Háborús helyzetben verik le az élelmiszerárakat az oroszok és az ukránok – számba vettük a konfliktus gazdasági hatásait

Ha nem háborús közegben lennénk, a mostani kétszerese lenne a gazdasági növekedés – jelentette ki Orbán Viktor kormányfő még májusban a Kossuth rádiónak. Hozzátette, hogy „ma sem békeárak vannak a boltokban”, és a háborúk árát a régiónk fizeti meg.

Annak ellenére, hogy a 2022-es energiaválság hullámai mostanra nagyrészt elcsitultak, a magyar gazdaság gyenge teljesítményét a kormányzati szócsövek továbbra is jórészt az orosz-ukrán háború gazdasági következményeivel magyarázzák. Többek közt Gulyás Gergely kancelláriaminiszter is rákontrázott a miniszterelnök szavaira, amikor „helyre tette” a Pénzügyminisztérium előrejelzését, mondván, nem 0,3 százalékponttal, hanem a mostani másfélszeresével vagy akár két és félszeresével is magasabb lehet a GDP-növekedés, amennyiben a konfliktus véget ér.

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter pedig szakmai magyarázatot is adott, amikor a második negyedév erőtlen GDP-adait kommentálta: „A háború, a hadiipar és a segélyek finanszírozásán keresztül rengeteg pénzt von el a gazdaságtól és a fejlesztésektől, valamint bizonytalanságot kelt a piacokon, ezáltal visszafogja a befektetéseket és gátolja az óvatossági motívum drasztikus enyhülését.” A kormányhoz közeli valóságértelmezések sokoldalúak: megtörtént a „háborús infláció” narratívájának felmelegítése, miközben a Mathias Corvinus Collegium Alapítványtól arra figyelmeztettek, hogy akár már az is elriaszthat befektetőket, ha közeledünk a konfliktus elmérgesedése felé, miközben a fogyasztók óvatosabbá válnak.

A világgazdaság ténylegesen nincs jó bőrben. Ám miközben a magyar kormány és holdudvara el van foglalva a háború hatásaival, a nemzetközi gazdasági média szalagcímeiben ennek nyoma sincs, az orosz-ukrán konfliktus inkább biztonságpolitikai oldalról jelenik meg. A közbeszéd a gazdaságpolitikusoknál, befektetőknél a három nagy globális erőcentrum recessziós aggodalmairól szól. Nagy vonalakban:

• „puha landolással” vagy „kemény földet éréssel” jár majd az infláció elleni harc az Egyesült Államokban?
• Kína gazdasága lassul, elhúzódik az ingatlanszektor válsága,
• a német gazdaság strukturális bajai lefelé húzzák az Európai Unió teljesítményét.

Ez már csak azért is történhet így, mert Oroszország és főleg Ukrajna gazdasági súlya az erőcentrumokhoz képest jelentéktelen, a két ország GDP-je együttesen a világgazdaság körülbelül 3 százalékát teszi ki. Az orosz és az ukrán éves bruttó nemzeti termék együtt megközelítőleg 2,2 trillió dollár, aminél körülbelül 13-szor nagyobb az USA és több mint 8-szor nagyobb az EU GDP-je, nominálisan.

Élelmiszer-deflációt szabadítanak ránk az ukránok és az oroszok

Elöljáróban érdemes megvizsgálni az inflációs hatást az élelmiszerár-emelkedés oldaláról. Bár az agrárium és az élelmiszeripar világgazdasági súlya nem jelentős, Magyaroroszágon a legnagyobb sokkot a 2022-ben 45 százalék körül tetőző élelmiszer-infláció okozta, ez volt a pénzromlás leginkább látványos összetevője.

Oroszország és Ukrajna jelentős élelmiszer-exportőr, komoly befolyással vannak világpiaci és a hazai árakra egyaránt. Hogy milyen irányban hatnak a piacra, arról Orbán Viktor is felvilágosította a magyar választókat, amikor kijelentette, „összeomlottak az árak azzal, hogy az ukrán gabonát beengedték az EU területére.”

