Mindenki tudja, hogy a munkaviszonyban, közszolgálati vagy köztisztviselő jogviszonyban álló munkavállaló jogosult szabadságra, két gyakori félreértést azonban nem árt tisztázni. Egyrészt: a szabadság munkanapra jár, nem munkaórára, függetlenül attól, hogy a munkavállaló 4 vagy akár 12 órát dolgozik. Másrészt: a Munka Törvénykönyve által előírt szabadság az életkor alapján növekszik, és nem az adott munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő alapján.
A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött évben rendes szabadság illeti meg, ez alap- és pótszabadságból áll. A szabadság díjazott pihenőidő, ez alatt a munkavállalót távolléti díj illeti meg. Távolléti díjként a szabadsága alatt érvényes személyi alapbére, rendszeres bérpótlékai, valamint a – munkaidő-beosztástól eltérő, illetve a munkaidőkereten felül elrendelt – rendkívüli munkavégzés miatti kiegészítő pótlék együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlagát kell kifizetni.
Pótszabadság
húsztól harmincig
Az alapszabadság 20 munkanap, életkortól függően emelkedik: a 25. életévtől 21, a 28. életévtől 22, a 31. életévtől 23, a 33. életévtől 24, a 35. életévtől 25, a 37. életévtől 26, a 39. életévtől 27, a 41. életévtől 28, a 43. életévétől 29, a 45. életévtől 30 napra. A hosszabb tartamú szabadság abban az évben illeti meg először a munkavállalót, amelyben betölti a fenti életkort. Aki egyidejűleg több helyen áll munkaviszonyban, mindegyik jogviszonyában jogosult szabadságra. Ha a munkaviszony év közben kezdődik vagy szűnik meg, a szabadság időarányos része jár. Ha az éves szabadság kiszámításánál töredéknap keletkezik, a fél munkanapot elérő töredéket egész munkanapnak kell tekinteni.
Az alapszabadságon kívül törvény garantálja a pótszabadságot a fiatal munkavállalóknak (évente öt nap), a gyermeket nevelő szülőnek, a vak munkavállalóknak (évente öt nap), valamint föld alatt dolgozó, illetve ionizáló sugárzásnak kitett dolgozóknak (évente öt nap). A többféle jogcímen járó pótszabadságok egymás mellett is megilletik a jogosultat.
A legtöbb munkavállalót a gyermekek után járó pótszabadság érinti. A szülők szabadon dönthetnek arról, hogy melyikük veszi igénybe, erről a munkáltatónál nyilatkozniuk kell. A gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalónak vagy gyermekét egyedül nevelő szülőnek 16 évesnél fiatalabb gyermeke után 2, két gyermeke után 4, kettőnél több gyermeke után összesen 7 munkanap pótszabadság jár. A pótszabadság megilleti a gyermek gondozását, nevelését vállaló örökbefogadó vagy nevelőszülőt is. A pótszabadság szempontjából a gyermeket először a születése évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a 16. életévét betöltötte.
Nehezen értelmezhető kitétele a törvénynek a „gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállaló” szülő, különösen akkor, ha az egyik szülő gyeden vagy gyesen van otthon gyermekével. Eltérő a munkáltatói gyakorlat, hogy ilyenkor a másik szülőnek kiadják-e a pótszabadságot, és a kérdésre a Munka Törvénykönyve sem ad egyértelmű választ.
A szabadság kiadása
2007. április 1-jétől a munkavállalók előnyére változtak a szabadság kiadására vonatkozó szabályok. A főszabály továbbra is az, hogy a szabadságot esedékességének évében kell kivenni, illetve a munkáltató köteles kiadni. Az új szabályozás értelmében kivételesen fontos gazdasági érdekre hivatkozva csak az alapszabadság egynegyedét lehet az esedékesség évét követő évben kiadni, mégpedig a következő év március 31-éig, kollektív szerződés szerint pedig június 30-áig.
Mivel az alapszabadság háromnegyed részével a munkáltató rendelkezik, azt is megteheti, hogy nem engedi el a tervezett időpontban szabadságra munkavállalóját. Aki pedig új munkahelyen kezd, a munkaviszony első három hónapjában nem rendelkezhet szabadságával, azaz csak akkor mehet szabadságra, ha munkáltatója megengedi.
3 nap azonnali bejenlentéssel
A munkavállaló három nap szabadságot akár azonnali bejelentéssel is igénybe vehet, ha valami miatt (betegség, baleset, haláleset, betörés) sürgősen kell intézkednie. Főszabály szerint ugyanis az alapszabadság egynegyedével a munkavállaló szabadon rendelkezik, de 15 nappal a tervezett szabadság előtt be kell jelentenie a munkáltatónak, hogy kiveszi. A 15 napos határidő betartása alól mentesít ez a 2007. április 1-jétől hatályos módosítás.
