Elkeserítő, hogy 2-3 BKV dolgozó tájékozottság hiányában, hogy meg tud szívatni utasokat, többek között turistákat.
Kedves BKV-figyelő!
Lehet, hogy ezt már megírták, de úgy gondoltam, ha mégsem, talán érdeklődésre tarthat számot, ami velem történt.
Pár hete, valamikor ez év júliusának elején külföldi barátommal, egy vasárnap délután a 4-6-osra akartunk felszállni. Mint afféle szabályszerető állampolgár – no meg a ny-európai vendég előtt magára adó k-európai – jegyet akartam venni. Barátomnak volt jegye, mivel ő korábban vett egy tömböt. Mindez az Oktogonnál történt. Jegykiadó automatában csípőből nem bízva, lementünk a Kisföldalatti jegypénztárába. Ott a két ellenőr azonnal közölte, hogy csak a túloldalon van nyitva jegypénztár. Ezen már eleve kissé felháborodtam, mivel a főváros egyik legforgalmasabb kereszteződéséről van szó, ahol hemzsegnek a turisták. Na meg az is belejátszott, hogy ez az a metrómegálló, ahol csak az egyik oldalon árulnak bérletet, a másikon nem!
Sebaj, felmentünk, át az Andrássyn, le a túloldalon lévő megállóhoz. Ott az ellenőrök azzal fogadnak, hogy a jegykiadó zárva van, a kolléga kiugrott cigizni, mert ma még egyszer sem gyújtott rá. Na, itt már kezdtem elveszíteni a türelmemet. Mondtam, rendben, akkor veszek tőlük, ellenőröktől jegyet. Válasz: ők nem árusítanak jegyet. Megkérdezem, akkor most mit tegyek. Erre nevetve azt válaszolja az egyik, hogy ő megvárná, a dohányzó kollégát, mert az automata úgyis elnyeli a pénzt! Marha vicces, gondoltam én. Otthagytuk őket, felmentünk, be a megállóba, az automatához. Az automata természetesen elnyelte a bedobott pénzt, és semmilyen meghibásodásra vonatkozó felirat nem volt a kijelzőjén.
Visszamentem a Kisföldalatti megállójába, ahol a dohányzó kollégát kellett volna megvárni. A dohányzó kolléga szivarozhatott, mert még mindig nem volt ott. Ellenben jegyre vágyó külföldiek kígyózó sora igen. A kedves turisták megengedték, hogy beálljak a sor elejére, mert speciális igényem van. Igen, a panaszkönyv!
Meg is jött a dohányos kolléga, egy fiatalember. Elmondom neki, mi történt, mire azt válaszolja, akkor jelentsem az automatán lévő számon, hogy hibás a gép. De hát miért nem ő jelenti, kérdem én. Mert ő nem jelentheti, mondja mindezt egy telefon mellett ülve. Arról a telefonról ugyanis csak belső számokat hívhat. Hát ez mi, ha nem belső szám, kérdem én az agyvérzés határán. Ez nem belső szám, mert az automatákat egy külön kft üzemelteti, “ehhez a BKV-nak semmi köze”. Nem ragozom tovább, a sort sem akartam feltartani, úgyhogy elkértem a panaszkönyvet, és leírtam a történteket, valamint sürgős, azonnali kárpótlást kértem (vagyis a 270 forintomat vissza).
A történet fordulópontja csak itt jön. Eltelt ugyanis két-három hét, és a postaládámban két és fél oldalas bocsánatkérő levél volt a BKV-tól, és benne egy vonaljegy. A levélben nekem adtak igazat, és leírták, hogy a kollégának igenis jelentenie kellett volna, hogy rossz az automata, és mulasztás miatt megrótták.
Ugyanez a történet, szóról szóra megtörtént velem 10 évvel ezelőtt. Akkor még 70 forint volt egy jegy, de akkor is kaptam levelet, és benne egy jegyet. Ajánlom mindenkinek a Panaszkönyvet. Csodákra képes.
Üdvözlettel:
Sz. I.
