A stabilan magas infláció miatt azok a munkahelyek ma a legvonzóbbak, amelyek versenyképes alapbért kínálnak, és mellette egyéb pénzbeli juttatásokat – derült ki a PwC Magyarország 2023-as Munkaerőpiaci preferencia felméréséből, melyet több mint 80 ezren töltöttek ki.
A munkahely stabilitása helyett az alapbér a döntő
A magyar vállalatok továbbra is kiélezett versenyt folytatnak a képzett munkaerő megszerzéséért. Az elöregedő társadalom munkaerőpiaci hatásai, a csökkenő munkanélküliség, a digitális kompetenciák növekvő szerepe és új nagyvállalatok megjelenése a piacon jelentős kihívásokat okoznak a toborzásért felelős szakembereknek. Közülük sokan azt várták, hogy a tavalyi mélypontot követően egy nagy leépítési hullám enyhítheti a munkaerőpiacra nehezedő nyomást, azonban ez mostanáig nem következett be. A jelöltvezérelt piac jelensége a munkavállalók preferenciáiban egyértelműen nyomon követhető: míg előző évben a munkahely stabilitása kiemelten fontos szerepet kapott, idén az látszik, hogy a munkavállalók kevésbé tartanak munkahelyük elvesztésétől, és inkább olyan tényezőkre fókuszálnak, mint az alapbér növelése, vagy a munka-magánélet egyensúlyának megtalálása.
A reálbérek folyamatos csökkenése fájó pont
A béreket felfaló inflációt nemigen tudták a vállalatok maradéktalanul ellensúlyozni, így és kritikus kérdés lett életszínvonaluk megtartása. Ezért nem is meglepő, hogy a pénzbeli javadalmazási elemek tavalyhoz képest még tovább erősödtek:
- az alapbér és túlórapénz mellett
- megjelent a bónusz, illetve
- bizonyos szegmenseknél a havi teljesítménybér hangsúlyos igénye is.
A cég 2023-as Global Hopes & Fears kutatása szintén alátámasztja azt a világszinten tapasztalható trendet, hogy
- a munkavállalók elsősorban fizetésemelés kéréssel (42%),
- másodsorban előléptetés igényléssel (35%),
- majd végül munkáltatóváltással (28%) igyekeznek kompenzálni.
Nagyobb eséllyel fontolgatják a kilépést azok, akik túlhajszoltnak érzik magukat (44%), akiknek nehézséget okoz a havi számlák kifizetése (38%), illetve a Z-generáció tagjai (35%).
Ami még kiderült a felmérésből:
- Az emberek elkezdtek adaptálódni a folyamatosan változó és kiszámíthatatlan környezethez. Egyúttal rájöttek arra, hogy az önálló megküzdés helyett nagyobb mértékben támaszkodjanak egymásra, így a kollégákra és a felettesre is, ami a dolgozó korosztálynál még hangsúlyosabban megmutatkozott.
- Előtérbe került a munka tartalma, a magánélet tiszteletben tartása, a munkaidőn belül elvégezhető munkamennyiség és az egyértelmű vezetői elvárások.
- A munkavállalók látják a vezetőkre nehezedő plusz terheket, és a karrier, valamint a képzési lehetőségekkel kapcsolatos preferenciák gyengülése szintén arra utalnak, hogy nem feltétlenül vágynak vezetői szereppel járó felelősségre; vélhetően azért, mert telítődtek a folyamatos változással való megküzdéssel.
Az egyetemi hallgatók válaszaiból az látszott, hogy náluk mások az elvárások, számukra kiemelten fontos a gyors előrejutás ígérete és a folyamatos fejlődés, míg a már foglalkoztatottak a magánélet tiszteletben tartását és a támogató, együttműködő csapatot igénylik határozottabban. Utóbbiak első tíz preferenciája közé nem is kerültek be a karrierlehetőségek.