A munkáltató a szabadság kezdete előtt egy hónappal köteles közölni a kiadás időpontját a munkavállalóval. Ha az időpontot megváltoztatja, és emiatt kára keletkezik a munkavállalónak, azt a munkáltató köteles megtéríteni. (Például: ha a kiadott szabadságolási ütemterv alapján befizeti utazását, majd a munkáltató döntése miatt mégsem tud elutazni.)
Az egy hónapos szabály értelmében elvileg nem fordulhat elő, hogy például anyaghiány miatt leáll a termelés, és a munkáltató azonnali hatállyal kényszerszabadságra küldi a dolgozókat ahelyett, hogy állásidőt rendelne el. A szabadságra ugyanis távolléti díj jár, míg az állásidőre munkabér.
Fizetés nélküli szabadság
A munkavállaló kérelmére – közérdekű okból vagy személyes és családi körülményeire tekintettel – fizetés nélküli szabadság adható. A fizetés nélküli szabadság időtartamára munkabér nem jár ugyan, de a munkaviszony folyamatosan fennáll. Fontos tudni, hogy az alábbi eseteket kivéve a fizetés nélküli szabadság csak lehetőség, a munkáltatót semmi nem kötelezi arra, hogy engedélyezze dolgozójának.
Mikor nincs mérlegelési lehetősége, és köteles engedélyezni a fizetés nélküli szabadságot?
– A munkavállalót fizetés nélküli szabadság illeti meg a gyermek 3. életéve betöltéséig a gyermekgondozás, továbbá a gyermek 14. életéve betöltéséig, ha a gyermek gondozása céljából gyermekgondozási segélyben részesül; a gyermek 12. életéve betöltéséig a gyermek betegsége esetén, az otthoni ápolás érdekében.
– Az előreláthatóan 30 napot meghaladó ápolásra vagy gondozásra szoruló közeli hozzátartozó személyes, otthoni ápolása céljából legfeljebb két évre fizetés nélküli szabadságot kell engedélyezni.
– Legfeljebb egy évig terjedő fizetés nélküli szabadságot kell engedélyezni, ha a munkavállaló magánerőből saját részére lakást épít.
– Az országgyűlési képviselőnek, a polgármesternek, valamint az Országos Rádió és Televízió Testület tagjának is fizetés nélküli szabadságot kell adni megbízatásának időtartamára.
Munkaidő-kedvezmények
Sokan keverik a munkaidő-kedvezményt és a szabadságot. Megkülönböztetésük azért fontos, mert a munkaidő-kedvezmény megilleti a munkavállalót anélkül, hogy az egyébként járó fizetett szabadságát igénybe kellene vennie. Vannak olyan munkaidő-kedvezmények, amikor díjazás is jár (általában távolléti díj), és vannak olyanok is, amelyekre díjazás ugyan nem jár, de igazolt távollétnek minősülnek.
– A szakszervezeti tisztségviselőket és üzemitanács-tagokat megillető munkaidő-kedvezmény díjazott távollét.
– Köteles elengedni a munkáltató a munkavállalót közeli hozzátartozója halálakor legalább két munkanapra; a kötelező orvosi vizsgálatokra (ideértve a terhességgel összefüggő orvosi vizsgálatot is) – ezekre az időszakokra távolléti díj illeti meg a munkavállalót.
– 2005-ben került bele a törvénybe, hogy a lombikprogrammal összefüggő kezelés teljes időtartamára is el kell engedni a munkavállalót, de erre az időszakra díjazás nem illeti meg. Természetesen nem kötelező élni a munkaidő-kedvezmény lehetőségével, szabadságot is ki lehet venni ezekre az időszakokra, ezt azonban a munkavállalónak kell eldöntenie, nem a munkáltatónak.
– Tanulmányi munkaidő-kedvezmény („tanulmányi szabadság”) akkor is jár az iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállalónak, ha nem kötött tanulmányi szerződést munkáltatójával. Díjazás viszont csak külön megállapodás esetén jár erre az időszakra, kivéve, ha általános iskolába jár a munkavállaló.
– A „szülési szabadságot” is a munkaidő-kedvezmények közé sorolja a törvény. Időtartama 24 hét, és erre az időszakra a társadalombiztosítás által finanszírozott terhességi gyermekágyi segély jár: a napi átlagkereset 70 százaléka. Fontos tudni, hogy erre az időszakra fizetett szabadsága is megilleti az anyát, amit majd a munkába visszatérésekor vehet igénybe.
– Bár már 2002 óta él a lehetőség, sokan mégsem tudnak arról, hogy az apákat is megilleti munkaidő-kedvezmény, „apaszabadság”, ha gyermekük születik. Az öt munkanapot a munkavállaló kérésének megfelelően kell kiadnia a munkáltatónak, de legkésőbb a gyermek két hónapos koráig. Erre az időszakra távolléti díj jár az apának, és nem a munkáltató, hanem az állami költségvetés finanszírozza.
