– Dokumentálná a rendőri intézkedéseket a szakminiszter, aki vitázik Sólyom Lászlóval a gyűlöletbeszéd szigorítása kapcsán.
– Forró őszre számít most, hogy megkezdődtek a tüntetések?
– Nem lehet tudni, milyen ősznek nézünk elébe, mindenesetre egyelőre nincsenek olyan információk, amelyek a közrend megzavarása szempontjából komolyabb aggodalomra adnának okot. Október végéig mintegy száz demonstrációra érkezett bejelentés, ezek létszáma nehezen becsülhető, maguk a szervezők sem tudják pontosan. Volt, amelyiknél úgy jelölték meg, 500-tól 50 ezerig terjedhet a résztvevők száma. A rendőrség mindenesetre tanult a tavalyi eseményekből, s felkészült arra, hogy kezelje a köznyugalmat fenyegető megmozdulásokat.
– Akár a testi épséget veszélyeztető fegyver bevetésével is?
– Törvény mondja ki, hogy tömegoszlatásra gumilövedéket nem lehet használni, tehát az, ami tavaly ősszel sokak számára problémát okozott és sok vitát váltott ki, az idén nem ismétlődhet meg. Nem engedélyezettek azok a kényszerítő eszközök sem, amelyek nincsenek rendszerbe állítva, például a vipera. A rendőrparancsnokok felelőssége csapaterős egységek kivonulásakor, hogy ellenőrizzék: a rendőrök csak olyan intézkedéseket hajtanak végre, amilyeneket a törvény megenged. A magam részéről fontosnak tartom a rendőri intézkedések dokumentálhatóságának a biztosítását. Ezzel számos feltételezést, találgatást ki lehet iktatni.
– Képtelenség filmre venni, hogy a csoportokra szakadt tüntetők éppen melyik mellékutcában dobnak gyújtópalackot egy rendőrgépjárműre, vagy hol gumibotoznak civileket a rendőrök.
– Nem azt mondom, hogy minden egyes rendőrről készüljön sztárfotó az intézkedése előtt, hanem azt, hogy rögzítsék a rendőrség vonulását. Ha a tévétársaságok képesek a „legforróbb” jeleneteket közvetíteni, akkor miért ne tudná a rendőrség is tárgyszerűen – nem a botrányokat, nem a különleges eseményeket kiragadva – rögzíteni az eseményeket? Az idén egyébként nem okozhat problémát az intézkedő rendőrök azonosítása, mert olyan védőfelszereléssel vannak ellátva, amelyeken a jelvény és az azonosítószám lehetővé teszi a felismerésüket.
– Működik „forródrót” Ön és az ORFK, valamint a BRFK vezetése között? Egy éve azzal vádolták a kormányfőt és az igazságügy-minisztert, hogy ők adtak utasítást a kemény fellépésre.
– Nincs „forródrót” a rendőrség vezetése és köztem, de természetszerűleg kapok tájékoztatást a fenyegető vagy kockázatos fejleményekről. Konkrét rendőri intézkedésre sem én, sem a kormány nem adhat utasítást, mert ezt a jogszabályok nem teszik lehetővé. Rendőrszakmai kérdésekben a rendőri vezetők döntenek, minden akciónak megvan a szakmai irányítója, ők határoznak arról, hogy mikor, mit csinálnak.
– Ön korábban az ombudsman általános helyetteseként vizsgálta a múlt évi eseményeket, s arra a következtetésre jutott, összességében törvényes és helyes volt a rendőrség fellépése, bár történtek jogsértések. Ez nem a rendőrség felelősségének elkenése?
– Nem. A tavalyi megmozduláskor néhány csoport fenyegette a közbiztonságot, s a rendőrség nem tett mást, mint helyreállította a törvényes rendet. Ez a képlet, ezt nem érdemes vitatni. A rendőrségnek ez a dolga. Más kérdés, hogy milyen eszközökkel teszi, s betartja-e a szükségesség és arányosság elvét. Én azt mondtam, és minden józanul gondolkodó azt mondta, hogy utóbbi tekintetben volt a rendőrség egynémely intézkedése kifogásolható.
– A múlt év szeptemberében a rendőrök azért voltak tehetetlenek a tévészékházat ostromló tüntetőkkel szemben, mert nem rendelkeztek megfelelő felszereléssel, emellett a kisrendőrök ma is panaszolják, hogy megalázóan kevés a bérük. Milyen kondíciókkal vág neki a 2008-as évnek a testület?
