 |
 |
|
Mit láthatunk az új lemez borítóján? Caspar David Friedrich A Jeges-tenger című festményét eszünkbe juttató titáni belső borítót, míg az album címe Goethére utal, számos hivatkozás történik a Grimm-mesékre, a logó és még oly sok minden a Laibach nevű szlovén militáns művészcsoportot idézi. Ehhez képest, aki volt már Rammstein-koncerten, az ledöbben a tűznyelős, bőrgatyás, pornósan leolajozott csippendél fiúk kimondottan röhejes cirkuszi mutatványain, mert az egésznek több köze van egy Hazárd megyei roncsderbihez, mint a német kultúrához.
A korábbi, Reise, Reise lemezről lemaradt számokra épülő új anyag nem tartalmaz annyi slágert, mint az előd-album, a Mutter-lemezről már nem is beszélve, ugyanakkor örömmel jelenthetjük, hogy a német bajtársak áthelyezték a hadműveleti területeket az unalomig ismételt indusztriál-metál arcvonalról, és megnyitották a második frontot. Ott van például a Te Quiero Puta című mexikói ízekkel teli szám, vagy a dark-wave-es, atmoszférikus basszustémát kifejtő címadó dal, a Rosenrot.
Az album meglepően sok középtempós, illetve lassú dalt tartalmaz, amelyek természetesen ugyanolyan erőteljesek, és feltartóztathatatlanul áradó wagneriánus metáltételek, mint amelyeket megszoktunk a továbbra is kiváló harci szellemet tanúsító katonazenekartól.
A Rosenrot című dal mellett az album másik nagy mutatványa a Spring fenyegetően monumentális lassú menetelése, de kiemelhetjük még Sharleen Spiteri közreműködésével felvett Stirb nicht vor mirt is.
A tipikus Rammstein-féle harci érintkezést a Benzin és a Zerstören képviseli, amelyekkel légüres térbe került a zenekar, utánpótlási vonalak nélkül. Mert az új irány már nem lehet más, mint a civil lakosság megnyerésére irányuló finom lélektani hadviselés.
