A kiindulóhelyzet az idén tavasszal/nyáron esedékes török parlamenti és elnöki választás, amelyre ráfordulva nem áll jól Recep Tayyip Erdoğan. A felmérések szerint talán az elnöki pozíciót még be tudná húzni (nehezíti a pontos felmérést, hogy még nincs hivatalos ellenzéki jelölt), de a parlamentben kisebbségbe kerülhet, ami jelentősen akadályozná a kormányzását, például nem tudna költségvetést alkotni. Erdoğan népszerűségvesztésének valószínű fő oka a gazdaság félremenedzselése, a folyamatosan gyengülő líra és egyre magasabb infláció volt – értékel a cikkben Cser Tamás, a Hold Alapkezelő Zrt. vezető részvényportfólió-kezelője.
Bűvészkedés a lírával
Úgy kellett tehát stimulálni a gazdaságot, hogy közben ne gyengítsék tovább a lírát. Erre jött egy éve a nagyszerű ötlet, az FX-védett betét. A konstrukció lényege, hogy a betétesek megkapják az alapkamathoz közeli kamatszintet, plusz a betét időtartama alatti líra gyengülés mértékét is. Így a lakosság nyugodtan átrakhatja ebbe a meglévő devizabetéteit, védve maradnak és nagyobb lesz a kamat is. A kormánynak ez azért volt jó, mert megszűnt a nyomás a lírán, a lakossági átcsoportosítás folyamatos líravétellel járt, amit a jegybank a tartalékainak a visszatöltésére és intervencióra használhatott, stabilan tartva a hazai pénzt. Ezzel a török állam gyakorlatilag magára vállalata a lakosság devizakockázatát. A rendszer úgy-ahogy működik, a korábban sokszor összeomló líra alig pár százalékot gyengült az elmúlt fél év során.
A stabil líra miatt le lehetett vinni a kamatokat és élénkíteni lehetett a gazdaságot. Csakhogy a nyomott kamatok hatására beindult a hitelfelvétel – sokszor akárcsak arbitrázs célra – kihasználva a mesterkélt rendszert. Fel lehetett venni hitel közel az alapkamat körül és azt be lehetett fektetni ilyen FX-védett betétbe. Így a spekuláló gyakorlatilag közel ingyen megkapta az esetleg bekövetkező devizagyengülést. A hitelboom, az állami erőltetett minimálbér-emelések és a globális élelmiszer és energiaársokk hatására pedig elszállt a török infláció, tavaly őszre 85 százalékos mértéket öltve.
Mindeközben a jegybank 9 százalékig vágta az alapkamatot – amihez a hitelek árazva vannak – elképesztő mértékű negatív reálkamatot alakítva ki. A kormány próbálta hűteni a felrobbant hitelfelvételi kedvet a banki előírások szigorításával, de ez nem sok sikerrel járt:
Természetes, hogy egyre többen próbálkoztak a hitelfelvétellel, hiszen óriási lehetőség volt ezt a negatív reálkamatot megkeresni. A kérdés már csak az volt, mibe érdemes berakni a megkapott összeget. A túl stabil líra miatt nem volt olyan vonzó a szokásos FX-betét. A lakosság így belekényszerült a spekulációba, előbb azon a piacon, ahol otthonosan mozog és már az elmúlt években is a reálvagyonőrzésre használt: a lakáspiacon.
A török lakásárak éves emelkedése gyorsan három számjegyű ütemre váltott. Persze nem ez volt a kormány célja, a lakások egyre megfizethetetlenebbek lettek, kénytelen volt Erdogan új otthonteremtő programot bejelenteni, ösztönözve az építést.
Lakás helyett tőzsde
A lakosság számára gyorsan bezárult az ingatlanspekuláció lehetősége. Az olcsó hitel vonzó volt, de a megdrágult lakások már nem? Jött a jogos kérdés: mi van, ha összeesik a lakásár? Új eszközt kellett keresni – kicsit kilépve a komfortzónából – rá is találtak a tőzsdére. A vállalati részvények is reáleszközök és az arbitrázs lényege, hogy mélyen negatív reálkamatból reáleszközt kell venni, lehetőleg nem szuperdrágán. El is kezdték tömegével venni a részvényeket.
