Csaba László illegetimnek, az Európai Központi Bank szabályaival ellentétesnek tartaná, ha egyetlen párt jelöltjei kerülnének be a Monetáris Tanácsba. A poszttal hírbe hozott közgazdász professzor a Heti Válasznak azt mondta, hogy “kultúrember ilyen kinevezést nem fogadhat el”.
Kétharmaddal akár a halálbüntetést is vissza lehet állítani, de az attól még nem lesz összhangban az európai gyakorlattal és elvárásokkal – fogalmazott Csaba László. Szerinte nem alacsonyabb kamat, hanem kisebb infláció és nagyobb gazdaságpolitikai hitelesség kell.
A mostani Monetáris Tanács nem tudja, mire számíthat 2012-2013-ban. “Nincs hosszabb távú, részletes adatokat tartalmazó nemzetgazdasági terv, nincs aktualizált konvergenciaprogram, amelyet egyébként kötelesek vagyunk bemutatni az Európai Uniónak” – mondta az akadémikus.
A kormánytól semmi olyat nem látni, amiből kiderülne, miben áll gazdaságpolitikája. Van ugyan egy-két szent szám, így az államháztartási hiányé, aminek mindent alárendeltek, és ehhez mérten jelentettek be szinte havonta intézkedéseket, de ezt nehéz másnak nevezni, mint rögtönzésnek.
Csaba László konzervatív értékrendű emberként örül annak, hogy nincs tele a kormány Kun Bélákkal, de a gazdaságpolitikáról nem tudott jót mondani. A kormányzást rossz minőségűnek tartja, és nem érti, miért nem lehetett a meglévő elemzésekből, az együtt gondolkodásból ütősebb gazdaságpolitikát kialakítani – mondta a Heti Válasznak.
Közben a Figyelőnek írt cikkében az akadémikus arra figyelmeztet, hogy jó lenne elkerülni azt a széles körben terjedő tévhitet, amit orwelli gazdaságpolitikának hívhatunk. Az Állatfarm lakói egy idő után úgy tudják: négy láb jó, két láb rossz.
Manapság a válságkezelők nyomán azt halljuk: alacsony kamat jó, magas kamat rossz. Mintha egy országban nem lenne több millió megtakarító, nyugdíjas és jövőjét építő fiatal. Mintha a megtakarítási ráta kellően magas szintje nélkül lenne miből fedezni a beruházásokat. Mintha a külső és belső megtakarítók befektetési étvágya közömbös lehetne egy fölöttébb bizonytalan világgazdasági közegben.
A valóságban tehát vékony jégen egyensúlyozik minden kis nyitott ország gazdaságpolitikája. S ha végső fokon a kamatszintet a globális pénzpiac alakítja is, az egyes időszakok célszerű szintjét tekintve van mérlegelési lehetőség. Ebben pedig a kiszámíthatóság és a középtávú várakozások szempontja tud iránytűt adni a sok millió gazdasági szereplő várakozásainak összerendezésére. Utóbbi alapozza majd meg a tartósan bizakodó beruházói légkört, és így a növekedés fenntarthatóságát is – figyelmeztet Csaba László.
AJÁNLOTT LINK:
Csaba László: kamatháború? (Figyelő)