A miniszterelnök az ukrán mezőgazdasági termékek vámmentes kereskedelmére vonatkozó egyezményt kritizálta, melyet az EU 2022 júniusában kötött meg Kijevvel azért, hogy az ukránok a háború okozta terheket némileg kompenzálni tudják. Azóta az unióba beözönlő ukrán élelmiszer-termékek nemhogy inflációt, hanem

kifejezetten deflációs – vagyis árszínvonal csökkentő – hatást okoztak, és sakkban tartják az európai nyersanyagárakat.

Ukrajna három agrártermék exportjában meghatározó a nemzetközi piacokon: a napraforgót nézve a világ második legnagyobb termelője, a búza és a kukorica esetében pedig a világ tíz legnagyobb termelője között van. Ehhez jön hozzá a baromfihús – elsősorban a csirkemell – behozatala, ez plusz 500 ezer tonnás exportot jelent az unióba. E négy fontos termék körében az ukránok „letarolták” az európai árakat, a búzánál 7–8 százalékos, a napraforgónál, a kukoricánál minimum 5–6 százalékos, a csirkemell esetében pedig 10 százalék feletti deflációs hatást okozva a piacokon – becsülte lapunknak Raskó György agrárközgazdász, egykori földművelésügyi államtitkár.

Ukrajna a szabadkereskedelmi megállapodással értékre átszámítva évente legalább 3–4 milliárd dollár (mintegy 1000–1400 milliárd forint) árelőnyhöz jut, ami jelentős tétel a háború finanszírozásában – emelte ki.

A dömpingszerű ukrán behozatal az étolajat és a kukoricát nézve a leghatalmasabb, az utóbbinál évente körülbelül tízmillió tonnát tesz ki, ami az uniós termelés majdnem hatoda. De az ukránok más, kevésbé jelentős agrártermékeknél is lenyomták az árakat, például a cukor, a zab és a tojás esetében az európai gazdálkodók kiharcolták, hogy az EU nyártól ismét vámokkal sújtsa e termékek exportját. A faanyagok piacán szintén óriási az árnyomás Ukrajna felől, ami a magyar fafeldolgozó ipart is nehéz helyzetbe hozza – erre a kormányközeli Makronóm Intézetnél is felhívták a figyelmet, Az olcsó alapanyag azonban a másodlagos feldolgozók, például az európai bútoripar számára előnyös.

Raskó szerint a gazdatüntetések után elsősorban az nyugtatta meg az uniós termelők kedélyeit, hogy az ukrán beszállítás nyomán olcsóbb lett a takarmány, ami az állattenyésztési ágazatokban – főleg a hizlalásnál – több milliárd eurónyi árelőnyt jelent évente. Mivel Nyugat-Európában a legtöbb gazda a növénytermesztés mellett állattartással is foglalkozik, ezért amit az egyik oldalon a dömpingárak miatt elveszítenek, azt a másik oldalon visszakapják.

Magyaroroszág helyzete viszont kivételes, hiszen az uniós tagállamok közül egyedüliként behozatali tilalmat rendelt el az ukrán mezőgazdasági termékekre. Hogyan lehet az, hogy a „háborús defláció” mégiscsak begyűrűzik a hazai termelői árakba? Hiába nem érkezik Magyarországra ukrán agrártermék, az árletörő hatás akkor is érvényesül, mivel az ukránok olyan piacokra – például Olaszországba – is benyomultak, amelyeken korábban keresettek voltak a magyar termékek.

Miután az ukránok sok esetben kiszorították a magyar termelőket, rengeteg termék marad belföldön, ami leszorítja az árakat. Mi több, éppen azoknál a terményeknél jelenik meg az ukrán konkurencia, melyeknél hazánk hagyományosan jelentős szereplő az exportpiacokon.

