A pénzszivattyú nemcsak a hazai, hanem az uniós pénzeket is érinti, amelyek nagy része visszament a „feladónak” – mondta Parragh László. Az MKIK elnöke hangsúlyozta, kamatterhekre a GDP 4-5 százalékát költi el az állam és az önkormányzati szektor évente. Ebben nincs benne az eladósodott lakosság és az üzleti szféra. Jelentős pénzek folynak ki az árfolyamveszteség miatt. E téren az elmúlt két évben a lakosság bukta a legnagyobbat, a következő bomba az önkormányzatoknál robban. Ha a svájci frankban eladósodott helyhatóságok realizálnák veszteségeiket, harminc százalékkal több pénzt kellene visszafizetniük, mint amennyit felvettek.
„Ha sorra vesszük az ágazatokat, akkor ott is azt látjuk, hogy irdatlan összegeket visznek ki egyes gazdasági szereplők az országból” – mondta az MKIK elnöke. A kereskedelemben ez főleg azokra a társaságokra igaz, amelyek tulajdonosai több mint ötven százalékban külföldiek. A multicégek magyarországi, illetve régiós befektetései néhány év alatt megtérültek, közben jelentős piacokat szereztek. Az uniós bővítés óta Németország élelmiszer-kivitele több mint harminc százalékkal nőtt, ami piacvesztést okozott a magyar feldolgozóiparnak, mezőgazdaságnak.
Parragh László szerint a pénzügyi szektoron át is nagy összegek folynak ki. A külföldi bankok magyarországi befektetései 2003–2008 között 155 százalékos megtérülést mutattak, ráadásul nálunk magasabb kamatmarzsokat érvényesítenek, mint a nyugati országokban. Nemcsak a hitelekért kell hazánkban többet fizetni, hanem az energiáért is. Közműveink külföldi tulajdonba kerültek, a privatizációval monopóliumok jöttek létre, amelyek lényegében fejőstehénként működnek. Ma már nálunk magasabb a gáz és az áram ára, mint Németországban, de többe kerül a telefon és az internethasználat is, mint Nyugaton.
Parragh szerint ez azt mutatja, hogy hazánkban kevésbé szigorú a szabályozás. Nem olyan éles a verseny, mint külföldön. „Minél fejlettebb a gazdaság, annál inkább féken tudja tartani a monopóliumokat, így nekünk ezen a téren is fejlődnünk kell.” A kamarai elnök szerint szükségünk van a külföldi tőkére, de meg kell tanulnunk a saját érdekeinket is érvényesíteni úgy, ahogy ezt a németek, osztrákok teszik.
A gyenge érdekérvényesítés és a források kiáramlása az uniós pénzekre is igaz. Parragh László úgy látja, a támogatásokat jelentős részben olyan termékekre költöttük, amelyeket nem a magyar ipar állít elő. Az uniós pénzek jó része így visszaáramlott a nyugati országokba. Jól mutatják ezt az autópálya-építések is. Ezeket a beruházásokat rendre külföldi cégek nyerik el. A pénzek három-négy fővállalkozón keresztül futnak át, mire abból valami jobb esetben eljut a magyar alvállalkozókhoz. Gyakori, hogy a külföldi társaság projektcéget hoz létre, amellyel azonnal limitálja a felelősségét. Általában ezekben az esetekben maradnak végül pénz nélkül az alvállalkozók.
„A helyzet megváltoztatásához nemcsak jogszabályokra, hanem a gondolkodásmód megváltoztatására van szükség. Egy osztrák önkormányzat sohasem engedné meg, hogy a közbeszerzésén magyar cég nyerjen. Finom manipulációkkal eléri, hogy ausztriai vállalkozás fusson be győztesként” – mondta Parragh László.
