Magyarország számára most az egyik legnagyobb kihívás az Európai Uniós csatlakozás révén elérhetővé vált fejlesztési források hatékony felhasználása – nyitotta meg a Magyarország jövőképe című konferenciát Lámfalussy Sándor közgazdászprofesszor. A kérdés messze túlmutat a kormányzati ciklusokon, és azt követeli meg, hogy a gazdaságpolitikusok ne négyéves, hanem ennél jóval hosszabb periódusokban gondolkodjanak – tette hozzá a professzor.
Ezzel az alapvető céllal egyébként a konferencián felszólaló valamennyi gazdasági szakember, kutató, volt és jelenlegi politikus egyet értett, sőt a felhasználható EU-s pénzek fő célpontjait illetően is többé-kevésbé egy álláspontot képviseltek. A munkahely-teremtést, az infrastrukturális és környezetvédelmi beruházásokat, a hatékonyabb államigazgatást, a kutatás-fejlesztési tevékenység ösztönzését, valamint a kis- és középvállalati szektor felkarolását valamennyi előadó fontos területként említette, ám a prioritásokban már érezhető különbségek voltak.
Kóka János, gazdasági miniszter szerint az abszolút súlypont a versenyképesség javítása kell, hogy legyen, amelynek alapfeltételéül előbb meg kell teremteni a stabil makro- és fiskális környezetet, le kell építeni az állami bürokráciát, és nem utolsó sorban politikai konszenzusra kell jutni a fő kérdéseket illetően. Baráth Etele, Európai uniós koordinációért felelős tárca nélküli miniszter az erős decentralizációban, a „fejlesztő” állam hatékony struktúrájában látja a beruházások fő motorját. Matolcsy György, az Orbán-kormány gazdasági minisztere szerint pedig hosszabb távú – legalább 15 évre előretekintő – együttgondolkodásra és teljesen új gazdaságpolitikára van szükség.
A gazdaságpolitikai váltás szükségességét vázolta Csaba László, közgazdászprofesszor is, aki szerint valódi decentralizációra és egy hihető és tartható konvergencia-pálya kijelölésére lenne szükség, valamint arra, hogy az állam ne avatkozzék a vállalkozások működésébe, de törekedjen az euró mielőbbi bevezetésére. A CEU professzora bírálta a kormányzatot a kreatív könyvelési módszerek miatt, mert ezzel az ország a befektetői bizalmat és esetleges beruházások megvalósulását kockáztatja.
Számháború
Az uniós csatlakozásunk óta rendelkezésre álló európai források lehívása tekintetében kisebb számháború bontakozott ki a konferencia résztvevői körében. Nógrádi Zoltán, a Parlament EU ügyek munkacsoportjának vezetője és Cséfalvay Zoltán, az Andrássy Egyetem tanára például kifogásolták az eddigi pénzek leszívásának tempóját, illetve azok felhasználásának eredményességét. Csaba László ugyanakkor óva intett mindenkit attól, hogy az ország úgynevezett „leszívóképességét” igyekezzen maximalizálni, Faragó László, az MTA főmunkatársa pedig azt hangsúlyozta, hogy nem pusztán az EU-nyújtotta pénzügyi keret a lényeg, hanem a mögöttes programok, vagyis az, hogy hova kerül pontosan a pénz.
A megfogalmazott aggályokat Heil Péter, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnökhelyettese azzal próbálta eloszlatni, hogy az ilyen hosszú távú fejlesztési programok első éveiben természetes a lassabb felhasználás, és az már nagy eredmény, hogy hétezernél több projekt elindult. 2004. május 1-jei csatlakozásunk óta egyébként 1365 milliárd forint áll rendelkezésre, ebből eddig 67 milliárd forint került lehívásra, a fennmaradó összeget 2008 végéig bezárólag kell felhasználnunk.
