Főleg az olyan alapélelmiszerek drágulását éreztük meg, mint a kenyér, tej, tejföl, túró, sajtok, és nagyon sokba kerülnek a gyógyszerek is
– mondta a 72 éves Erzsébet, aki férjével él egy családi házban a Dunántúlon. Az ő nyugdíja kicsivel átlag feletti, a férjéé átlagos, így kijönnek a pénzükből, nem egyik hónapról a másikra élnek. (Az átlagnyugdíj a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint októberben majdnem 211 ezer forint volt, arra jött rá a novemberi 3,1 százalékos emelés, így azóta 218 ezer forint körül van.) A tavalyi rezsiemelés sem érintette őket, mert pár éve jól szigetelő műanyag ablakokra cserélték a régi faablakokat, és a falakat is szigeteltették. Gázzal és fával is fűtenek – sem a gáznál, sem az áramnál nem számláztak nekik piaci árat.
Részvéttel beszélt ugyanakkor nőismerőseiről, akiknél a jövőre nyugdíjba készülő lány otthon ápolja beteg édesanyját – a nettó 40 ezer forint körüli ápolási díj és a mama viszonylag jó nyugdíja együtt is csak szűkös megélhetést biztosít nekik. Fával fűtenek, ami nagyon sok pénzt visz el, nehezen tudnak kijönni hónapról hónapra: megvenni az élelmet, kifizetni a rezsit, a gyógyszert. Egy ideje már a tartalékaikat élik fel. Erzsébet segített nekik, ismeretségei révén a villanyszámlájuk kifizetéséhez támogatást intézett.
Nő a szakadék nyugdíjas és nyugdíjas között
A nyugdíjas társadalom nem homogén
– mondta elöljáróban a 24.hu megkeresésére a Nyugdíjasok Országos Szövetségének (NYOSZ) elnöke, Meskó László, amikor arról kérdeztük, hogyan élték meg az idősek az idei évet, ők milyen jelzéseket kaptak. Eltérő például azok élethelyzete, egészsége, fizikai aktivitása, ismeretei, igényei, akik a rendszerváltás környékén még középkorúak voltak, és azoké, akik akkoriban kerültek nyugdíjba vagy a nyugdíj elé. Más okozhat gondot attól függően, hol él az idős ember, hogy párban él, vagy egyedül, hogy mennyire egészséges, vagy beteg, mennyiből él, van-e segítsége, és így tovább.
De – mint kiemelte – vannak olyan problémák, amelyek a nyugdíjasok zöménél jelentkezhetnek, ha eltérő mértékben is. Ilyen például az egyre nyíló nyugdíjolló. Arra a jelenségre utalt, hogy akár ugyanolyan életút és kereset mellett is nagyon eltérő lehet a nyugdíj összege attól függően, hogy ki mikor kérte a nyugdíjazását – minél később, annál magasabb lehet az ellátás. Az inflációkövető nyugdíjemelés pedig nem hogy nem tudja kiegyenlíteni ezt a különbséget, hanem évről évre tovább növeli. Itt valami rendet kell tenni – szögezte le.
Ugyanakkor kitért arra is, hogy szerinte teljesen jogos a magasabb nyugdíjúak felvetése, miszerint ők mindig befizették, amit be kellett (a nyugdíjjárulékot), és nem szeretnék, ha az ő kontójukra kompenzálnák a leszakadó nyugdíjakat. Miközben a szerényebb nyugdíjúak meg azt mondják, hogy
A kisnyugdíjúaknál a járandóság jelentős része megy el élelmiszerre, gyógyszerre. Magas a rezsiköltség azoknál, akik szinte egész nap a lakásukban tartózkodnak – a Covid-járvány miatt sokan zárkóztak be, ma már úgy tűnik, örökre. Szomorú, hogy sokan csak a Zoomon keresztül látják az unokákat.
Kitért az inflációkövető nyugdíjemelésre is, meg arra, hogy ha év közben az infláció magasabb, mint az év eleji nyugdíjemelés volt, akkor amíg a visszamenőleges kompenzáció meg nem érkezik, tulajdonképpen kénytelenek hitelezni az államnak az idősek. Ez így nem elfogadható az elnök szerint, nem felel meg a gazdasági helyzetnek, amiben élünk.
Az állam precízen számonkérő, ha valamit nem teljesítünk állampolgárként. Az állami teljesítéseknél is ezt várnánk el
– tette hozzá azzal, hogy nagyon kellene a nyugdíjreform.
