Spanyolországban 20 százalékra rúgott a munkanélküliség az idei első negyedévben a hivatalos bejelentésnél véletlenül korábban kiszivárgott adat szerint – olvasható az El Paísban. A 25 év alatti fiatalok körében a munkanélküliség eléri a 40,9 százalékot.
Ami talán még nagyobb baj, hogy remény sem igen van az érdemi csökkentésére, ugyanis a gazdaság növekedésére nincs sok esély a válság esetleges elmúltával sem. Éppen ez az egyik oka, hogy a Standard & Poor’s leminősítette szerdán Spanyolországot.
csúnya prognózis
Az S&P szerint 2010 – 2013 között csak 0.6 százalék lesz az átlagos, éves növekedés Spanyolországban, szemben a kormány által számolt 1,9 százalékkal – derül ki a hitelminősítő indoklásából.
A munkanélküliség és a növekedés összefüggenek. 0,6 százalék gyakorlatilag stagnálásnak felel meg. A munkanélküliséget a GDP stagnálása is növeli, hiszen a technika fejlődik, s ezért egyre több munka takarítható meg.
->
Igaz, Spanyolország adósbesorolása még így is kiemelkedően magas, s más hitelminősítők nem rontották az osztályzatot – mutatja be szemléletesen az El País grafikája.
Eladósodott a lakosság
Spanyolország fő baja nem is az állam eladósodottsága. Az államadósság sok más EU-tagállamhoz képest viszonylag alacsony, a GDP 54,3 százaléka, de a nem pénzügyi magánszektor eladósodottsága jelentős, a GDP mintegy kétszeresére rúg – írja Éltető Andrea, a Világgazdasági Kutató munkatársa Spanyol gazdasági gondok című szakcikkében.
A spanyol gondok egyik forrása az ingatlanpiac gyors felfutása, majd zuhanása – derül ki a cikkből. A bankok olcsó hiteleket kínáltak, ezért megnőtt a lakásvásárlások száma a bérelt lakások rovására, a lakosság eladósodása is erősen megnőtt. A nem pénzügyi magánszektor eladósodottsága jelentős, a GDP mintegy kétszeresére rúg – olvasható a szakcikkben (az S&P értékelése szerint ez is a növekedést visszafogó tényezők egyike).
Ehhez képest egyébként kevésbé jelentős, de a növekedést rontó hatás az is, hogy a munkavállalók mobilitását is csökkenti, ha a saját tulajdonú lakások vannak elsöprő túlsúlyban a bérlakások rovására (akár csak hazánkban).
Hogy a Fidesz-kormány ismét megpróbálkozik – mint 1998 és 2002 között – az ingatlanpiac fölfuttatásával, s a növekedés serkentésével az építőiparon keresztül, az legalábbis gyanítható. Ennek mértéke még nem ismert. Az mindenesetre Spanyolország példáján keresztül (is) jól látszik, hogy az ingatlanpiac által vezérelt növekedés kockázatos hosszabb távon.
Jól jönne a pezeta
A spanyol probléma megoldása lehetne elméletileg, hogy Spanyolország kilép az euróövezetből és leértékeli valutáját, így versenyképessége javulhatna, és megindulna a növekedés, csakhogy ez a legkevésbé járható út – írja Éltető cikke.
két erős érv
Gazdag László közgazdász a minél gyorsabb euróbevezetés híve – rtuk egy korábbi cikkünkben. Érvelése szerint a jegybank inkompetens monetáris politikája felelős leginkább súlyos gazdasági válságunkért, így minél gyorsabban elveszítjük az önálló monetáris politika lehetőségét, annál kevesebb kárt tehetünk magunkban.
A pécsi egyetem docense úgy látja, hogy a forint túl kicsi és túl sebezhető valuta, amit adott esetben helyes pénzpolitika sem tudna megmenteni a spekulációtól, így a forint „elvesztése” jelenthet csak biztosítékot a rosszindulatú támadások ellen.
->
Bár az euró honi bevezetése mellett erős érvek szólnak, és teljes a szakértői egyetértés a bevezetés szükségességében, ám nem szabad elhallgatni, hogy akad azért egy komoly ellenérv: az önálló monetáris politika elvesztése hátrányokkal jár. S ha már a forint „kicsisége” miatt mindenképp csatlakozni is kellene az euróhoz, nagyon nem mindegy, mikor történik és milyen árfolyamon.
