A török társaságért kilenc cég vagy konzorcium jelezte hivatalosan az érdeklődését: a lengyel PKN Orlen, a Koc-Shell konzorcium, az Indian Oil Company, a török OYAK, az osztrák OMV, az olasz ENI, a török Anadolu Tasima és a magyar Mol.
Az árverést szeptember 12-én Ankarában délutánra szervezték meg, négy fordulós formában, egyidejűleg az isztambuli tőzsde kereskedését felfüggesztették.
A licit vége felé már csak hárman voltak versenyben: az Indian Oil, a Koc-Shell és az OYAK, közülük végül a konzorciumban induló Shell volt hajlandó emelni még a tétet. A többieknek vélhetően már nagyon drága lett a társaság, amelyet bár eredendően 2 milliárd dollárra taksáltak az elemzők, végül 4,14 milliárd dollárért kelt el.
A Mol-részvényeseknek ez vélhetően jó is meg rossz is: elbuktak ugyan egy remek akvizíciós lehetőséget, de irracionálisan sok pénzt nem áldozott be a menedzsment. Durván 2,8 milliárd dollárnál többet nem lett volna érdemes kifizetni a Tüprasért – kommentálták az eseményeket a FigyelőNet kérdésére a piaci elemzők.
Jól megy
A Tüpras négy finomítója évi 27,6 millió tonna feldolgozó és 4,7 millió köbméter nyersolaj és olajtermék-tárolási kapacitással rendelkezik. Két finomítója az ország belső területein, kettő pedig a tengerparti Izmit és Izmir városában található. Az elmúlt időszakban folyamatosan nőtt a kapacitáskihasználtsága, az idei év első felére megközelítette a kilencven százalékot. A társaságnak kutatás-termelési és kiskereskedelmi üzletága nincs.
A cég forgalma 2004-ben 6,3 milliárd, éves nyeresége 330 millió euró volt, részvényeinek ára a 2004-es évben a duplájára emelkedett az isztambuli tőzsdén. A tőzsdén jegyzett Tüpras 51 százalékos pakettjét durván 1,8 milliárd euróra (2,2 milliárd dollárra, 440 milliárd forintra) értékelték, ám már a licitet megelőző elemzések is arra mutattak rá, hogy a végső ár ennél jóval magasabb lehet.
