Csak idő kérdése, hogy ne jöjjön az orosz olaj – leminősítette a Molt az Erste

Ha Magyarországra nem szállítanak több olajat Oroszországból, akkor egyszerűen nem fogjuk túlélni. Nem fogjuk tudni ellátni az országot, mert nincs megfelelő alternatív infrastruktúránk

– hangoztatta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szeptember elején az RBK orosz tévécsatornának adott interjúban.

Némileg árnyaltabban fogalmazott a minap Hernádi Zsolt, a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója, aki szerint középtávon Magyarországnak és Szlovákiának nincs más reális lehetősége, mint a keleti szállítási útvonal, ezért is kaptak az Európai Uniótól szankciós mentességet. Hernádi pénzügyi és technikai okokra hivatkozott annak kapcsán, hogy miért nem a Horvátországból érkező Adria-vezetékre, illetve a nem orosz eredetű tengeri olajra támaszkodik elsősorban a társaság. Az oroszon kívül „minden más kőolajat rosszabb hatékonysággal és drágábban tudunk feldolgozni. Egyébként az orosz kőolaj, az uráli mindig is olcsóbb volt a Brentnél” – fogalmazott a Mol-vezér, és kiemelte a horvát olajvezeték-üzemeltető Janaf nagyon magas szállítási díjait is.

A Mol 2022-ig 170 millió dollárt fordított az átállásra, azaz az Adria-vezeték fogadókészségének növelésére és az orosz kőolaj bedolgozási arányának csökkentésére. Hernádi szerint

a program befejezéséhez azonban még évekre és közel 500 millió dollárra van szükség, amit a Molnak kell kigazdálkodnia.

2023 elején a Mol vezető közgazdásza lapunknak elismerte, hogy az Adria-vezeték kapacitása arra még éppen elegendő lehet, hogy hazánk és Szlovákia kőolajigényét kielégítse, Csehországnak azonban már aggódnia kellene az ellátás miatt. Ez a helyzet ugyanakkor megváltozhat, a tervek szerint legkésőbb 2025 közepére, mivel az olasz TAL kőolajvezeték kibővítése nyomán a csehek függetlenné válhatnak az orosz Barátság kőolajvezetéktől.

Az Európai Bizottságnál ugyanakkor arra figyelmeztették a magyar kormányt, hogy az átállás nem úgy halad, ahogyan elképzelték. „Más tagállamok erőfeszítéseitől eltérően 2021 és 2023 között a teljes behozatal 58 százalékáról 77 százalékra nőtt az Oroszországból származó magyar kőolajimport” – hangsúlyozták.

A minősítő szerint a háborús eszkaláció súlyos veszélyforrás

A Budapesti Értéktőzsde egyik jelentős befektetési szolgáltatója, az Erste Bank felhalmozásról csökkentésre minősítette le a Mol részvényeit, a célárat pedig a korábbi 3450 forintról 2600 forintra mérsékelte. A pénzintézetnél romló külső környezetre számítanak a következő években, másrészt úgy látják: az orosz olajellátás leállása és további magyar különadók sújthatják a céget, ezek kockázatát pedig nem tükrözi teljesen a részvényárfolyam. Ha ez a két kockázati elem életbe lép, az 2 milliárd dollár alá viheti a cég CCS-alapú (újrabeszerzési árakkal becsült, tisztított) EBITDA-nyereségét, ami az osztalékot is visszaveti.

A leminősítés kapcsán megkérdeztük Pletser Tamást, az Erste olaj- és gázipari elemzőjét, aki elsősorban azt emelte ki, hogy

az orosz olajbehozatal kockázata nagyon magas,

és csak idő kérdése, hogy politikai vagy technikai akadályokba ütközzön. A fő kockázati tényezők:

• a háborús eszkaláció miatt megnőhet az esélye, hogy Ukrajna a jövőben rakétákkal, nagy hatótávolságú fegyverekkel veszi tűz alá az orosz olajinfrastruktúrát. Hadiesemény vagy szabotázsakció nyomán a Barátság-vezeték működése is leállhat.
• Bár a Lukoil-szankció után megállapodás született Ukrajnával a 2029-ig élő ukrán-orosz olajszállítási szerződés teljesítéséről, a két ország között annyira feszült a viszony, hogy nem zárható ki: Kijev a jövőben blokkolja a fizikai vezetéket.
• Az EU szigorítja az olajszankciókat a csővezetéken történő behozatalnál.