A termékek kitiltása azért is hatástalan, mert a magyar termelők a külpiacokon is kénytelenek alkalmazkodni az ukránok által diktált árakhoz – magyarázta az agrárszakember. Ám azok a magyar termelők, akiknek állattenyészete, hizlalása van, ugyanúgy jól járnak, mint nyugati társaik.

Az ukrán agrárium úgy tud verhetetlen árakon beszállítani az EU-ba, hogy a termelési költségek odaát jóval alacsonyabbak. A munkaerőköltség a harmada-negyede a nyugat-európainak, míg a többi közt az üzemanyag és a műtrágya költsége is jóval kisebb a nagyon alacsony fogyasztási adók miatt.

Az orosz termelők azonban jellemzően még az ukránoknál is olcsóbban állítják elő a mezőgazdasági termékeket, 

főképp, hogy az energiahordozóhoz nyomott áron férnek hozzá.

Ugyancsak elárasztják agrártermékekkel a világpiacot, csakhogy az ukránoknál nagyobb volumenben. Oroszország a világ legnagyobb gabonaexportőre, a napraforgó és a repceolaj kereskedelmében pedig a második helyen áll. A búza esetében évi 40–50 millió tonnás kivitele nagyobb, mint a teljes amerikai kalászosgabona-termelés. Az orosz mezőgazdaság felfutása ráadásul a klímaváltozás miatt folyamatos.

Nemrég Lengyelország ukrajnai nagykövete amiatt kongatta a vészharangot, hogy az uniós mezőgazdasági termékek ára nagy mértékben esik, mivel Oroszország dömpingáron adja el a gabonát a világpiacon. Hiába vonatkoznak ugyanis uniós szankciók az orosz agrártermékekre, a közvetett hatás akkor is érvényesül az irányadó tőzsdei árakban, ha az oroszok Ázsiában vagy Afrikában értékesítik termékeiket.

Az orosz mezőgazdaság egyértelműen lefelé húzza az árakat a globális piacon,

ahol jelenleg megnyugodtak a kedélyek. A búza és a kukorica ára például négyéves mélyponton van a tőzsdéken – jegyezte meg Raskó György.

További árleszorító hatása van annak, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság számára nélkülözhetetlen műtrágyánál még nem léteznek EU-s szankciók Oroszországgal szemben. Az orosz vegyipar jelenleg az EU teljes műtrágya-importjának körülbelül a harmadát, Franciaország műtrágyaszükségletének pedig a 80 százalékát adja. Az euractiv.com úgy becsüli, hogy az EU műtrágya-kapacitásának mintegy 20 százaléka leállt a kereslet hiánya miatt, mivel az olcsóbb orosz termékek letarolták a piacot. Ezzel persze Moszkva jól jár a hadigépezet finanszírozásánál, miközben az európai gazdáknak és közvetett módon az élelmiszervásárlóknak is előnyös.

A Kreml nem okozott sokkot a fő exportcikkel

Egyelőre nem érkezett kormányzati magyarázat arra, hogy Oroszország és Ukrajna miként tudja megbolygatni a világgazdaságot azon túl, hogy a nyersanyagpiacokon komoly hatást gyakorol a kínálatra és az árakra. A GDP szempontjából legnagyobb jelentőségű ipari és szolgáltatásexport ugyanis globális léptékben jelentéktelen mindkét ország esetében. A csúcstechnológiában, a professzionális és üzleti szolgáltatásokban vagy akár a járműiparban egyikük sem számít érdemi tényezőnek.

Ha egy pillantást vetünk az orosz export összetevőire, azt látjuk, hogy Oroszország nyersanyag-szuperhatalom, a földből kinyerhető erőforrásokéhoz képest minden más termék kivitele minimális mértékű.

Az export több mint 40 százalékát a fosszilis energiahordozók és azok feldolgozott termékei teszik ki. Ez alapján tudta a Kreml 2022-ben hosszú hónapokig árnyomás alatt tartani Európát, megalapozva a háborús infláció narratíváját.

