A Tárki legfrissebb háztartás-monitoringjában a 2012-es évben vizsgálta többek között azt, hogyan alakultak a lakossági jövedelmek, nőttek-e ezen a téren az egyenlőtlenségek, mélyebb lett-e a szegénység, hogyan alakult a háztartások fogyasztása. 2061 háztartás-interjút és 3787 egyéni kérdőívet dolgoztak fel elemzésükben.
Amit valószínűleg sokan éreznek, vagyis hogy az utóbbi két évben is tovább nőtt a szegénység, azt a kutatás is igazolta. A vaskos tanulmány legfőbb megállapításait foglaljuk össze.
Jövedelmek
A jövedelmek vizsgálatánál az derült ki, hogy összességében a háztartások egy főre jutó jövedelme 2009-hez képest 13,5 százalékkal növekedett (74 ezer forintról 84 ezer forintra). Viszont az infláció miatt reálértéken 1-2 százalékos csökkenés lehetett. A jövedelmeket tíz sávban vizsgálták (decilis). Ezen belül a legalsó jövedelemi sávba esők átlagjövedelmei estek. Viszont a legfelső két jövedelmi sávban reálértéken is nőttek a jövedelmek.
Tovább nőtt a különbség a legnagyobb és legkisebb egy főre jutó átlagos háztartási jövedelmek között is. Míg ugyanis 2009-ben az egymáshoz viszonyított arányuk 7,2 volt, 2012-re ez a szám 9-re növekedett. Ráadásul az alsó jövedelemi sávba tartozóknak a 2009-esnél még fél százalékkal kevesebb (3,1 százalék helyett 2,6 százalék) jutott az összes jövedelemből. 2005-höz képest ma másfélszer annyian tartoznak a legalsó jövedelemsávba. Vagyis a legkisebb egy főre jutó jövedelmi sávba tartozó háztartások anyagi helyzete tovább romlott, s nőtt a jövedelemelosztás egyenlőtlensége is.
Foglalkoztatás
2009 és 2012 között nőtt ugyan az olyan háztartások száma, ahol a családfőn kívül van más foglalkoztatott is volt, azonban emelkedett azoknak a háztartásoknak a száma is, ahol nem volt aktív foglalkoztatott. Ahol volt legalább két foglalkoztatott, ott nőtt a családok jövedelme, ahol senkit nem foglalkoztattak, ott pedig – nem meglepő módon – csökkent. A pusztán társadalmi jövedelemből élők (elsősorban szegényebb rétegek) helyzete jelentősen romlott.
Szegénység
2009 és 2012 között jelentősen nőtt a relatív jövedelmi szegénységben élők aránya. Tavaly a teljes népességen belül a háztartások 17 százalékánál volt kevesebb az egy főre jutó jövedelem 66 ezer forintnál. Nemcsak a szegénység kiterjedtsége, hanem annak mélysége is növekedett ebben az időszakban. Különösen jelentős volt a szegénységi kockázat növekedése a gyermekeknél, a fiataloknál, az alacsonyan iskolázottaknál, a roma háztartásokban, illetve ott, ahol a háztartásfő inaktív vagy munkanélküli volt. Ami még aggasztó: felerősödhet a szegénység és a társadalmi kirekesztettség generációk közötti újratermelődése.
Fogyasztás
Csakúgy, mint a korábbi években, most is jellemző volt, hogy minél kisebb egy háztartás, annál nagyobb az egy főre jutó fogyasztás. A legtöbbet a legmagasabb jövedelmi ötödbe tartozó, diplomás, szellemi munkát végző, illetve vállalkozóként dolgozó háztartásfővel rendelkező családok fogyasztották. A legkevesebbet pedig az alacsonyan képzett (érettségivel nem rendelkező), illetve inaktív családfővel rendelkező, legalább négyfős, a legalacsonyabb jövedelmi ötödbe tartozók. Nem változott az a tendencia sem, hogy az alacsonyabb jövedelmű háztartások arányaiban többet költenek élelmiszerre, mint a magasabb életszínvonalon élők.
Megállapították még azt is, hogy az elmúlt nyolc évben folyamatosan nőtt a lakásfenntartással kapcsolatos kiadások aránya.
Kivándorlás, kismamák, ingatlanok
A kutatásban számos kérdést vizsgáltak még, így például a kivándorlást is. Azt derítették ki, hogy bár az EU-csatlakozás óta nőtt a munkavállalási és tanulási célú migráció, de magyar kivándorlás még így is a régiós átlag alatt volt.
A kismamák elhelyezkedési esélyeivel kapcsolatban arra a következtetésre jutottak, hogy az aluliskolázottak esélyei sokkal rosszabbak, mint az iskolázottabbaké. S azok is hátrányban vannak, akik nem beszélnek nyelveket, nem használnak számítógépet és nincs jogosítványuk. A kutatók szerint érdemes lenne felülvizsgálni a kismamák munkaerő-piaci visszatérését támogató programokat, mert kérdéses, hogy az igazán rászorulókhoz eljut-e a segítség.
Kíváncsiak voltak arra is, hogy a lakosság hogyan ítéli meg ingatlanvagyonának értékét. Az derült ki, hogy a lakosság pesszimista: a lakások szubjektív értéke általánosságban kevesebb, mint az eladási ár.
A teljes tanulmányt itt érheti el.
