Egy vállalkozásnak az adóhatóság felé fizetett adói 2008 júliusában, vagyis egy hónapban minimálisan tizenegy átutalási megbízással teljesíthetőek. Áfa, társasági adó, szja, nyugdíj-járulék, egészségbiztosítási járulék, munkaadói járulék, munkavállalói járulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, egészségügyi hozzájárulás, szakképzési hozzájárulás, rehabilitációs hozzájárulás.
Ez a lista tovább bővül, ha a társaság 20 alkalmazottja 20 különböző magánnyugdíj pénztárnak a tagja, vagy ha van a cégnek olyan alkalmazottja, aki után ekhót, és nem tb-járulékot kell fizetni. Időről időre felvetődik az ötlet, hogy legyen az APEH-nek egy számlája, amelyre fogadja a befizetéseket. Ez azonban eddig sosem valósult meg. A sok átutalással csak a bankok járnak jól, mivel a kis- és középvállalkozások számára nemigen kínálnak olyan számlacsomagot, ahol ilyen mennyiségű utalás ingyenes, vagy kedvezményes lenne.
A kultúra határai
Tavaly októberben az is szóba került, hogy vonjanak össze három kisadót: az innovációs járulékot, a rehabilitációs hozzájárulást és a szakképzési hozzájárulást. Ez az ötlet már törvénytervezeti formában elhalt, a kisvállalkozások örömére. Az öröm oka: hogy az összevonással növekedtek volna az adóterhek, mert azoknak is kellett volna rehabilitációs hozzájárulást fizetniük, akik addig nem voltak erre kötelezettek.
Az idei tavasz slágere a szintén ötletstádiumban elvérzett nyakkendő-, illetve internetadó volt. Ezek egyébként a nem túl ismert kulturális járulék részeként kerültek volna be az adórendszerbe. Joggal kérdezték tavasszal, hogy a nyakkendők után miért fizetnénk adót, hol itt a kultúra? De hasonlóan megkérdezhetjük, hogy miért fizetnénk kulturális járulékot a tárolók, silók, raktárak építése után. Az indoklás ezúttal is elmaradt.
Mit mond a lista?
Sok statisztika sól arról, hogy a különböző adóbókból mennyi bevétele származik az államnak. Az APEH-hez befolyó bevételek megoszlását az érdeklődők, a szervezet honlapján is megnézhetik. A 2007-es listán 20 különböző adónem szerepel.
A táblázatból az is kiderül, hogy az első helyen a társadalombiztosítási járulék áll, ez azonban megtévesztő, mert ezen a címen két különböző adónemet fizetünk. Ha megosztjuk a 33 százalékos részt a nyugdíj és az egészségbiztosítási járulék között, a tételek visszacsúsznak a listán, de még mindig az előkelő harmadik és negyedik helyeken szerepelnek. A dobogó első heylét az áfa kapja, a társasági adó pedig – az előbbi átszámítás miatt – csak az ötödik.
Kevésért sokat
Mibe kerül nekünk mindez? Sokba, ugyanis az adótanácsadóknak, könyvelőknek nemcsak az adóbevételek több mint háromnegyedét kitevő adókra (áfa, járulékok, tao, szja) kell figyelniük, de bíbelődhetnek az olyan apróságokkal is, mint a televíziók üzemeltetési díja, a bolti nylon-, vagy papírzacskók környezetvédelmi termékdíja. A bonyolult rendszer költségét az adózók fizetik.
Tetemes a pazarlás. A vállalkozó, a könyvelő és az adótanácsadó munkaidejének több mint felét azzal tölti, hogy egyezteti a magán-nyugdíjpénztári folyószámlákon mutatkozó, néhány forintos hátralékokat, kiszámítja, hogy a raktárba beérkező anyagon hány kg zsugorfólia volt, vagy éppen, hogy a televíziókészülék és mennyi ideig üzemelt. Ebből a sok munkából az állam összes bevételének mindössze 10 százaléka folyik be.
Az Üzlet&Siker júliusi számában bővebben is olvashat az adóadminisztrációs terhekről, vállalkozók, könyvelők és szakértők véleményéről.
