Teljes tévedés abból kiindulni, hogy a magyar lakosság képes lenne spekulációs műveletekre. Nem képes. Senki sem tudja, hogy áll majd a svájci frank három év múlva, nemhogy egy fodrász vagy egy tanár, akinek nem ez a hivatása. Így ez csak további eladósodáshoz vezethet. Róna Péter közgazdász örömmel osztotta meg lapunkkal véleményét, mikor arról kérdeztük, hogy érdemes-e a tartósan erős svájci frank mellett bárkinek is a kormány által felkínált hiteltörlesztést segítő megoldást, az árfolyamfixálást választani.
A kérdés aktuális, mert elvileg szeptembertől lehet majd fix, 180 forintos árfolyamon törleszteni a tartozást és ezzel némi időt nyerni. A Magyar Nemzeti Bank egy néhány héttel korábbi prognózisa szerint 150-200 ezer ember élhet az árfolyamrögzítés adta lehetőséggel, az erős frank miatt viszont ennél akár jóval többen választhatják ezt a megoldást.
A svájci frank pedig a legtöbb vélemény szerint még sokáig nem fog gyengülni, aminek oka, hogy az euróövezet adósságválságára mindezidáig nem érkezett megoldás. Az „extend and pretend” (szabad fordításban kiterjeszteni a válságot és látszatmegoldásokat alkalmazni) kifejező gúnynév terjedt el az unió jelenlegi gazdaságpolitikájára a közgazdászok körében, akik szerint a frank még jó ideig marad majd kedvelt menekülő deviza.
Mi az árfolyamfixálás?
A frankhitelesek három évig, pontosabban 2014 végéig úgy fizethetik a törlesztő részleteket, mintha a frankárfolyam csak 180 forint lenne – már amennyiben élnek a lehetőséggel. A valódi és a 180 forint közötti árfolyam által számított törlesztő részletek különbségére az adósok áthidaló hitelt kapnak. Az áthidaló forinthitelt 2015. január 1-től kell majd fizetni az adósoknak – a meglévő hitelen felül. Az árfolyamrögzítés adta lehetőséggel a tervek szerint szeptembertől élhetnek a hitelfelvevők, mivel a bankoknak fel kell rá készülniük.
Érdemes hozzászokni az erős svájci fizetőeszközhöz, akár annak lehetőségéhez is, hogy 1 frankért ugyanannyi forintot kérhetnek majd, mint 1 euróért. Ez azt vonja maga után, hogy a nem fizető adósok mellett jelentősen nőhet majd azok száma is, akik inkább lemondanak a nyaralásról, vagy a „gazdag karácsonyról”, de törlesztik tovább hitelüket. Leginkább az aktuális árfolyamon, legalábbis Lénárd Mariann, a Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete főtitkára szerint. Lénárd nem számít ugyanis arra, hogy az erős frank miatt tömegek döntenének amellett, hogy számukra 3 évre átmenetileg 180 forinton fixálják a svájci frankot. „A hitelesek többsége szerencsére tisztában van vele, hogy a három évig fixált árfolyam milyen veszélyes. A 180 forint és a jelenlegi árfolyam közötti különbség már túl van a lélektani határon, a gyűjtőszámlán olyan összeg várná 3 év múlva a hiteleseket, amit szinte lehetetlen törleszteni” – fejti ki Lénárd.
Ennek veszélyére már Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke is felhívta a figyelmünket június elején lapunknak adott interjújában. Ahogy Simor kifejtette, ha 2014 év vége után nagyjából ugyanolyan erős lesz a frank, mint most, akkor a csökkentést megelőző részlethez képest 7 százalékkal, a 2011 és 2014 közötti csökkentett részlethez képest pedig 30 százalékkal kell többet fizetnie egy átlagadósnak. Csakhogy lehet ez lényegesen több is, ha a frank tartja magát, vagy tovább erősödik a forinttal szemben. Arról pedig, hogy még meddig fog, még a szakembereknek sincs sejtelmük sem. A közgazdász Róna Péter sem mert lapunk kérésére jóslatokba bocsátkozni, de például Soros György is kiszámíthatatlanabbnak ítélte a mostani piacot, mint 2008 végén, a válság kirobbanásakor. Az elmúlt néhány hónapban pedig befektetései mintegy 75 százalékát váltotta készpénzre.
A Banki Hitel Károsultjainak Egyesületének főtitkára és a Róna Péter szerint is súlyos társadalmi következményei lehetnek annak, hogy a mindenkori kormánynak (korábban a Bajnai-, most pedig az Orbán-kormánynak) nem a devizahitelek forintra váltása volt az elsődleges célja. „A problémát most már nehezebb kezelni, mint mikor a frank 180 forint volt, de már akkor mondtam, hogy ki kell szállni, mert baj lesz” – mondja Róna Péter. Az erős frankkal várhatóan tovább emelkedik a rossz adósok száma (a Központi Hitelinformációs Rendszer adatai szerint június végén 806 ezren voltak), a bankokra pedig eddig nem volt jellemző, hogy elengednék a tartozások akár egy kis részét is. Lénárd Mariann szerint a bankok inkább 50-60 százalékos áron adják el a követeléseiket a követeléskezelőknek, mintsem akár 10 százalékot is engednének az ügyfeleknek.
Ez persze bizonyos szempontból érthető, hiszen rendkívül rosszul hatna a fizetési morálra, ha a bankok elkezdenének diszkontokat kínálni. Veszélyei azonban ennek a magatartásnak is vannak, azon kívül, hogy a bank mindenképpen bukik, ha a követeléskezelőknek adja tovább nyomott áron a tartozást. „Sokaknak olyan alacsony áron árverezik el a házát, hogy a tartozás egy része még a lakás elvesztése után is fennáll, így albérletből kell törleszteniük. Számos adós ezért is nem jelenteti be magát munkahelyén” – magyarázza Lénárd, aki szerint ezzel csak tovább szürkül a gazdaság, ahelyett, hogy fehéredne.
A megoldásra még a szakembereknek sincs sok ötletük. Ha az adósságválságot sikeresen menedzseli az Európai Unió – kezdve akár a közös kötvénykibocsátással –, és a svájci jegybank esetleg képes sikeresen beavatkozni a frankgyengítés érdekében, az alpesi fizetőeszköz esetleg gyengülhet. Az igazi megoldás azonban az lett volna, ha a magyar lakosság devizaadósságát sikerült volna forintosítani.
