Az Economist mai jegyezetében úgy fogalmaz, hogy akinek bizonyíték kellett az önfejű és önpusztító magyar kormányzati lépésekről, annak a 2010 júliusi IMF-randevúról történt kiviharzás egy remek példa lehetett. Most pedig elérkezett a 180 fokos fordulat ideje.
A cikk még a Moody’s tegnapi leminősítése előtt jelent meg. Itt még a Standard&Poors leminősítési kilátásairól szól a cikkíró. Megjegyzi, hogy ez és a hirtelen a mélybe zuhanó forint játszhatták a legfőbb szerepet a kormány döntésében. A lap szerint ráadásul hab volt a tortán az az esetlen tálalás, ahogyan a döntést bejelentették: sem az IMF-fel, sem a jegybankkal nem egyeztettek.
Az Economist szerint a kormány tovább próbálja védeni az elmúlt 18 hónap gazdasági intézkedéseit az IMF által követelt “régimódi” együttműködéssel szemben, mely akadályozná a magyar gazdaság növekedését. A magyar kormány továbbá az eurózóna válságával is magyarázta a jelenlegi válságos szituáció kialakulását.
A cikk részletezi, hogyan próbálja a kormány elődjére terelni a felelősséget és pajzsra emelni az államadósság csökkentését, amely mögött azonban a magánnyugdíjrendszer államosítása áll. A gazdasági lap szerint a gazdasági növekedés jóval a jósolt 1,5 százalék alatt lesz jövőre, a piaci hangulat rossz, a feketegazdaság pedig szabályozatlan. Felhozzák a magyar miniszterelnök londoni látogatása alatt tett kijelentését is a Kína és Oroszország felé táplált reményekről is, “a szél keletről fúj”.
A lap szerint rövid távon egyelőre nem sok minden látszik alátámasztani a kormányfő állításait és politikáját. 2008-ban a külvilág azonnal ugrott az ország segítségére, nehogy bedőlésünkkel elinduljon egy folyamat, amely magával rántaná a többi posztkommunista országot is. Most azonban más a helyzet, a legtöbb hasonló történelmi múlttal rendelkező ország jelenleg a miénknél sokkal jobb állapotban van gazdsági szempontból, mint például néhány régi EU-tag délen. Két szomszédnál már euróval fizetnek, Lengyelország pedig a régió nehézfiúja gazdasági és diplomáciai szempontból egyaránt.
Orbánt ezek alapján csodabogárnak nevezik, aki olyan részletkérdések rendezésével töltötte kormányzása első időszakát, mint például a szólásszabadság híveiben a biztosítékot kicsapó médiatörvény. A lap szerint a kormány bunkertípusú kommunikációja miatt már választóival sem igazán találja meg a hangot. A függetlenség hangoztatása a külvilágtól és az új Magyarország imidzsének táplálása úgy tűnik kudarcba fulladt – írja az Economist. Az ellenfelek kárörvendenek, a hívek forronganak. Európának pedig számos fontosabb dolga van most, mint Magyarország.