Értelmezhetetlen rezsiszámlák
Akik kevés nyugdíjból élnek, azoktól azt a jelzést kapták, hogy
Akiknek a ledolgozott évtizedek után a megélhetés gondot jelent, azoknak valamilyen kompenzációt, nyugdíjfelzárkóztatást kellene biztosítani az elnök szerint. Persze lehet erre azt mondani, hogy vállaljanak munkát, úgyis munkaerőhiány van. Csakhogy a többség egészségi állapota már nem olyan, hogy még rendszeresen dolgozni tudjon, és így érezhető pluszjövedelemre tegyen szert.
A rezsiszámlákról azt mondta, azok a nyugdíjasok többsége számára értelmezhetetlenek. Akik versenypiaci áras számlákat kaptak, azok nem értik, miért nőtt meg aránytalanul a fizetendőjük, amikor a fogyasztásuk nem változott vagy még esetleg csökkent is.
A NYOSZ és regionális szervezetei rengeteg panaszos, segítségkérő telefonhívást és levelet kapnak az idősektől – amiben tudnak, igyekeznek segíteni. Személyes kérdésekben sajnos meg van kötve a kezük, de tájékoztatással, jogi segítségnyújtással, konzultációs lehetőséggel akkor is igyekeznek könnyebbé tenni az érintettek életét. Segítenek például méltányossági nyugdíjemelést intézni, vagy utólagos nyugdíjkorrekciót, esetleg végrendeletet írni, temetésről előre gondoskodni, ha éppen arra van szükség. És sokszor már az is támaszt jelent, ha a nyugdíjas közösségben egymás között tudnak beszélgetni a problémáikról az idősek.
Létszükségletté vált a lányuk segítsége
Két éve egy borsodi kisfaluban élnek Ilonáék, mert átengedték egyik unokájuknak és párjának az életkezdéshez miskolci lakásukat. A falusi parasztházban csak az egyik szobát tudják fűteni, hősugárzóval, meg a konyhát a sparhelttel. Az áram a feltöltőkártyás villanyórával heti 10 ezer forintba kerül. Szerencsére albérletet nem kell fizetniük – a kert művelését, a ház gondozását vállalták a lakhatásért cserébe. Lassan a nyolcvanhoz közelítenek, a nyugdíjuk átlag alatti (havi 140 ezer forintra emelkedett az év elején), és a férje még dolgozik napi hat órában. Nem túl sokat fizetnek neki, de legalább megbecsülik a szaktudását. A novemberi 40–40 ezer forintos visszamenőleges kompenzáció elolvadt a napi kiadásokban.
Nagyobbik gyereke külföldön él – ő segít nekik egy-egy nagybevásárlással (online megrendeli, ami kell, és házhoz szállíttatja). Mivel az unokának nem régen sikerült hitelből lakást vennie, hamarosan visszaköltözhetnek a városba, a külföldön élő lánya pedig megígérte, hogy vesz majd nekik új, takarékosabb háztartási gépeket azok helyett, amik felett már eljárt az idő. Az élelmiszer, a gyógyszer, a rezsi és a cigi náluk a legnagyobb kiadás.
A két falusi kisboltban elég drága az élelmiszer, nemigen érezték a kormányzati árcsökkentő intézkedések hatását. Miskolcon viszont – szem előtt tartva az akciós termékeket – olcsóbb a bevásárlás. Ilona mindig figyeli az élelmiszerboltokban, mihez juthat hozzá olcsóbban – a helyi kisboltban az előző napi kenyér féláron van, megveszi azt, a miskolci multinál meg a másnap lejáró élelmiszert, majd lefagyasztja. Húsból csirkefarhát kerül leggyakrabban a bevásárló kosarába, meg ami éppen olcsó. Disznóhúst már régen nem vett. A kerttel sokat dolgoztak, de jól jöttek a zöldségek, gyümölcsök. Ruhára, cipőre nem költöttek mostanában.
Spórolunk
– mondta. Megemlítette, nyáron volt egy műtétje, ami nagyon megviselte. Azért mondta el ezt, mert korábban ő is dolgozott alkalmanként, éjszaka. Próbált most visszamenni, de egy éjszaka elég volt, hogy rájöjjön, hiába szeretné, és jönne jól a pénz, már nem bírja a munkával járó megterhelést.
