Kicentizett szemlélet

Hirt Ferenc a Parlamentben. Az elsõ mozgássérült honatya.

Már az új Országgyűlés megalakulása előtt a legismertebb honatyák közé került a Fidesz tamási képviselője. Hirt Ferenc egyéniben Dávid Ibolyát győzte le, de interjúkérelmekkel mégis inkább azért halmozták/halmozzák el, mert a magyar törvényhozásban ő az első mozgássérült honatya. Pedig neki a Parlamentben nem lesz nehéz dolga – már ami a közlekedést illeti -, hiszen az épületet évekkel ezelőtt akadálymentessé tették. Van kerekesszékes bejárat, lift és mozgássérült mosdó, egyedül az ülésteremben kellett most kialakítani egy számára megfelelő helyet. A kevésbé szem előtt levő középületekkel azonban változatlanul nap mint nap meggyűlik a fogyatékossággal élők baja.

SZÍVESEN ELFELEJTIK. „Két éve éppen előttünk zajlott egy komplett útfelújítás, ahol elmondtam a művezetőnek, hogyan szeretném kérni. Mégis simán megcsinálták a járdát 15 centis padkával. Miután megkérdeztem őket, hogy beleülnek-e a tolókocsimba és megpróbálnak-e felhajtani, félórán belül kész voltak a rámpák” – érzékelteti Hirt Ferenc, hogy az akadálymentesítő elemek számonkérés híján könnyen elfelejtődnek.

„Százéves” program • 130-150 milliárd forint – becslések szerint ennyibe kerülne az összes középület akadálymentesítése • 800 millió forint – ennyi támogatás jut akadálymentesítésre az idén • 2-5 milliárd forint – ennyi juthat erre a célra a következő években • 400-500 középületet alakítanak át évente 2013-ig • 10 millió forint – átlagosan ennyibe kerül egy épület átalakítása

Ugyanerre panaszkodik Hegedűs Lajos, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) elnöke is, aki szerint a tervezés során a megrendelők általában még betartják a szabályokat, mivel ilyenkor ellenőrzik őket. Aztán a kivitelezés során elkezdenek alkukat kötni, és a használatbavételi eljáráskor ezekre már kevésbé szigorúan ügyel a hatóság. „Ráadásul néha teljesen illogikus dolgokat spórolnak ki, például megépítik a mozgássérült mosdót, csak éppen a kapaszkodókat hagyják ki belőle, viszont úgy tökéletesen használhatatlan” – mesél tapasztalatairól Hegedűs.

Mindezt amiatt tehetik meg, mert sem az építészek, sem az ellenőrző hatóságok emberei nincsenek teljesen tisztában azzal, miből áll az akadálymentesítés. „Ez ugyanis nem szerepelt a képzésükben” – mutat rá Horváth Péter, az új ciklusban a munkaügybe beolva­dó esélyegyenlőségi tárca fogyatékosügyi főosztályvezetője. Így egy épület használhatósága ma csak a megrendelő odafigyelésén múlik. Nekik viszont ritkán ez a központi problémájuk: az egyik akadálymentesítést végző cég név nélkül nyilatkozó vezetője szerint ügyfeleik többnyire gyorsan kipipálandó bürokratikus akadékoskodásnak fogják fel a fogyatékossággal élők életét megkönnyítő lépéseket. „Az az első kérdésük: hogyan a legolcsóbb?” Gyakran egy eldugott, kisebb oldalbejáratot akadálymentesítenek, mivel az kevesebbe kerül, noha ez ugyanúgy hátrányos megkülönböztetésnek minősül, mintha meg se csináltatnák.

Pedig minden új építésű, közhasználatú épületnél elvárás a teljes használhatóság. Az esélyegyenlőségi törvény pedig a korábban átadott nyilvános épületeknél is számon kérné az átalakítást, s annak a határidőket kitoló módosítását éppen a választások előtt dobta vissza aláíratlanul a köztársasági elnök. Sólyom László annak ellenére találta méltánytalannak a 2004 végéről 2010 végéig, kisebb településeken pedig 2013-ig kitolt türelmi időt, hogy az illetékes minisztérium a MEOSZ-szal és más érdekvédelmi szervezetekkel is egyeztette a módosítást.

Széna téri villamosmegálló. Nehezen mozdul a BKV.

„A törvényhez hozzárendelték az eddig hiányzó költségtervet is, továbbá pontosan meghatározták és kibővítették az érintett épületek körét: nemcsak a közintézmények, de például a szolgáltató cégek ügyfélszolgálatai is ide tartoznak” – magyarázza a minisztérium és a civil szervezetek kompromisszumának lényegét Hegedűs Lajos. A mozgássérültek érdekvédelmi vezetője szerint azonban nem ezen a törvényen, hanem a mindenkori költségvetésen múlik a végrehajtás, kellő forrás híján ugyanis mindegy, milyen határidőt határoznak meg a középületeknél. Az elnök így minden évben újabb lobbiharcra számít – mégpedig okkal, tekintve azt, hogy idén a költségvetési alkuk után csak a tervezett összeg egyharmada, 800 millió forint jutott akadálymentesítési célra. Ezzel az ütemterv is lassult: ebben az évben kevesebb középületet alakítanak át, és az egyenként átlagosan tízmilliósra saccolt költségből is csak 3-4 milliós részt áll az esélyegyenlőségi büd­zsé – a többit az épületek fenntartóinak kell kipótolniuk.

