a Transelektro. Nem először. Az alkalmazottból tulajdonossá avanzsált Székely Péter több mint egy évtized alatt sem alakította át a kilencvenes évek elején vezetőtársaival E-hitelből megvásárolt szocialista nagyvállalatot. A hatékonysági problémák a forintárfolyam és a kelet-ázsiai gyártók erősödésével párosulva veszteségbe fordították a transzformátorokat, közlekedési eszközöket és energetikai berendezéseket – főként exportra – termelő cégcsoportot. Működésbe léptek a tulajdonos régi reflexei, s az államot hívta segítségül, sikerrel: 2004 őszén a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) legalább 2,8 milliárd forintot fizetett a csoport egyik tagvállalata, a Ganz Transelektro Villamossági (GTV) Rt. 42 százalékos pakettjéért. Most már az MFB is fut a pénze után: a Transelektro-csoport közleményben ismerte el, hogy pénzügyi nehézségekkel küzd. Székely Péter ismét állami segítségért kilincsel, ezúttal a gazdasági tárcánál. Ott azt vizsgálják, mit tehetnének a csoportért az uniós versenyszabályok megsértése nélkül. Székely Péter a már megszokott aduászt lobogtatja: ha csődbe megy, sok embert kell elbocsátani.
Már 2004-ben is meggondolatlanul tette az MFB, hogy az irányítás megszerzése nélkül pumpált milliárdokat a GTV-be. Most nem kellene ismét elkövetni ugyanazt a hibát. A fél éve emlegetett alapos átszervezés immár elkerülhetetlen, s ennek költségeit minden bizonnyal fedezi a cégcsoport igen értékes, „barna” fejlesztésekre – vagyis az elhasználódott épületek újrahasznosítására – kiválóan alkalmas ingatlanvagyona. Az államnak semmi oka sincs arra, hogy a rendszerváltás idején jó pozícióban lévő, s ezt tulajdonra váltani képes családot a nagyvállalkozók között tartson. Ez ugyanis a csoportban többséget birtokló Székely család számára a támogatás megszerzésének igazi tétje, nem pedig a dolgozók foglalkoztatása. Ők eddig megmenekültek attól, amitől sok más privatizált cég alkalmazottai nem: az átszervezéstől. E cégek adóbefizetései fedeznék most a Transelektro által kért állami támogatást.
