A bankok a minél kisebb hatású végtörlesztési programban érdekeltek, mert minden egyes végtörlesztés azonnali veszteséget jelent számukra. A kormány azonban ezt kudarcnak élné meg, és igyekszik komolyabb csökkenést elérni a lakossági devizahitelek állományában. Sőt, már folyamatosan jelzi, ha az eddigi programok nem lennének sikeresek, vannak még ötletek a tarsolyában. A lakosság eközben gyűjti az információkat, várja a megfelelő kamatozású kiváltó hiteleket. A banki és különösen a felügyeleti tapasztalatok szerint sok még a tévhit és az információhiány a piacon. Talán sikerül néhány félreértést tisztázni!
1. A végtörlesztésnek nem lehet költsége, de a bankok mégis kérhetnek pénzt!
Sok devizaadóst bosszantott fel az elmúlt napokban az a banki gyakorlat, hogy amennyiben az adós a teljes végtörlesztési összeggel besétál a bankfiókba, akkor is kérhetnek a bankok további összegeket! A csalódott ügyfelek közül többen is a felügyelethez fordultak. A helyzet az, hogy bár a törvény teljesen egyértelműen tiltja bármely költség vagy jutalék felszámolását a végtörlesztésnél, de a bankok kérhetnek letétet a még hátralevő törlesztőrészletekre! A végtörlesztési folyamat lezárásához ugyanis maximum hatvan napot vehetnek igénybe a bankok, az ezalatt az idő alatt még esedékes törlesztőrészleteket (vagyis legrosszabb esetben még két törlesztőt) fizetniük kell az ügyfeleknek.
2. A végtörlesztésnek nincsen ugyan költsége, de az új kiváltó forinthitelnek bőven lehet.
Az is sok félreértésre adott okot, hogy a forinthitelből végtörleszteni szándékozó ügyfeleknél óhatatlanul összekeveredik a végtörlesztés és az új hitel felvételének banki művelete. Fontos tudni, hogy bár a végtörlesztésért nem kérhetnek a bankok díjakat, de az új hitel felvételénél mindenféle ilyenkor szokásos költséget felszámolhatnak és persze fel is számolnak!
3. A vegyes végtörlesztést semmi nem tiltja!
Sokan sem önerőből, és megfelelő fedezet híján, hitelből sem képesek végtörleszteni. Figyelem, semmi nem tiltja a kettő ötvözését, vagyis a részben önerőből, részben hitelből történő végtörlesztést. Ha egy banki alkalmazott azt mondja, hogy ez részleges végtörlesztésnek felel meg, és nem akarja engedélyezni a műveletet, haladéktalanul érdemes a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez (PSZÁF) fordulni.
4. Hiába voltak erősen nyereségesek évekig a lakossági devizahitelezést folytató hazai bankok, az tévedés, hogy a külföldi anyabankok pénzt vittek volna ki az országból.
Meglepő, de igaz, hiába értek el gigantikus nyereségeket a lakossági devizahitelezésben aktív bankok éveken át, mégis ezekben az években is tőkét kellett emelniük tevékenységük finanszírozásához. A magyarázat abban rejlik, hogy a bankok csak adott biztonsági előírások mellett hitelezhetnek, több hitel nyújtásához nagyobb tőkeerő kell. Mivel a nyereséges években még intenzíven nőtt a hitelezés volumene, a tőkemegfelelési szabályok miatt ezekben az években nemcsak a megtermelt profitot forgatták vissza a bankok, de még pótlólagos tőkeemelésekre is szükség volt a tevékenység folytatásához.
5. A rémálommá vált devizahitelezés ellenére az adósok túlnyomó többsége jobban járt, azaz kevesebbet fizetett, mintha forintban adósodott volna el!
A kedvezőbb kamatok, illetve a korábbi évek kedvezőbb árfolyammozgásai miatt még ma is döntő többségükben jól jártak a frankban eladósodottak azokhoz képest, akik ugyanekkor forintban adósodtak el. Ha ezek a frankadósok most kedvezményes árfolyamon végtörleszteni is tudnak, akkor ez már így is marad, az előny már az idők végezetéig rögzül.
6. A késedelembe eső is végtörleszthet!
Ezt sem gondolhatnánk, pedig igaz. Az árfolyamgát intézményével korábban csak azok élhettek, akiknek nem volt 90 napon túli késedelmük és új forinthitelt is csak az tud felvenni, aki nem szerepel a banki feketelistákon. Ugyanakkor a végtörlesztési szabályok szerint az elmúlt három hónapban (június 30. után) tilosba tévedőknek még rendelkezésére áll a végtörlesztés lehetősége. Ez még akkor is így van, ha nyilván nem sok olyan ember akad, aki az egész tartozását is ki tudná fizetni, de a havi törlesztőt sem volt hajlandó rendezni.
