Országomat egy PPP-ért

A kormány érvényes, tavaly decemberben elfogadott új konvergenciaprogramja úgy kalkulált, hogy 2005-ben a (public-private-partnership) PPP-projektek nagyságrendje eléri a GDP mintegy 1,3 százalékát. Ez az új konvergenciaprogramban megadott GDP-prognózist alapul véve, mintegy 290 milliárd forint. Az eredeti tervet lényegesen módosítja, hogy – mint az év elején kiderült – az autópálya-építésben mégsem a PPP-re, hanem az államháztartáson kívüli Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Rt.-re számít a továbbiakban a kormány. (A cég hitelt vett fel, melyből 125 milliárd forintot már „vissza” is fizetett az államnak – 2006 végéig mintegy 600 milliárd forint értékben tervez a kormány autópályát építeni).

A pénzügyi tárca szövetségkötését a PPP-vel tehát taktikai jellegűnek (azaz költségvetési kiadási-szempontúnak) tekinthetjük, amit röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy ha a jónál is van jobb, akkor azt kell választani (az autópálya-építés PPP-vonatkozásairól bővebben lásd: PPP – pénzes partner, pályázz!, illetve Autópálya-építés: pénzes manőver).

Válasszák bármelyik finanszírozási módszert, a pénzügyi tárcánál azért arra nagyon figyelnek, hogy a Mastricht és az euró felé közeledést ne befolyásolja.

A PM egy idei dokumentuma leszögezi, hogy az újonnan induló projektek csak olyanok lehetnek, amelyek az Eurostat előírásai szerint nem növelik a kormányzati szektor hiányát. A vonatkozó Eurostat előírás 2004. február 11-én látott napvilágot, mely szerint a szerződő felek közötti kockázatallokáció játssza a kulcsszerepet a PPP-projekt költségvetési deficitre, illetve államadósságra gyakorolt hatásában.

A PPP-projekt keretében megépülő eszköz akkor minősül kormányzati szektoron kívüli eszköznek, és így elszámolása akkor lehet mérlegen kívüli tétel, ha teljesül két feltétel: a magántársaság viseli az építési kockázatot, illetve a magántársaság viseli az eszköz rendelkezésre állási kockázatának vagy keresleti kockázatának legalább egyikét. Az államnak így csak a különböző projektek után kifizetett éves szolgáltatási díja befolyásolja a mindenkori államháztartási egyenleget, illetve ezen keresztül az államadósság mértékét. A PM szerint így a hosszú távú kötelezettségvállalás ellenére sem minősül hitelfelvételnek, s így államadósságnak a PPP-beruházás.

Nem véletlen tehát, hogy a József nádor téren a GKM által kifundált új finanszírozási rendszerrel hamar megbékéltek: idén a tárcánál arra számítanak, hogy a GDP-arányos folyó kiadások mellett már a tőkejellegű (azaz felhalmozási és tőketranszfer jellegű) kiadások is egy százalékpont körüli mértékben csökkenhetnek 2004-hez képest. Az elmondottakat természetesen alapvetően befolyásolja a már említett autópálya-építési pálfordulás.

Viharfelhők

Miközben a Merrill Lynch befektetési bank aggódik azért, hogy csak a későbbi költségvetési számokra lesz hatással a konstrukció kiterjedt alkalmazása, kétségessé téve ezzel az ország 2008-as ERM-II-csatlakozását a projektek akár 20 évnél is hosszabb futamideje miatt valószínűleg pozitív irányba befolyásolják Magyarország eurózóna-csatlakozási esélyeit.

Az Állami Számvevőszék is a hosszú távú következményekre hívja fel a figyelmet: szerintük szükséges lenne korlátozni a PPP-projektekre vonatkozó állami szolgáltatásvásárlási kötelezettségvállalásokat.

Elköteleződés

A PPP hosszú évekre mélyen ágyazódott be az államháztartás működésébe, legyen szó a központi költségvetési szféráról, az OEP-ről vagy az önkormányzatokról. A magánszféra bevonásának a közfeladatok ellátásába azonban számos más formája is elterjedőben van, tovább bonyolítva a képet.

A nemzetközi gyakorlat szerint ilyen konstrukciót elsősorban a közúti, vasúti beruházások, az egészségügyi, oktatási és büntetés-végrehajtási intézetek, sportlétesítmények, környezetvédelmi, továbbá honvédelmi beruházások esetében használtak. Ezeken a területeken Magyarországon is elterjedt e forma, üljenek minisztériumi, önkormányzati vagy múzeumi irodájukban, a találékony magyar tisztviselők azonnal éltek a kínálkozó lehetőséggel.

