozásban, az mindegy.
Azt, hogy ezt Ön hogyan tudja elfogadtatni a távgyaloglóval és csapatával, akiket a kosz nem zavar, mert akkor már tettek volna ellene korábban is, az az Ön magánügye.
(még) Tisztelt vezérigazgató úr!
Kérem, hogy próbáljon meg kicsi sikereket is elérni, és meg fogja tapasztalni, hogy az utasok hálásak az ilyen sikerekért. Jobban mint a nyolcadik változatú kibontakozási tervért.
A tisztaság eredmény.
Az elmúlt időszak két vezérigazgatója ezt nem tudta elérni. Ön lesz a harmadik vezérigazgató, akinek még ezt sem sikerül megoldania?
(Index, Kilián Péter)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