Az ukrán haderő az idén folyamatosan drónokkal támadta az orosz olajfinomítói kapacitást. Március végére már kiiktatták a kapacitás 14 százalékát – mintegy 900 ezer tonnányi feldolgozást –, amit az orosz fél azóta jelentős részben helyreállított. Júniusra azonban az üres kapacitás 4,1 millió tonnára ugrott meg, igaz, ehhez az újabb dróntámadások mellett a műszaki leállások is hozzájárultak. A kiújuló akciók bizonytalanságot okoznak – Kijev legutóbb olajraktárak ellen intézett támadást –, de az energiaellátásra nem jelentettek fenyegetést.

E téren hamarosan fordulat történhet. Az elmúlt hónapokban Volodimir Zelenszkij ukrán elnök több ízben felhatalmazást kért arra, hogy nyugatról szállított rakétákkal csapjanak le Oroszország mélyén fekvő stratégiai célpontokra. Az Egyesült Államok eddig tiltotta Ukrajnának ezek bevetését az oroszokkal szemben, ám szeptember 10-én Joe Biden elnök bejelentette, Washington „dolgozik azon”, hogy feloldják a nagy hatótávolságú rakétákra vonatkozó korlátozásokat. A Biden-adminisztráció eddig valószínűleg azért nem fontolta meg Zelenszkij kérését, mert egy kiterjedt támadás az olajár megugrásával járna, és az üzemanyagár-változás az USA-ban is kulcskérdés a novemberi választás előtt. Az elnökválasztás után azonban már nem lesz annyira fontos ügy.

A fordulat akkor is bekövetkezhet, ha novemberben Donald Trump kerül az elnöki székbe. A Trump-kabinet korábbi külügyminisztere és a Republikánus Párt mostani külügyérjelöltje, Mike Pompeo, a nyár közepén vázolta fel a béketervét, amelyben leszögezte: minden korlátozást feloldana az ukrajnai fegyverszállításra és a fegyverek használatára vonatkozóan.

Amennyiben az ukránok ballisztikus rakétákkal lőhetnek orosz stratégiai célpontokat, az az eddiginél nagyságrenddel nagyobb károkat okozhat az orosz olajipari rendszerben, nem beszélve arról, hogy az infrastruktúrának van néhány sebezhető pontja, melyek az ország nyugati részében koncentrálódnak. Például Primorszk, Uszt-Luga és Novorosszijszk kőolajkikötőinek lebombázása komoly kihívás elé állítaná az oroszokat abban, hogyan vigyék ki az olajukat a világpiacra. A bajokat tetézné, hogy az export leállása miatt az orosz olajtermelés egy részét is le kellene állítani, az újraindítás pedig – a vizesedés miatt – technikai akadályokba ütközhet – részletezte Pletser Tamás.

A kritikus infrastruktúra elpusztítását Ukrajna könnyen igazolhatná azzal, hogy az orosz fél már az összes ukrán finomítót és nem nukleáris áramtermelő-apparátust szétlőtte, és a támadások jelenleg is folyamatosak. Amennyiben viszont az orosz olajipari rendszer is kiterjedt tűz alá kerülne, az a globális olajpiacra mérne súlyos csapást. Az olajárrobbanáshoz Ukrajnának sem fűződhet gazdasági érdeke, így az országnak egyensúlyoznia kell e megfontolás és a katonai érdek között.

Egyelőre nem lehet megjósolni az Európai Unió reakcióit sem, melyek a politikai helyzet függvényében változhatnak. A behozatal korlátozását ugyan még nem pendítették meg Brüsszelben, Valdis Dombrovskis bizottsági alelnök erős figyelmeztetést küldött Magyarország és Szlovákia kormányának: aktívan kell dolgozniuk azon, hogy leváljanak az orosz olajról. Az unió a tömegmérleg-elvre alapozott enyhébb szankciók alkalmazására hivatalosan 2024 végéig adott türelmi időt az orosz olajtól leginkább függő kelet-közép-európai tagállamoknak. A teljes átállás kapcsán pedig szóban 2027 elejét említették céldátumként.

