Többnyire csak a puszta égboltot ábrázolják néhány utcai lámpatesttel a Hoffman család külföldi nyaralásain készült fotók. Az effajta tapasztalatok vezették rá őket, hogy az általuk forgalmazott lámpák ne pusztán fényforrás funkciót töltsenek be, hanem utcabútorként is megállják a helyüket, vagyis alakjukban, színükben illeszkedjenek a városképhez.
Arra a Nyugat-Európában bevett szokásra is felhívták a figyelmüket, hogy az egységes közvilágítás vezetheti a közlekedők szemét a főbb útvonalakon. Ennek köszönhetően ma már Budapesten is ugyanolyan lámpák sorjáznak a Kálvin tértől a repülőtérig vagy az M7-es lejáratától a Déli pályaudvarig.
Fényes örökség
A több mint 120 éves múltra visszatekintő Hofeka Kft.-ben a nagyfeszültségű távvezetékgyártás mellett az utóbbi években vált újra dominánssá a lámpatest üzletág. A cég elődjét 1888-ban alapította Engel Károly, a kiemelkedő technikai érzékkel megáldott üzletember. A vállalat az államosítás után hagyott fel a lemezjátszók, rádiók, porszívók gyártásával, s Elektromos Készülékek és Anyagok Gyára (EKA) néven a ma is jellemző két funkcióra korlátozta a tevékenységét.
Ezek fejlesztéséhez a régióban egyedülállóan fejlett fénytechnikai laboratóriummal rendelkezett. „A cég a gyártási és kutatási kultúráját, valamint a dolgozók egy részét a szocialista vállalattól örökölte” – meséli Hoffman Iván, a vállalkozás jelenlegi tulajdonosa, aki műszaki vezérigazgatóként került az 1992-ben privatizált céghez.
Fotó: Kalló Iván
A társaság azonban EKA Rt. néven mindössze három évig húzta, miután az akkori tulajdonos mélyen ár alatt vállalt egy lámpatestgyártásra szóló megbízást, s képtelen volt visszafizetni a felvett hiteleket. A céget minden bizonnyal fel is számolták volna, ha az eljárást végző biztos fantáziát nem lát a talpra állításban.
Ezt a feladatot Hoffman Ivánra bízta, mivel ő jól ismerte a vállalatot, ugyanakkor nem volt az előző tulajdonos lekötelezettje. Szinte rögtön a felszámolás kezdetét követően újra felvettek 50 főt a korábbi 300 dolgozó közül, hogy működni kezdhessenek, s elárverezték az ingatlanok jó részét.
Látott benne fantáziát
Hoffman Iván a felszámolás során döntötte el, hogy megvásárolja a céget. „Megláttam, hogy ennek az emberanyagnak a kisujjában van a szakma, és jó a gyár műszaki ellátottsága is” – emlékszik vissza. Rábeszélte a családját, hogy fektessék be minden vagyonukat, még a lakásukat is eladták, hogy megvehessék a vállalatot, jogokkal, tervekkel, laboratóriummal, gépekkel együtt.
Egy kisebb budapesti üzemet béreltek, és az elárverezett ingatlanok közül csak a dióskáli gyárat tartották meg. Ekkoriban az újonnan alakult – és család neve első betűinek felhasználásával újrakeresztelt – Hofeka Kft. döntően a távvezeték-üzletágból tartotta fenn magát, míg a lámpatestek forgalma szinte az alkatrész-utánpótlásra korlátozódott.
Azzal az előnnyel bírtak, hogy a hálózat egy jó része a jogelődök termékeire épült, ráadásul a multik többhetes határidőivel szemben hat nap alatt vállalták a kiszállítást, amihez a mai napig tartják magukat.
Amikor muszáj változtatni
A karbantartási munkák viszont egyre fogyatkoztak, miközben a korszerű lámpák előállításához nem volt meg a szükséges anyagi hátterük. Hoffman Iván felismerte, hogy változtatnia kell, ha talpon kíván maradni. Úgy döntött: egy hasonló műszaki szemlélettel és üzletpolitikával bíró külföldi partnert keres. Így találkozott 2001-ben a Budapesti Nemzetközi Vásáron az Eclatec nevű francia családi vállalkozással.
A cégtől eleinte csak alkatrészeket vásároltak, később azonban közösen kezdtek lámpákat tervezni. A francia gyártótól megvett eszközökkel pedig a Hofeka saját műszaki állományát is modernizálta. Végül az Eclatec teljes mértékben Magyarországon megálmodott és gyártott típusokat is forgalmazni kezdett szerte a világban, így például az idén Magyar Termék Nagydíjat nyert Florida termékcsaládot.