– A fizetés nagyon fontos dolog, de hogy nem minden, erre hadd mondjam azt: a magyar futballisták rendkívül jól keresnek, ezzel együtt a magyar futball ott tart, ahol. Attól, hogy valaki meg van fizetve, nem biztos, hogy komoly teljesítményt nyújt. Ezzel természetesen nem azt akarom állítani, hogy a rendőrök jól meg vannak fizetve. Ám az, hogy egy rendőr jól érezze magát, s odaadással lássa el feladatát, nem kizárólag a fizetéstől függ. Sok minden más, például erkölcsi megbecsülése, az életpályamodell és a szakmai feltételek megléte vagy hiánya is befolyásolja a közérzetét. A közszférában az ápolónőktől a pedagógusokig számos terület képviselői panaszkodhatnának, hogy alul vannak fizetve. Képzelje el, ha minden tanár elkezdene korrupt módon viselkedni, vagy az utcaseprő azt mondaná, itt söpör, ott nem söpör. Nem lehet arra berendezkedni, hogy kis pénz, kis foci, mert ahol nagy pénz van, ott sincs nagy foci. A konvergenciaprogram nem arról szól, hogy a közszféra béreit emeljük, ezt tudomásul kell venni. Azért hadd emeljem ki, modernizálták a rendőrség technikai eszközeit, kicserélődött a gépjárműpark, új felszerelést, védőruházatot kaptak, s a kormány törődik továbbképzési lehetőségeikkel is.
– A szaktárca a múlt héten nyújtotta be a gyűlöletbeszéd megfékezését szolgáló csomagját a parlamentnek, szigorodik a gyülekezési és a véleménynyilvánítási jog. Sólyom László államfő is megkérdőjelezte, hogy a készülő törvénymódosítások a jogállamiság megerősítését szolgálják. Nem túlzás néhány szélsőséges szervezet miatt feláldozni az alapvető politikai jogokat?
– A köztársasági elnök tisztsége és személye iránti legnagyobb tisztelettel azt kell mondanom, ez egy téves hozzáállás. Bizonyos fenyegető, az alkotmányos demokrácia ellen irányuló szélsőséges magatartások jogi kezelése nem a szabadságjogok szűkítése úgy általában. Ha tilos a gyűlöletkeltésre, kirekesztő indulatra alkalmas szavak használata, az nem jelenti azt, hogy korlátozom a szólás szabadságát. Ha azt tiltom, hogy valaki a nyilvánosság előtt azt írja, vagy mondja: „Ennek a rohadéknak lógnia kell!”, azzal milyen szólásszabadságot korlátozok? Azt gondolom, a szólásszabadság addig terjedhet, amíg mások ugyanilyen vagy hasonló jogát nem sértem.
– A Kuruc.info kapcsán Ön is azon a véleményen volt, hogy a cenzúrát idézi, ha korlátozzák egyes portálokhoz a hozzáférést.
– Rosszul adta vissza a sajtó. Bizonyos jogi eszközök precízen kimunkáltak, más esetekben még folyik az útkeresés. Egy médiafelület tartalmát úgy általában meghatározni, az tényleg hasonlít a cenzúrához. Ám az már nem az, ha a törvény fellép bizonyos gyűlölködő megnyilatkozások ellen. Nem a politikai véleménynyilvánítást, a sajtószabadságot szűkítjük, hanem azt a fajta megnyilatkozást, amely faji, etnikai, vallási, vagy szexuális orientáció alapján bélyegez meg, vagy rekeszt ki embereket. Nem engedhető meg, hogy valaki a szólásszabadsággal takarózva azt mondhassa: „Ezeket mind a Dunába kellene lőni!” Van, aki azt mondja, ez még belefér a szabadságjogokba, én pedig azt mondom, nem. Hasonló megfontolás alapján módosulna a gyülekezési jog. Nem lehet úgy gyülekezni, hogy elkezdem a tüntetést szeptember elsején és december 24-ig gyülekezek, lehetetlenné téve adott környék, városrész lakóinak életét és éjszakai nyugalmát. A demonstráció közterületen zajlik, de ezen a címen nem lehet közterület-foglalást végrehajtani, mert azzal más embereket kizárok onnan. Össze kell valahogy egyeztetni a gyülekezési jogot mások jogaival.
