A korábbi évekhez képest egyre több diák vállal munkát az egyetem mellett, mondta az iskolaszövetkezeteket tömörítő DiákÉSZ főtitkára pénteken. A tíz százalék helyett most már az egyetemisták negyven százaléka dolgozik, igaz, közrejátszik az arány növekedésében, hogy a diákok száma csökkent az elmúlt években, ezzel párhuzamosan azonban nőtt a munkaerőhiány, ezáltal a cégek igénye is. Az iskolaszövetkezetek felmérései szerint így is évente 130 ezren végeznek hosszabb-rövidebb ideig valamilyen munkát, a megrendelők száma pedig folyamatosan gyarapszik.
A kevésbé jól fizető térségekben 630-640 forint körül alakul a diákok óradíja, míg Budapesten 740-750 forint is lehet. Jelenleg országosan 138 ezren vállalnak munkát iskolaszövetkezeten keresztül.
“Albérletre nem volt elég, csak hogy feléljem a bulikon”
A CEU-n tavaly diplomázott Daninak a biciklis futárkodás jött be: minden nap 3-4 körül ért haza az egyetemről, lepihent, majd esti műszakban, általában éjjel egyig szállított ki ételt egy mexikói étterem alkalmazottjaként.
Nem kerestem vele sokat, keveset aludtam, de nekem így is megérte. Végre jutott időm egy kis sportra is, bringázás közben zenét és hangoskönyveket hallgattam, jó levegőn voltam, egyszóval nagyon élveztem. Ráadásul volt sok üresjárat, amikor épp nem jöttek a rendelések, ilyenkor tanulni is jutott időm.
Dani ugyanakkor mégsem ezt tartja a legjobb megoldásnak a pénzkeresetre, szerinte 6 óra munkavégzés mellett nehéz egyetemet végezni.
Volt, hogy inkább dupla óraszámot vettem fel és minden ösztöndíjra jelentkeztem. Így több plusz pénzhez jutottam és komolyabban tudtam készülni is.
Akad olyan is, akinek nem tolerálták a munkahelyén, hogy a vizsgáira kell készülnie: a politológiát tanuló Kittit például szó nélkül rúgták ki egy mozi kávézójából, mert szabadságot vett ki, hogy a tanulmányaira koncentráljon.
Amikor épp nem volt vevő, reméltem, hogy van pár percem átnézni a jegyzeteimet munkaidőben. A főnök azonban ezt nem nézte jó szemmel, ezért a vizsgaidőszakban nem írtam be magamat a következő heti beosztásba. Minden héten magunkat kellett beírni, hiszen diákok voltunk, mi tudtuk, mit vállalhatunk. Ám ezek után minden magyarázat nélkül elbocsájtottak.
Bár többször nem fordult elő, hogy bárhonnan is kirúgták volna, igazából sehol nem nézték jó szemmel, amikor nem ment be egy-egy vizsga miatt. Kitti nem érzi úgy, hogy valaha is megérte volna a pluszpénz:
Amikor bejártam munka mellett a suliba is, az havi 40-50 ezer forinttal jelentett többet. Pont arra volt elég, hogy feléljem a bulikon és elköltsem az egyetemre. Az albérlethez már egész héten, teljes munkaidőben kellett volna dolgoznom. A legjobb munkám eddig a gyerekfelügyelet volt: jobban fizetett, és még tanulni is jutott időm mellette. Igaz, ezt nem diákszövetkezet által végeztem.
“Senkit nem sikerült meggyőznöm, hogy védje a bálnákat”
Az átlagosnak számító munkák, mint például a gyári munka vagy a felszolgálás mellett akadnak olyan feladatok is, amik különös kihívás elé állítják a munkavállaló diákokat, például Annát:
Az egyetem első éve után nagyon szerettem volna nyaralni menni, ezért a végén már bármilyen alkalmi munkát elvállaltam. Így kerültem egy környezetvédelmi szervezethez, ami viszonylag jó órabérrel foglalkoztatott volna. A feladat az volt, hogy járókelőket győzzek meg az általuk képviselt ügyek támogatásáról. Ezek közé tartozott az esőerdők védelme vagy a globális felmelegedés elleni harc is. A leginkább talán még azzal tudtam hatni az emberekre, főleg a kisgyerekesekre, ha a bálnák kiirtása ellen kampányoltam. Arról mégsem győztem meg senkit, hogy anyagilag támogasson minket. A második hét végén nagyon meguntam: visszaadtam a szórólapjainkat és kiléptem.
Jánosnak ennél monotonabb feladata akadt az egyik diákszövetkezetnél:
“Képtelenség volt a kettőt egyszerre vinnem”
Persze, nem csak a munkaidőtől függ, mennyire összeegyeztethető a pénzkeresés a tanulmányokkal. Dóra például két egyetemre járt, azt mondja: teljesen mások voltak a követelmények a két helyen, így a diákmunka is másképp befolyásolta a teljesítményét.
Először szociológia szakot végzett, majd építészmérnöki képzésbe kezdett a BME-n. Utóbbit nem sikerült befejeznie, és a munka is jobban leterhelte mellette.
Érdekes, hogy amíg szociológiát tanultam, heti 30 órában dolgoztam egy bútorboltban, ez azonban semmiben nem befolyásolta az eredményeimet, sosem jelentett problémát. Az építészmérnöki szakon már teljesen más volt a helyzet. Itt csak heti 10 órát vállaltam, havi 50 ezer forintért, ami “zsebpénznek” volt elég. A feladat is nagyon egyszerű volt: egy uszodában kellett iskoláscsoportokat kísérgetnem. A vizsgák és a felkészülés azonban annyit követeltek tőlem, hogy képtelenség volt a kettőt egyszerre vinnem. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy végül kénytelen voltam otthagyni a szakot
– meséli.
Annak sem mindig könnyű, aki már a diploma birtokában szeretne továbbtanulni. A művészettörténész végzettségű Kriszti egy olasz-magyar tolmács mesterképzésbe kezdett bele. Kitűnő diplomája ellenére is először csak kulturális közmunkaprogramra vették fel. Itt nyolc órában dolgozott, amiért mindössze nettó 63 ezret vitt haza. Emellett végezte az esti egyetemet.
Az volt a feladatom, hogy egy múzeum digitális archívumát kezeljem, rendben tartsam. Önmagában nem lett volna nehéz, ám esténként még további négy órát kellett az egyetemen töltenem. Nyolc óra munka után nagyon nehéz további négyben helytállni, tekintve, hogy a fordítás intenzív szellemi munka. Minden nap bezuhantam az ágyba, nem jutott semmi másra energiám. Arról pedig álmodni sem mertem volna, hogy 26 éves létemre elköltözzek a szüleimtől. 63 ezer forintból ez megoldhatatlannak bizonyult.