A magyar cég tavaly már az Eclatec második legnagyobb partnere volt, miután az évi 1500–2000 lámpatestről 20 ezer darabra nőtt a két vállalat közötti forgalom.
Versenyhátrányban
A hazai közvilágítási piacon azonban a legutóbbi évekig hendikeppel indult a Hofeka. A közbeszerzési pályázatokon ugyanis szinte kivétel nélkül a multinacionális cégek műszaki megoldásainak adtak előnyt a kiírók. A nagyok annak ellenére bebetonozták magukat, hogy az évek során az egekbe nyomták az árakat.
A Hofeka az ajánlattételig sem tudott eljutni azonos tulajdonságú termékeivel, pedig azokat a nemzetközi cégekhez képest közel feleannyiért kínálta a szűkebb árrés és a szerényebb apparátus miatt. Az áldatlan állapotokon részben ugyan segített az európai uniós csatlakozás, de még az után is jó két évig kényszerültek kilincselni, hogy érvényt szerezzenek a piaci versenyre vonatkozó általános szabályoknak.
A recesszió mint lehetőség
Greenpeace-akciócsoporthoz hasonlóan bukkantak fel a nyilvános klubvacsorákon, üzleti rendezvényeken, hogy utolérjék a kérdésben illetékes állami vezetőket, és előadják a mondandójukat. A panaszuk végül megértő fülekre talált: egy arról szóló hatósági utasítással a kezükben fordulhattak a renitensekhez, hogy azok kötelesek több, műszakilag megegyező terméket kínáló pályázónak lehetőséget biztosítani.
A helyzetükön a beruházókat spórolásra késztető recesszió is javított. „Végre lehetőséget kaptunk Magyarországon” – mondja a krízisről Hoffman Péter.
sarokpontok
■ Hazai gyártó is lehet versenyképes a multikkal szemben, ha rövid határidőket kínál és gyorsan kiszolgálja a speciális igényeket.
■ Partner bevonásával kiküszöbölhetőek a géppark hiányosságai, ha saját forrásból nem tudnák finanszírozni a beruházást.
■ A munkaerő frissítéséhez hasznos kapcsolatot tartani a felsőoktatással.
Friss sikerek
Így az utóbbi években sikerült megnyerniük többek között az M0-ás és az M3-as autópálya, a pécsi városközpont és a Megyeri híd világítási tenderét is – ez utóbbit nekik maradéktalanul ki is fizették –, miközben lakóparkokat és jó néhány vállalati telephelyet is lámpatestekkel láttak el.
A főváros számára többször is szállítottak az utóbbi években. Horváth Lajos, a budapesti dísz- és közvilágításért felelős BDK Kft. ügyvezető igazgatója azt emeli ki, hogy Hoffman Iván „előrelátóan képes felmérni a piaci irányokat, és gyorsan, rugalmasan reagál a felmerülő igényekre”.
Amikor például kiderült, hogy megújítják a fővárosi parkok közvilágítását, egy hét alatt elő tudott állni a kívánt termékkel, miközben a konkurenciának másfél hónapra lett volna szüksége, hogy külföldről az országba szállítsa a sajátját.
Korszakváltás
Mindeközben a cégnek belülről is modernizálnia kellett magát. Erre egyrészt az élet is rákényszerítette, amikor három éve Hoffman Iván súlyos műtéten esett át, s hirtelen fiára és kollégáira szakadt a vállalat vezetése. Másrészt tudatosan törekedtek rá. „A jövőépítés során a szellemi tőkében is elkelt az utánpótlás” – magyarázza Hoffman Péter.
Minden évben a Kandó Kálmán Főiskola egy-két hallgatója készíthette náluk a diplomamunkáját, akik közül jó néhányan ott ragadtak a cégnél. A meglévő törzsgárda mellé felvett fiatal munkatársak közül kerültek ki a 70 fős cég új vezetői, akik az országos kereskedelmi hálózat kialakítását végzik.
Uniós segítség
Erre már csak azért is szükség van, mert az idén egy új laboratóriumban folytatódnak a fénytechnikai kutatások. Egy hattagú konzorcium tagjaként ugyanis sikeresen pályáztak arra a közel 450 millió forint értékű uniós projektre, amelynek keretében a hagyományosnál jóval környezetbarátabb és gazdaságosabb LED-es világítástechnikát fejleszthetnek.
A Deák téren a közelmúltban a cég által kihelyezett lámpák például a korábbi 90 watt helyett mindössze 20-at fogyasztanak. Ez a technológia hamarosan az unióban elsőként a magyar közutakon is megjelenik, s már Franciaországból is kaptak rá megrendelést.