A legfontosabb exportcikk a kőolaj, amelyből az oroszok az ukrajnai konfliktust megelőzően jelentős mennyiségben szállítottak Európába, világpiaci áron. A háború kitörése után az orosz olajra a legtöbb európai országban szankciót vetettek ki. Most, hogy az oroszok már csak jóval kevesebb energiahordozót szállíthatnak, az érdemben nem befolyásolja a világpiaci árakat, hiszen a kínálat nem tűnt el, Moszkva más országokba – például Kínába és Indiába – szállítja az olajat az uniós piac helyett. A 2010 és 2020 közötti „békeévtizedben” az Európában irányadó Brent kőolaj hordónkénti ára átlagosan 80 dollár körül mozogott. Bár 2022-ben 100 dollár felett volt éves átlagban az olajár, mostanra ismét a 80 dollár körüli árszint jellemző a piacokon.

A háborúnak tehát nagy hatása nincs az olajpiacra

– jelentett ki lapunknak Pletser Tamás, az Erste Bank olaj- és gázipari elemzője.

Súlyos hatása annak lett volna, ha az EU és az USA döntéshozói célba veszik az orosz olajexport-bevételeket és – az Iránnal szembeni eljáráshoz hasonlóan – teljes blokádot vezetnek be az olajtermékekre. Ez azonban csak tervezetként merült fel, érdemi döntésként nem, mert mindenki tudta, hogy sokként hatna a piacon, akár 200 dollár/hordó körüli olajárakat szabadítva a felhasználókra. Ha a globális olajtermelés 7 százalékát adó Oroszország kiesik a világpiacról, akkor pótolhatatlan mennyiségű kínálat veszik el, amit még Szaúd-Arábia sem képes helyettesíteni. Azonban az óvatosság ára, hogy az oroszok továbbra is komoly olajbevételekhez jutnak – hangsúlyozta a 24.hu-nak Deák András György Oroszország-szakértő, a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont munkatársa.

Magyarországnak ugyanakkor még relatív előnye is származott az EU más országait érintő olajembargóból, hiszen, mint lapunk is megírta, a Mol a háborús időkben is orosz Urals olajat hozott be, ami a közelmúltig sokkal olcsóbb volt mint a versenyző olajfajták. Emiatt hatalmas, a GDP 0,2–0,4 százalékára tehető extra bevétele származott a költségvetésnek, amit a kormány adó formájában vont el a Moltól, csak egy kis részt meghagyva a cégnek.

Az egyetlen termék, amelynél a háború „világrengető” hatással járt: a földgáz

A globális szintű energiaár-robbanás már az ukrajnai háború kitörése előtt, 2021-ben megkezdődött, hiszen a koronavírus-járvány után hirtelen óriási kereslet borult a piacra. Erre a hatásra erősített rá a Kreml 2022-ben, amikor folyamatosan nyomást gyakorolt az európai gázpiacra, és e folyamat vezetett el végül ahhoz, hogy az unió kialakította a sokat kritizált szankciós rendszert Moszkvával szemben.

A gáz esetében egyértelműen nagy makrogazdasági hatása volt a háborús szituációnak,   

legalábbis az EU-ban, hiszen az amerikai energiaárakra nem volt befolyással.

2022-ben szinte az egyetlen elem a földgázár volt, mely jelentőségéből fakadóan sokkot, ellátásbiztonsági problémát jelentett. A 10–15-szörös drágulás nyomán olyan árak jelentek meg a piacon, amelyek Magyarország számára hosszabb távon megfizethetetlenek lettek volna. Mi több, a növekvő gázár az áramárakat is magával húzta.

2022-ben és talán még 2023 elején is indokolt volt az aggodalom, hogy a háború – a gázárakon keresztül – komoly krízist okoz, ez a hatása azonban lassacskán lecsengett és eltűnt a közvetlen gazdasági tehertételek közül. Az Európában irányadó holland tőzsdén (TTF) a földgáz ára 30 és 40 euró/megawattóra (MWh) között mozgott az elmúlt hónapokban, legutóbb 2021 közepén, a háborút megelőzően volt ezen a szinten.

