– Hawaiin, ahol ideje egy részét tölti, a helyiek azt mondják a szerencsés emberről, hogy szerencsés csontja van, mint a horgásznak, aki bedobja a vízbe a horgot, és máris ránthatja ki fogását. Szerencsésnek tartja magát, hogy olyan óriás reklámcégeket irányított, mint a Young & Rubicam és az Ogilvy & Mather?
– Mindig boldognak és szerencsésnek tartottam magam, hogy ilyen kis tudással ekkora sikereket értem el. Persze kívülről mindenki másképp magyarázza, hogy a tehetségének vagy éppen a szerencséjének köszönheti-e eredményeit.
– Felmenői, rokonai közt sok a művész, a tudós, az egyetem után mégis másutt, történetesen a reklámvilágban találta meg hivatását. Miért éppen egy reklámcéget választott 1953-ban?
– Diplomatának készültem a Princetoni Egyetemen, de a kommunista országból érkezőkre nem néztek jó szemmel akkoriban az USA-ban. Az egyik csoporttársam, akinek az édesapja egy reklámügynökséget vezetett, ajánlotta, hogy reklámcégnél kellene dolgoznom, mert oly sok minden érdekel, ott pedig sok ügyféllel tárgyalhatok, rengeteget ötletelhetek. Be is akart mutatni az apjának. Én viszont nem szerettem volna protekcióval elnyerni első állásomat, ezért egy másik reklámcéghez jelentkeztem, amelyet úgy hívtak, hogy Young & Rubicam (Y&R).
– Viszont így végig kellett járnia a ranglétrát.
– Kifutófiúként kezdtem, csomagokat vittem az ügyfelekhez. Később a belső postával futkostam az osztályok között, és amint az szokás volt, megpróbáltam eladni magam az egyes részlegeknél. Hogy mennyire szerencsés voltam, azt jól mutatja, hogy az egyik iroda asztalán fekvő Bibliába egyszer – gondolva egy merészet, és mert soha nem értettem, miért van minden irodában Biblia – beleírtam egy cetlitre, ha majd valaha ideérsz, hívj fel. Másnap szólt a telefonom: az osztályvezető volt, és közölte, hogy nem csak dísznek van előtte a Biblia, ő forgatja is, én meg föl vagyok véve. Így lettem kifutófiúból ügyfélkapcsolati munkatárs.
– Innentől mintha felgyorsult volna a karrierje. Fiatalon átkerült Európába, és a frankfurti iroda vezetője lett.
– Amikor elkezdtem a Y&R-nél dolgozni, az ügynökségnek három nemzetközi irodája volt, és hamarosan nyitottuk az újabb európai vállalkozást Frankfurtban, ahová olyan embert kerestek, aki tud németül. Ismét szerencsém volt.
– Azért a szerencse mellett valamit biztosan le is tett az asztalra. Mitől lett jó vezető?
– Mindig is csapatember voltam és sohasem dirigáltam a munkatársaimnak. Követtek, mert őszinte voltam hozzájuk. Ráadásul mindig a legjobb embereket választottam magam köré a siker érdekében. Serényi János, a McCann Ericcson korábbi magyarországi vezetője mesélte egyszer, hogy a McCann egyik nemzetközi vezetői értekezletén megkérdezték a résztvevőket, ki volt eddig a legjobb főnökük. A jelenlévők közül hárman mondták, hogy Alex Brody. Ez a legnagyobb elismerés, amit valaha kaphattam, nem a különféle kitüntetések.
– Munkatársai miatt egyszer még egy nagy ügyfelet is elveszített. Kockázatos húzásnak bizonyult?
– A Ferrero vezetői állandóan megváratták az embereimet az olaszországi értekezleteken. Személyesen mentem a tulajdonoshoz, és közöltem vele, hogy nem fair, amit tesznek, majd hozzátettem azt is: pénzes ügyfelet bármikor tudok találni, jó munkatársat annál nehezebben. Híre ment a párbeszédnek, de a nagy ügyfeleket egyáltalán nem rettentette el, továbbra is jöttek, mert elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Például elfogadták, hogy nálam mindjárt a kapcsolatfelvételkor rögzítjük, mik az együttműködés szabályai, hogyan tudunk hatékonyan dolgozni.
– Melyik üzletére emlékszik a legszívesebben?
– Van sok ezer. A frankfurti irodát vezettem, amikor egyszer bejött hozzám egy drogérialánc első embere. Előre jelezte, öt másik ügynökséggel is tárgyalnak, majd egy olyan feltételt támasztott, hogy mutassam be neki a csapatomat. A találkozón én nem vettem részt, de meghagytam a kollégáknak, hogy mindenki csak a legnagyobb bukásunkról beszéljen, és arról, hogy mi volt ennek az oka, mert tudtam, hogy a többi, versenyben lévő ügynökségnél csak a sikerekről esik szó. Minden úgy történt, ahogy kértem, s még aznap megkaptuk a megbízást. De volt olyan tárgyalásunk is, amikor a rendkívül csinos vietnami és francia kolléganőnkkel szolgáltattuk fel a kávét a vendégeknek, és tudtam, hogy az ügyfél vissza fog jönni, mert újra látni akarja ezeket a gyönyörű lányokat. A tanulság? Nem szabad azt tenni, amit mindenki más tesz, és néha a saját gyakorlatunkon is érdemes változtatni, nehogy elfásuljon az ember.
– Később a Y&R-től az Ogilvy & Matherhez ment. Miért igazolt át?
– Negyven évig dolgoztam a Y&R-nél, úgy éreztem, elég. Közben azonban megszületett a kisfiam, és ráébredtem, hogy nem ülhetek otthon nyugdíjasként, ezért elmentem egy másik nagy ügynökséghez, az Ogilvy & Matherhez. Nem akartam visszamenni a Y&R-hez.
–Amikor a Reklám Világszövetséget vezette, a nyolcvanas években csatlakozott a szervezethez Kína, Oroszország és Magyarország. Komoly diplomáciai sikerként könyveli el az új tagok felvételét?
– Igen, különösen azért, mert az volt az egyetlen olyan világszövetség, amelyben Kína és Tajvan együtt vett részt. Magyarország felvételét pedig egyhangúan szavazták meg.
– Azt mondja: ma már nem reklámszakemberként, hanem egyszerű fogyasztóként tekint a reklámokra. Mit gondol a manapság tapasztalható hirdetési dömpingről?
– Sok jó, kifejezetten szórakoztató reklám van Magyarországon, viszont nem mindig vélek felfedezni összefüggést a hirdetés és a termék, szolgáltatás között. Amúgy nagy a különbség az amerikai és a magyar reklámpiac között abból a szempontból, hogy a tengerentúlon az ügynökségeknek sokkal nagyobb a mozgástere: több pénz forog a piacon, más a technikai háttér, gazdagabb a médiafelületek kínálata, ettől fogva könnyebben, célzottabban találják meg a fogyasztókat, mint itthon. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a magyar reklámvilágot nem igazán ismerem, a reklámokat egyszerű fogyasztóként szemlélem.
– A BrandFestivalon kiosztandó AranyDió-díj zsűrijének elnökeként volt ideje tanulmányozni a hazai reklámokat. Milyen volt a felhozatal?
– Volt rossz, közepes és jó is. A kezdeményezés mindenképpen biztató.
– Nem gondolt arra, hogy jobban belefolyjon a hazai reklámvilág történéseibe?
– Sokszor kerestek, de inkább az írásra szeretnék minél több időt fordítani.