Orbán hamar akarja
Magyarország hamarosan fölálló kormányzata hamarabb szeretne eurót, mint a magyar vállalkozók. Demján Sándor egy gazdasági fórumon márciusban azt kérte Orbán Viktortól, hogy az euró bevezetésére csak az uniós gazdasági fejlettség 80 százalékának elérése után kerüljön sor – írtuk korábbi cikkünkben. Erre Orbán nem adott kezet, mert érvelése szerint így beláthatatlan távolságba kerülhet a közös deviza bevezetése.
Jóllehet egy túl korán és viszonylag erős forintnál történő csatlakozás komoly versenyképességi hátrányokkal járhat, és még azokat tartóssá is teheti (a túl korai bejutást úgy tűnik egyelőre, sikeresen fékezik a szigorú csatlakozási feltételek).
Olcsó kirúgás a növekedésért
Az euróhoz történő csatlakozás fölveti a munkaerőpiac rugalmasabbá tételét – vetette föl korábban Simor András jegybankelnök. Jogosan, hiszen az önálló monetáris politika lehetősége nélkül sokkal nehezebb a munkanélküliség ellen küzdeni.
A munkaerőpiac rugalmasabbá tételéről sok, színes szóvirágot fűznek a politikusok, de a gyakorlatban ez általában semmi mást nem jelent, mint hogy rosszabbul fizetett és bizonytalanabb álláshelyek jönnek létre, tömegesen. A versenyképesség növelésének ez tehát egy társadalmilag fájdalmas útja. Ez az út állhat – önálló monetáris politika híján – Spanyolország előtt is.
Erre az útra részben már rá is lépett Spanyolország, még a 90-es évek közepén: bevezették a határozott idejű fix szerződések lehetőségét – derül ki Éltető cikkéből. A határozatlan idejű munkavállalók béreit ugyanis a szakszervezetekkel folytatott alku során alakítják ki, s ezek az érdekképviseletek erősek, így a recesszióban is képesek voltak bérnövekedést elérni. Az ilyen munkavállalók elbocsátása sem könnyű, a vállalatoknak munkaévenként 45 napi bért kell fizetniük.
A munkapiaci reform miatt a spanyol munkaerőpiac kettészakadt: a határozatlanidejű dolgozók mellett kialakult a munkavállalók egyharmadát kitevő, fix időre
felvett, könnyen elbocsátható dolgozók rétege – olvasható a cikkben.
Nyilvánvaló, hogy a reform továbbvitele segítené a gazdasági növekedést, és csökkentené a munkanélküliséget, viszont hátrányos lenne az érintett munkavállalóknak.
Lazábbak vagyunk a spanyoloknál, sőt a kínaiaknál
Magyarországon messze nem olyan „merev” a munkapiac, mint Spanyolországban, és a szakszervezetek sem képviselnek számottevő erőt. A Világgazdasági Fórum 2009-2010-es versenyképességi rangsora szerint a munkapiac merevségét tekintve Spanyolország a 116. helyen áll, míg Magyarország az 54.
Sőt, a magyar munkapiaci szabályozás annyira laza, hogy a bérmeghatározás rugalmasságában Kínánál is versenyképesebbek vagyunk a versenyképességi rangsor szerint.
Mindemellett ha Magyarország versenyképessége az önálló monetáris politika elvesztésével, egy erős forinton történő csatlakozással romolni fog (nincs növekedés, és nő a munkanélküliség), s a munkaadók érdekképviseletei is magasabb fokozatba kapcsolják lobbitevékenységüket, akkor Magyarországon is napirendre kerülhet a munkapiac reformja – ami tovább erodálhatja a magyar munkavállalók amúgy sem kiemelkedően erős alkuhelyzetét.
Igaz, a versenyképesség növelésére számos más mód is kínálkozik az árfolyamon, a munkapiaci szabályozás lazításán, illetve az adócsökkentésen kívül. Ilyen például az oktatás fejlesztése – ami sajnos csak hosszabb távon hat, így nem lehet egy kormányzati cikluson belül ezzel eredményt elérni.