Hirt Ferenc viszont a kisebb településeken alig 3-4 milliós összköltséggel kalkulál, így szerinte semmi ok nincs arra, hogy ott 2007-nél későbbi határidőt jelöljenek ki. „Kíváncsi vagyok, az új parlament hogyan szavaz majd, miután én is ott vagyok” – morfondírozik a képviselő, akinek nem lesz könnyű dolga – az előző módosítási kísérletet ugyanis nemcsak a kormánytöbbség, de saját pártja is megszavazta.

SZERÉNY CÉLKITŰZÉS. Horváth Péter fogyatékosügyi főosztályvezető viszont a 2013-ig szóló ütemtervet tartja reálisnak, amely uniós forrásokkal is számol – szerinte éppen egy korábbi, teljesíthetetlen időpontot lenne felelőtlenség beígérni. Ennél optimistább forgatókönyv nem is létezik, azaz az új országgyűlés elé várhatóan egy lényegében változatlan törvény kerülhet. Ez sem tartalmaz egyébként totális akadálymentesítést, csak azt, hogy minden településen mindenkinek elérhetővé válik minden közszolgáltatás.

Érdektelenség Mindenhol szempontnak kellene lennie az akadálymentességnek, hogy az akadályok ne termelődjenek újra – véli Horváth Péter, a fogyatékosügy kormányzati gazdája, aki szerint különösen fontos, hogy hazai vagy uniós pályázati pénzt ne osszanak ezen szempontok kemény figyelembevétele nélkül. Az Európai Unió 2004-2006 közötti operatív programjainál például az esélyegyenlőség 5-7 százalékot ért a pályázatok összpontszámában. Az első évben ez nehézségeket is okozott a jelentkezőknek, akik Szoboszlai Sándor, a lebonyolító Regionális Operatív Program (ROP) Irányító Hatóság osztályvezetője szerint tavalyra kapták el a fonalat: ekkor már volt, aki „kiemelkedően bevonta” a környékbeli fogyatékos szervezeteket a pályázásba. Így is elsősorban a közlekedési akadálymentességre ügyeltek: a Figyelő által megkeresett, legalább 300 milliós támogatást elnyerő pályázók – iskolák, múzeumok és szállodák – nagy része zavarba jött, vagy egyenesen megtagadta a választ, amikor például a látássérültek vagy az értelmi fogyatékosok dolgát megkönnyítő vállalásokról kérdeztük őket, noha a pályázati kiírásban ezek a csoportok is szerepeltek. Érzékelteti a helyzetet, hogy a Munkaügyi Minisztérium tavalyi, Az Év Akadálymentes Munkahelye pályázatára az után is csak összesen 7 pályamunka érkezett be, hogy hónapokkal meghosszabbították a határidőt.

Felüljárók Néhány hete az egyik szórakoztató tévéműsor résztvevői pécézték ki maguknak a budapesti „kisföldalatti” egyes állomásain található lépcsőlifteket: ezek használatához ugyanis, ahogy azt lapunknak a BKV Zrt. sajtóirodáján is megerősítették, külön vizsgára van szükség. „Összesen két gomb van rajtuk: egy zöld, ami fölfelé visz, és egy piros, ami lefelé, de a jelenlegi magyar szabvány az ilyen berendezésekre oktatást és vizsgát ír elő, ráadásul külön kulcs kell hozzájuk. Ez olyan, mintha magának el kellene kérnie a busz kulcsát, le kellene vizsgáznia buszvezetésből, s csak így utazhatna egy busszal” – festi le érzékletesen a helyzetet Hegedűs Lajos, a MEOSZ elnöke, aki szerint nem véletlen, hogy a BKV tanfolyamára évek óta senki sem jelentkezett. A lifteket szerinte annak ellenére sem használja senki, hogy a peronőrök segítségével vizsga nélkül is igénybe vehetők, ugyanis csak három állomáson van ilyen. A többi állomás lépcsőire viszont nincs mód ilyeneket telepíteni. A felszíni közlekedéssel már elégedettebbek a mozgássérültek. Elismerően nyilatkoztak például a szaporodó alacsonypadlós buszokról, noha a járatok egyelőre nem állnak össze egységes hálózattá, így csak a szakaszok negyedén lehet ilyenekkel közlekedni (a többi helyen a BKV előre megrendelendő taxibuszait használhatják). A teljes lefedettség hiánya nemcsak a kerekesszékesek, de a babakocsisok dolgát is megnehezíti: a MEOSZ elnöke miattuk is aggódik az ősztől üzembe álló új nagykörúti villamosok használhatóságáért. Az első teszteken túl nagynak bizonyult a peron és a villamos közti távolság, a problémát azonban már – a mozgássérültekkel közösen – egy küszöbbel orvosolták a BKV sajtóirodája szerint.