Pletser szerint a Molt nem lehet azzal vádolni, hogy tétlen lett volna az átállásban, hiszen a Dunai Finomító immár körülbelül 30–35 százalékban képes a nem Ural típusú kőolajfajták feldolgozására. A vállalat pozsonyi finomítójában az uniós szankciók miatt 35–40 százalékra növelték a tengeri olaj felhasználását, ám Százhalombattán eltérők az arányok:

jelenleg a Dunai Finomítóban 95 százalékban orosz olajat dolgoznak fel.

 „Nem a pénz, hanem a politikai akarat hiányzott”

A Mol orosz kőolaj-vásárlásaira – a földgáz-ellátással ellentétben – nem vonatkozik hosszútávú szerződés, a társaság alkalmilag, néhány hónapra elegendő mennyiségeket vásárol, nem egyetlen cégtől, hanem több különféle forrásból. Arról, hogy pontosan mennyit fizet a beszerzésekért, a vállalat nem ad ki adatokat. Mivel nincsenek mennyiségi kötelmek, a társaság bármikor felcserélhetné a tengeri olajra az Ural típusút – magyarázta az Erste elemzője.

A magyar és a szlovák kormány álláspontja az, hogy örök időkig fennmaradhat az orosz olajtól való függés, a rendkívül magas kockázatokkal és a szállítás esetleges leállásával nem számolnak. Ennek megfelelően kompromisszumos megoldásokra törekedtek az EU-val szemben, miközben semmilyen terv vagy stratégia nem született arra vonatkozóan, hogy

• Horvátországgal rendeződjenek az energiapolitikai, diplomáciai feszültségek, amelyek a Hernádi Zsolt elleni eljárásban és kiadatási kérelemben csúcsosodtak,
• nincs továbbá megegyezés a horvátokkal arról, hogy milyen ütemterv szerint, milyen időtávban állnánk át a tengeri olaj használatára.
• Hasonlóképp nincs megállapodás Ukrajnával arról, hogy hazánk meddig kíván orosz forrásokból beszállítani.

Ha léteznének ilyen stratégiák, akkor a horvát Janaftól jóval kedvezőbb tranzitdíjakat lehetne kiharcolni. E téren persze a megrendelési volumenek is számítanak, így ha a magyar fél rögzítené, hogy a jelenlegi 2,2 millió tonnás tengeriolaj-behozatalt az elkövetkező időszakban, mondjuk, az ötszörösére növelné, akkor nyilván a nagyobb mennyiségek miatt kedvezőbb tranzitdíjat lehetne kiharcolni. És a kijevi adminisztráció is megértőbb lenne az átmenet miatt, így a szabotázsakciók kockázata mérséklődne.

Terv azonban egyelőre csak arra van, hogy jönni fog az orosz olaj

– jegyezte meg Pletser Tamás.

Az Orbán-kabinet továbbra is épít arra, hogy az Ural típusú olaj még mindig olcsóbb, mint a világpiacon irányadó Brent nyersolaj. Miközben a Mol – az európai energiacégek közül egyedüliként – továbbra is hozzájut az orosz olajhoz, a termékei nagy részét a magasabb világpiaci árszinthez képest árazza be. A kettő közti különbözet döntő részét az Orbán-kormány extraprofitadó formájában elvonja a vállalattól – a Mol az elmúlt két évben több száz milliárd forint különadót fizetett be a költségvetésbe. Az orosz olajfüggőség ára tehát az, hogy fejlesztésekre – például a más olajfajtákra történő átállásra – jóval szűkösebb kerete marad a társaságnak.

A 24.hu megkereste a Mol sajtóosztályát, ahol közölték, nem kívánnak reagálni az Erste leminősítésére. Kiemelték viszont, hogy a Mol csoport megállapodásokat kötött kőolajszállítókkal és csővezeték-üzemeltetőkkel az energiahordozó folyamatos szállításának biztosítására a Barátság kőolajvezetéken Oroszországból, Fehéroroszországon és Ukrajnán keresztül Magyarországra és Szlovákiába. A cég szerint az új megállapodás fenntartható megoldást kínál az Oroszországból érkező kőolaj szállítására a Barátság-vezetéken keresztül.