Csomagolhat majd a jövő év végén a Pannon Zrt. mintegy 1200 munkatársa, a mobilszolgáltató ugyanis új irodaházba költözik. Az alkalmazottak bedobozolják az íróasztalaikon heverő „állandó kellékeiket” is, a személyes holmikat, a kabalafigurát, a levélnehezéket, esetleg a gyerekek fényképeit. Ám ha ezeket az új főhadiszállásra is átviszik, ott mindennap el kell majd pakolniuk a szekrényeikbe, mert saját íróasztaluk már nem lesz. Bizonyos szabályok betartása mellett mindenki oda ül le dolgozni, ahova az aznapi munkája épp szólítja. A munkamódszerek megújítása a versenyképesség megtartása érdekében elengedhetetlen. „A személyes apróságokra szükség van, de fényképeket ma már mindenki a telefonján vagy a laptopján nézegeti” – mondja Ove Fredheim vezérigazgató.
Az új székház látványterve. Nem bérlik, hanem sajátot építenek.
KIVÉTEL NÉLKÜL. A felső vezetés sem kivétel, Ove Fredheim is búcsút int az elődjeitől megörökölt saját szobájának, amely természetesen egy vendégek fogadására alkalmas kisebb tárgyalóasztalnak is helyet biztosított: 2008 végétől ő is csak az egyik szabadon álló íróasztalon fogja letenni a laptopját, ha beérkezik a munkahelyére. Furcsa is lenne, ha a kezdettől fogva skandináv tulajdonosok birtokában lévő, jelenleg a norvég Telenor érdekeltségének számító, észak-európai vezetési stílusban dolgozó cégnél kivételt tennének a vezetőkkel.
Eddig sem volt jellemző a hierarchia túlhangsúlyozása, most azonban még láthatóbbá válik a szervezet „lapossága”. Mivel megszűnnek a saját szobák és a saját vezetői íróasztalok, mindenki ugyanolyan környezetben, egymás mellett dolgozhat. Fredheim persze ezentúl sem lesz „padszomszédja” a sokkal alacsonyabb szinten dolgozó munkatársaknak. A koncepció szerint a cégen belül sok kisebb, átlagosan 40 fős csoportot hoznak létre, és az irodaházban mindegyiknek külön zónája lesz. A teljes mobilitás az egyes zónákon belül értendő, de a csoportok munkakörnyezete egyforma minőségű lesz. Hasonló a helyzet a tárgyalók használatával is: különterme senkinek sem lesz, a felső vezetők csoportja egy magasabb igényeket kielégítő, de a többihez hasonló tárgyalót kap. A koncepció egyébként nem teljesen előzmény nélküli Magyarországon, hasonló megoldást vezetett be korábban például az Accenture itteni leányvállalata is (Kofferbe költöztek – Figyelő, 1999/26. szám).
A Pannon a norvég anyavállalatától veszi át a mobiliroda-rendszert, amely Oslo mellett már a multicég szerbiai, illetve thaiföldi központjaiban is bizonyított. A szisztéma elsősorban arra a tapasztalatra épül, hogy egyszerre sosem tartózkodik minden munkatárs az irodában. A mobil technológiát használva bizonyos feladatok otthonról, távmunkában is elvégezhetők, általában mindig akadnak olyanok, akiknek házon kívül van feladatuk, mások pedig éppen szabadságon vagy betegállományban vannak. Összességében tehát nincs szükség arra, hogy a munkaállomások száma elérje az alkalmazottakét. „Ez természetesen megtakarításokat eredményez akár az infrastruktúrát, akár az alapterületet nézzük” – mondja Ove Fredheim. Ennek ellenére a társaság a költözéssel egyúttal növeli is az igénybe vett alapterületet: míg jelenleg összesen 22 ezer négyzetmétert bérel, az új épületben kényelmesebb, szellősebb elhelyezést fog kínálni 26,5 ezer négyzetméteren. A belső terek kialakításánál is átvesznek több norvég ötletet, a falakat például jó nevű hazai és skandináv képzőművészek alkotásaival díszítik.
Az Oslói központban. Helyfoglalás érkezési sorrendben.
DOMINÁL A ZÖLD. A székhely áthelyezésének módja egyébként azért is rendhagyó, mert a Pannon szakít az eddigi bérleti konstrukcióval, és saját beruházással épít magának főhadiszállást. Nem költözik nagyon messze a mostani budaörsi székhelyétől, a szomszédos Törökbálinton vásárolt egy 8 hektáros területet. Az ingatlannak csak kevesebb mint 8 százalékát építi be, és közel 70 százalékát meghagyja zöldterületnek. A jövőbeni bővítésnek így marad elég helye. Az első kapavágásra a napokban kerül sor.
Az Oslóban elért költségcsökkentés pontos számai nem ismertek, de nem is lenne iránymutató a magyarországi várható hatásokra, hiszen Norvégiában több száz kisebb irodát vontak össze egy nagy épületbe, nálunk pedig „csak” egy átköltözésről van szó. Gazdasági hátrányokkal még rövid távon sem számolnak a cégnél, pedig logikus lenne, hogy a teljes mobilitás infrastrukturális és emberi feltételeinek megteremtése drágább, mint a hagyományos irodai környezet fenntartása, és a váltás átmeneti időszaka is nehézségekkel járhat.
Ugyanakkor a Pannon speciális helyzetben van, természetesen a saját iparágának megoldásaiban hisz. A cég számára a teljesen mobil környezet megteremtése sem emberi, sem gazdasági szempontból nem lehet kérdéses, sőt egyenesen szükséges. Az asztali számítógépek laptopokra való cseréje már a költözéstől függetlenül is folyamatos, és a mobilinternetes infrastruktúra szolgáltatóját sem kell házon kívül keresni.
A technológia és a minta tehát adott, ezek után már csak az kérdéses, hogy az alkalmazottak miként fogadják a megváltozó munkakörülményeket. „Az átállás komoly felkészülést igényel, nem megy egyik napról a másikra. Egy kísérleti csoport kezdi el majd az újrendszerű munkát, és javaslataikat beépítjük a végleges megvalósításkor” – mondja a vezérigazgató. Ezenkívül lesz speciális felkészítőtréning, és az új épület minden emeletén segítő kollégák fogják orvosolni a felmerülő problémákat. Mindenesetre a koncepció egységes és mindenkinek kötelező átvenni, senki sem maradhat a jelenlegi saját íróasztalos rendszerben. „Csak egy lehetősége van annak, aki garantáltan mindig ugyanoda szeretne ülni: minden nap elsőként kell beérkeznie az irodába” – utal tréfásan a koncepció ösztönző jellegére a vezérigazgató.