A lakosság tőzsdei spekulációja is jól sikerült, 2022-ben a helyi Bist30 index 200 százalékkal emelkedett, ami még reálértelemben is nagyon extrém teljesítmény, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy közben a gazdasági folyamatok nem alakulnak fenntarthatóan pozitívan. Az emelkedés az év végére gyorsult be, ekkorra kezdett a lakosság tömegével tőzsdézni és jelentek meg egyre inkább a buborékjelek (egyes, kevésbé likvid vállalatok esetében fundamentumokkal már nagyon nehezen indokolható árazás, tőzsdei kibocsátások elképesztő mértékű túljegyzése és ezeken elért elképesztő rövid távú hozam).
Az ilyen spekulatív, tőkeáttételből való lakossági részvényételek ritkán szoktak jól végződni. A kipukkadáshoz elég lehet a likviditás beszűkülése, a finanszírozási költségek emelkedése – ami el is kezdődött. Az alacsony kamatok miatt csökkent a kereslet a bankbetétek iránt, miközben dübörgött a hitelezés, ami idővel a betéti kamatok emelkedéséhez vezetett. Miközben névlegesen 9 százalékvolt az alapkamat, addig a bankok idén januárban már 25 százalék kamatot ajánlottak a friss lekötött betétekre. A likviditásszűke alighanem megemelte a spekulatív hitelek költségeit is.
A tőzsdei reakció nem maradt el. A 2022-es sztárteljesítmény után idén január már némi kijózanodáshoz vezetett a török tőzsdén, a globális jó tőzsdehangulat ellenére 10 százalékot esett a piac. Megjelentek az első likvidálások, amikor egy-egy nagy befektető nem tudta már finanszírozni a tőkeáttételes pozícióit, egyes papírokban napi maximális, 10 százalékos esést okozva. És ebben a romló hangulatban érkezett el a török piac a tragikus február 6-i földrengéshez, amely (jelenlegi tudásunk szerint) több mint 35 ezer áldozatot követelt.
A tőkepiac is megremegett
A földrengés hatására a piac ismét esésbe kapcsolt, február 7-én mintegy 9 százalékot veszítve az értékéből, majd 8-án reggel újabb közel 10 százalékkal esve. Ez utóbbit már nézhette tétlenül a török gazdaságpolitika, másfél óra kereskedés után felfüggesztették a kereskedést előbb az egész napra, majd egy hétre. Még extrémebb reakcióként pedig utólag törölték az összes 8-i kötést.
Cser Tamás szerint egyáltalán nem arról van szó, hogy a politikai vezetés a katasztrófa szükségtelenül negatív pánik következményeit próbálná kezelni. A tőzsde túltenné magát a földrengésen viszonylag hamar, gazdasági értelemben a károk mértéke nem kezelhetetlen. Ha nem lett volna előtte ilyen – nem szándékolt – spekulatív mánia felfújva.
Így, ebből a sérülékeny helyzetből indulva viszont ez már komoly eséllyel vezethet összeomláshoz. Ami a politikának egyáltalán nem jönne jól a választások előtti pár hónapban. Gondoljunk bele, ez a négymillió számla mögött valószínűleg közel ennyi család áll, ami a török népesség több, mint 10 százaléka! Biztos nem javítaná a választási kedvüket, ha épp hatalmas veszteségeket szenvedtek el.
A török politika el is követ mindent azért, hogy megakadályozza az eladási hullámot, például az egyhetes zárvatartás alatt számtalan piactámogató intézkedést hozott. Egyrészt kötelezte a magánnyugdíjpénztárakat, hogy a minimum részvényarányukat vigyék fel legalább 30 százalékra a korábbi 10 százalékról.
A vállalatokat felszólították, hogy sajátrészvény-vásárlásokkal támasszák a piacot. Ehhez eltörölték a korábban ilyen tranzakciókat sújtó adókat. A brókercégeket felszólították, hogy vigyék le a részvényhitelek kamatait.
A mentőakció rövid távon sikerült: a február 15-én újranyitó tőzsde a limitesés helyett (amit az utolsó, letörölt napon láttunk) limitemelkedést (plusz 10 százalék) mutatott be. De a hosszabb távú következmények meglehetősen negatívak. A nem szándékolt következmények láncolata egyre több beavatkozáshoz vezet.
Ahogy a líra sem, amit közben szintén mesterségesen túlértékeltek, hiszen stabilan tartják úgy, hogy közben óriási infláció van. Majd a választások után lesz valami.