A tarifák tetőzésének hatása sok tekintetben velünk maradt, hiszen például a magasabb energiaárral összefüggésben rekordmértékben gyengült a forint, ami arra kényszerítette az MNB-t, hogy megemelje a kamatokat

Ám a háború harmadik évében a földgázár érdemi makrogazdasági hatásairól már nem lehet beszélni.

– kommentált Deák.

Pletser Tamás felhívta a figyelmet arra, hogy Európában a gáz átlagára 2010 és 2020 között 20 euró/MWh volt. Az idén az átlagos ár 39 euró/MWh-s szinten van, így az előző évtizedhez képest kétszeres az emelkedés. Ennek a fő oka az, hogy az európai piac döntően már nem keletről vásárol energiahordozót, hanem az USA-ból exportál cseppfolyósított földgázt (LNG), annak az ára pedig magasabb.

Korábban az alacsonyabb gázárak miatt az áramárak is jóval mérsékeltebbek voltak Európában. A villamosenergia-tarifák azonban nem kizárólag a háború miatt szálltak el, hiszen a 1970-es és 80-as években kiépült európai áramtermelési flotta épp napjainkban kezd elöregedni. A megújítás kényszere pedig folyamatos kínálati problémát okoz, ami masszívan hozzájárul az árak emelkedéséhez. Ez enyhén inflációs hatású az EU-s fogyasztóiár-indexen belül.

Mivel az ipar jelentős gáz- és áramfelhasználónak számít, a drágább energia rontja a versenyképességet. Bizonyos iparágakban – például a vegyiparban – erőteljesebben érvényesül ez a trend, de korántsem látható, hogy akkora hatása lenne, ami a jelenlegi visszaesésben szerepet játszik – hangsúlyozták lapunknak a szakértők.

Például a Magyarországon meghatározó járműiparban nem lehet kimutatni – és az iparági szereplők felvetései közt sem szerepel –, hogy az energiaár versenyképességi problémát okozna. Ellenben a német autóipar esetében a globális keresletcsökkenés, a kínai konkurencia térhódítása és a korábbi években elmaradt technológiai fejlesztések erősen meghatározók a mélyrepülésben.

A befektetők nem riadtak meg

Aligha mérhető pontosan, hogy pszichológiai szempontból hogyan érvényesül az ukrajnai háború hatása a gazdasági szereplők körében. A magyar kormánynál ugyanakkor egyik oldalról a befektetői bizalom helyreállítását várják a reménybeli békemegállapodástól, másfelől büszkék arra, hogy hazánk 2023-ban beruházási rekordot ért el. Tavaly a külföldi működőtőke-beruházások összesített értéke meghaladta a 13 milliárd eurót, ezzel a 2022-ben elért – akkor ugyancsak rekordnak számító – 6,5 milliárd eurós érték megduplázódott. Még soha ennyi új munkahelyről nem született döntés éves szinten – adta hírül a Nemzeti Befektetési Ügynökség.

A kelet-közép-európai régió legnagyobb gazdaságában, Lengyelországban a hazaihoz hasonló trend érvényesül, csak egy nagyságrenddel nagyobb léptékben – annak ellenére, hogy a lengyeleknél jóval nagyobb a kitettség az orosz-ukrán konfliktus miatt, hiszen az ország határos Oroszországgal, a Moszkva befolyása alatt lévő Fehéroroszországgal, és jóval szorosabb kapcsolatot ápol Ukrajnával, támogatva annak hadiflottáját. A lengyel-orosz viszony meglehetősen zord, amit tükröznek a Putyin-adminisztráció „megmondóemberének”, Dmitrij Medvegyevnek, az Orosz Biztonsági Tanács helyettes vezetőjének szavai. A volt elnök és miniszterelnök több ízben intézett súlyos fenyegetést Lengyelország felé, területi csonkítással és atomfegyverek bevetésével is ijesztegetett.