7. Mindent vissza kell fizetni!
Egy devizahitelnek a hátralevő tőketartozáson túl is lehetnek kötelezettségei, márpedig a végtörlesztés csak akkor érvényes, ha minden ilyen terhet törlesztünk. Például, ha valaki már bejelentkezett az árfolyamgát rendszerébe, akkor a technikai gyűjtőszámlán összegyűlt adósságát is ki kell valahogyan fizetnie. Ugyanez igaz a fő devizahitelről leválasztott kiegészítő hitelekre vagy áthidaló kölcsönökre is.
8. Hatalmas különbségek lehetnek a kezdeti költségek között!
Aki új forinthitelt vesz fel, az mérlegeljen nagyon alaposan. Már több kisebb bank jelentkezett kifejezetten a végtörlesztőket megcélzó forinthitelekkel. Az első tapasztalatok alapján nem olyan vonzóak még a kamatok, és igen nagyok a különbségek a bankok kezdeti díjterhelése között is. A pár ezer forintos ajánlattól, a több százezer forintos kezdeti költségekig igen széles a paletta, érdemes nagyon alaposan körülnézni!
9. Bár valóban a bankok gyengítik most a forintot, ez nem érdekük, mert éppen hogy növeli a veszteségüket!
Amióta a kormány meghirdette a végtörlesztést, a forint gyengül, 290-300 forintos sávban mozog az euró, 235-240 forint körül a frank. Ez az árfolyam ugyan bankközi piaci műveletek eredménye, de a bankoknak kifejezetten nem érdeke a gyenge forint. Minél gyengébb ugyanis a forint, annál többen gondolkodnak el a végtörlesztésen és annál nagyobb a banki veszteség egy végtörlesztésen. Hiszen a veszteség mindig a piaci és a rögzített fix árfolyam különbözőségéből ered.
10. Amikor a svájci frank erősödik, az rossz az adósnak, de kifejezetten rossz a magyar banknak is.
Ha drágább a frank, akkor a devizahiteles magasabb törlesztőrészletet fizet. Ugyan ezt a nagyobb összeget a banknak kell megfizetni, de a bank is rosszabbul jár. Széles körben elterjedt ugyan az a nézet, hogy a bankok frankhitele mögött nincs is frank, hiszen minden forintban történik, de ez nem igaz. A bank frankhitele mögött is frankfinanszírozás van, vagyis neki is drágább lesz a finanszírozás törlesztése. Viszont a magasabb frankárfolyamhoz rosszabb bonitás, azaz lakossági visszafizetési hajlandóság, nagyobb tőkekövetelmény és magasabb banki különadó párosul majd a jövőben. A gyengébb franknak drukkol az adós, de bizony a bank is.
11. A magyar állam eddig inkább pénzt szedett be és nem pénzügyi támogatást adott a devizahitelezés kapcsán.
Természetesen a devizahitelezés problematikájának az állam is kárvallottja. Ha a családok minden megtakarításukból törlesztenek, akkor a pénzt nem tudják elfogyasztani (vagyis az állam szempontjából nem lesz fogyasztási adó), de nem is tudják megtakarítani (vagyis a lakosság nem vesz állampapírt). Ugyanakkor az állam eddigi devizahiteles mentőprogramjai elenyésző, pár milliárd forintos mértékűek, miközben a részben a devizahitelezéssel nyomorúságot okozó bankok erkölcsi alapján kivetett banki különadó ennek sokszorosát jelentette bevételként az államnak.
12. A bankok nem csak azért kérnek magas kamatot a jó adósoktól, mert ilyen magas a forrásköltségük.
A bankok ugyan ezzel érvelnek, de ez az éremnek csak az egyik oldala. Minden devizahitelesnek, aki rendesen törleszt, fizetnie kell a rossz adósok helyett és fizetnie kell a magyar adófizetők összességének is egy kicsit. Vagyis a bankok azért is árazták korábban ilyen agresszíven magasra a devizahitelek kamatait, mert nagyon csúnyán megugrott a nemteljesítő adósaik aránya. Illetve – fogalmazzunk politikusan – a magas banki különadó sem adott tág teret az intenzívebb kamat-csökkentésre. Sajnos a kormányzat mégis inkább az árfolyamba, kevésbé a kamatárazásba nyúlt bele!
