Ha egy sikeresen pályázó vállalkozás állami vagy európai uniós (EU) támogatását megítélik, a cég nemcsak banki támogatás-előfinanszírozó hitellel, hanem akár az e célra kialakított faktoringkonstrukció révén is gyorsabban pénzéhez juthat. Utóbbi nem csak azért praktikus, mert segítségével garantálható a beruházás folyamatossága, kiszámíthatóbbá válik a cash-flow, hanem azért is, mert a faktorszerződés nem csökkenti a vállalkozás banki hitellimitjét (azon felül igényelhető).
Támogatás-megelőlegező lehetőséget számos hazai faktorcég kínál. Van, amelyiknek ez a fő specialitása – ilyen például a Buda Faktor Zrt. vagy az állami tulajdonú Kvantum Faktor Zrt.
A finanszírozási periódus beruházási támogatás esetén akkor kezdődik, amikor a vállalkozó elvégezte beruházását (vagy annak egy ütemét), benyújtja kérelmét az adott kifizető ügynökségnek, s egészen a támogatás fizikai teljesítéséig tart. „A Gazdasági Versenyképességi Operatív Programnál (GVOP) még a kifizetések közelmúltbeli érezhető gyorsítása ellenére is jellemzően 90–120 napos a finanszírozási igény, más támogatásoknál azonban akad példa 300 napos periódusra is” – becsüli Máhrné Kazareczki Éva, a Buda Faktor vezérigazgatója.
A faktorszerződés (más üzletágakhoz hasonlóan itt is) úgy köthető meg, hogy a finanszírozó cég átvizsgálja a követelést, illetve az igénylő vállalkozás gazdasági, pénzügyi helyzetét. A klasszikus üzleti faktoráláshoz képest a faktorcég kockázata az egyik oldalon persze kisebb, hiszen a fizetésre kötelezett állam vagy az EU – a privát vevőkkel ellentétben – száz százalékig biztosan teljesíti kötelezettségét. Az a rizikó viszont fennáll, hogy a beruházó cég nem az elnyert pályázatot valósítja meg, így elesik a támogatástól.
Főbb állami, önkormányzati követelésekre nyújtható faktoringtípusok
• Adó-visszatérítések (áfa, jövedéki adó stb.)
• Hazai és EU-támogatások
• Területalapú mezőgazdasági támogatások
• Egyéb állami követelések
Forrás: Kvantum Faktor Zrt.
A faktorházak jellemzően a kifizetési kérelmek átvizsgálása után (de a beruházás fizikai megvalósításának ellenőrzése nélkül) döntenek a támogatási összeg általában 70–80 százalékát kitevő előleg kiutalásáról a vállalkozás számára (a maradék rész a támogatás tényleges kifizetése után jár). Az igénylő vállalkozásnak már a szerződéskötéskor faktordíjat kell fizetnie – jellemzően a támogatási összeg 1–1,5 százalékát. Ezt az előlegből vonják le.
Az az ügyfél kockázata, hogy a támogatás csak megkésve érkezik meg ténylegesen (a privát vevőkkel szemben az uniót, az államot nem köti szerződéses kötelezettség, kötbér). Ebben az esetben a faktoringért felszámított, általában Bubor plusz 3 százalék körüli kamatot tovább kell fizetnie.
Jó tudni azt is, hogy bár a legtöbb elérhető támogatásra kínálnak faktoringlehetőséget, néhány típushoz – sajátos kiírási feltételei miatt – nem. Célszerű rákérdezni arra is, hogy az alapvető költségeken túl vannak-e továbbiak: egyes faktorcégeknél például külön kisebb összegeket vonnak le minden beadott számla vagy vevőbeállítás után, másutt viszont nincsenek ilyen tételek, de lehet, hogy ott a kamat kissé magasabb.