Úgy tűnik azonban, hogy a „háborús közeg” nem üti át túlzottan a befektetők ingerküszöbét. Lengyelországban a külföldi befektetések értéke 2021-hez hasonlóan 2022-ben is több mint kétszer nagyobb arányban nőtt, mint 2020-ban, és a működőtőke-beruházások nagysága közel 252 milliárd eurós rekordszintet ért el. Tavaly körülbelül 3 százalékkal csökkentek a beruházások, az idei évre pedig nem várnak visszaesést a lengyel jegybank adatai alapján. A kedvező üzleti környezetnek köszönhetően az EY 2024-es befektetési vonzerőt kutató felmérésében Lengyelország a 16. helyről a 6. helyre lépett elő a vizsgált 44 európai ország körében.

A hadiipar nem része a gazdaságnak?

Hogy Ukrajna védelmi támogatása milyen mértékben szívja el az Európai Unió forrásait, az szorosan nyomon követhető a német Kiel Institute gazdaságkutató adatbázisában. Ez alapján az uniós tagállamok és intézmények együttesen 2022 februárja, vagyis a háború kitörése óta 2024 áprilisáig bezárólag közel 40 milliárd euróval támogatták az ukrán haderőfejlesztéseket. Az EU-n kívüli országok – az Egyesült Királyság, Svájc, Norvégia és Izland – felajánlásaival együtt ez az összeg majdnem 50 milliárdra rúg. Az unió 2024 és 2027 között pedig egy további 50 milliárdos segélycsomag keretében támogatja Ukrajnát. Összehasonlításképp: az EU-tagállamok teljes GDP-je nominálisan mintegy 20 ezer milliárd eurót tett ki 2023-ban.

A legnagyobb donor, Németország 10 milliárd euróval támogatta az ukránokat 2022 óta, ami az idei német költségvetés 477 milliárdos kiadási oldalához képest sem jelentékeny összeg.

A fejlett tagállamok nagy gazdasági szereplői nem az uniós vagy a hazai költségvetés támogatásaiból élnek,

így például a német ipar gyengélkedés nem hozható direkt összefüggésbe az állami és közösségi források kiesésével.

Magyarország a 2021-2027-es költségvetési időszakban nyolc uniós alapból összesen 22 milliárd euró uniós támogatásra jogosult, vagyis az ukránok ennek közel a dupláját kapták meg két év alatt. A makrogazdasági probléma azonban nem az, hogy Ukrajna „elszipkázta” a forrásokat hazánk elől, hanem hogy az Orbán-kormány továbbra sem tudja lehívni a fejlesztési pénzek nagy részét, a tagállamok közül immár egyedüliként.

Éles ellentmondás a kormányzati kommunikációban az is, hogy miközben Nagy Márton szerint a hadiipar rengeteg pénzt von el a gazdaságtól, addig Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter szerint „a hadiipar a magyar gazdaság motorjának újabb hengere”.

Az ukrán haderő európai uniós támogatása eddig úgy valósult meg, hogy a tagállamok hadseregei a raktáron lévő, korosabb fegyvereket természetbeni juttatásként, elszámolóértéken adták oda Kijevnek. Mostanra azonban a mérlegleépítés nyomán felvetődött az igény, hogy az eladományozott fegyvereket újakkal pótolják ki, ami fejlesztési hullámot indított el az európai hadiiparban. Az EU- és NATO-tagállamok sorra emelik védelmi kiadásaikat, ami az európai hadiipari cégek beszámolóiban is visszaköszön. A Magyarországon harcijárműgyárat, lőszergyárat működtető, valamint egy harmadik üzemet is megépítő német Rheinmetall például történetének legnagyobb profitjáról jelentett júniusban.

A kormány 2016 óta sorra csábította az országba a külföldi védelmiipari szereplőket, a fejlesztések nyomán pedig az ágazat mostanra ezermilliárdos nagyságrendű üzletté vált. Szakértői becslések alapján néhány éven belül a hadipar teljesítménye adhatja a hazai GDP 1 százalékát.