Ahol már indulhatnak a munkagépek

A gazdasági tárca tavaly kiadott PPP-kézikönyvében három úgynevezett pilot (próba)-projekt szerepel: az M5-ös autópálya, a Művészetek Palotája, illetve a diákszálló projekt, azaz a felsőoktatási kollégiumi beruházások.

A szükséges kormányzati támogatás birtokában, és a PM felismerésével a tarsolyban, miszerint a PPP-konstrukció igen kedvező költségvetési egyensúly-javító hatással bír, a magán és a köz „együttműködésének” semmi sem állhatott az útjában. A sportirányítás elő-pályázatot írt ki és zárt le a Puskás stadion és környezetének fejlesztésére, elkezdődött két magánbörtön-projekt szervezése – Szombathely és Tiszalök –, az adó-akadálymentesítési csomagba csempészve az új MTV-székházra vonatkozó szabályozást is tárgyalta az Országgyűlés. Már működik Miskolcon a Kaáli Intézet meddőségi központ, melyet a borsodi megyei kórház területén épített fel egy gyógyászati segédeszközöket gyártó és forgalmazó cég, úgy, hogy az épület nagyobbik részét ő használja.

A kulturális területről a Zeneakadémia új campus-t kap PPP-ben, Budapesten új kongresszusi központ épülhet, e konstrukcióban képzeli el az Erkel-színház épületének megújítását az Operaház gazdasági vezetése és hasonló terveket dédelget a Szépművészeti Múzeum vezetése is. Tavaly novemberben az épület térszint alatti bővítésére vonatkozóan már meg is rendelt a tárca egy megvalósíthatósági tanulmányt.

A nem is oly távoli jövőben – ősszel – a Józsefvárosban megkezdődhet a Corvin sétány tervezett nyomvonalán az építkezés. A program közösségi részében megújul iskola, épül óvoda, és a közműveket is felújítják. Szintén a budapestieket érinti, hogy a BKV már jövőre chipkártyát akar a jegyek helyett, a cég a rendszer kiépítésére, üzemeltetésére és a chipkártyák gyártására is vállalkozókat keres.

A lista esetleges és korántsem teljes, de jól érzékelteti, hogy rövid idő alatt milyen népszerűvé vált a konstrukció, és milyen kiterjedtté vált alkalmazása.

Mennyiért?

Az említett két új büntetésvégrehajtási intézet 2008-tól évi 2,8 milliárd forintjába kerül az államnak, a Művészetek Palotája 2005-től kezdődően jelenértéken számolva összesen 97,9 milliárd forintba, a diákotthon és oktatási infrastruktúra-fejlesztések 165 milliárd forintba. Olyan fejlesztések ezek, amelyek állami forrásból talán soha nem valósulhatnának meg – mondják kormánykörökben.

De van egy másik, előzetesen nehezen ellenőrizhető érv is: a kongresszusi központ a kabinet számításai szerint húsz év alatt kétszer annyi adóbevételt generál, mint amennyit az államnak rendelkezésre állási díjként ki kell fizetnie, és a BKV is arra számít, hogy a 10-15 milliárdos PPP-chipkártya-rendszer hamar megtérül a jegyvételre kényszerített bliccelők befizetéseinek köszönhetően.

Aki még nem csinálja, az is „vizsgálódik”

A PPP-ügyekben legaktívabb ellenzéki képviselő, a fideszes Pósán László, élve képviselői jogával végigkérdezte a tárcákat, terveznek-e PPP-beruházásokat?

A környezetvédelmi nem tudott beszámolni ilyen tervekről. Igaz, ez még tavaly szeptemberben történt, és ugyanakkor ők is megjegyezték, hogy „folyamatosan vizsgálják, hogy hol, milyen projekt kapcsán lenne lehetőség PPP-beruházásra”. Az agrártárcánál azt közölték, hogy jelentős tőkeigényessége miatt a mezőgazdaságban történő alkalmazása nem jellemző, így nem folynak, és nem is állnak előkészítés alatt ilyen beruházások. Nem tudott konkrétumról beszámolni az egészségügyi tárca, míg a Külügyminisztérium még 2005-re sem tervezett PPP-beruházást.

A Belügyminisztériumtól már pozitív válasz érkezett: két projektet is elindítottak. Az „Egységes Hivatali Szolgáltató Centrum Irodaház” a Központi Okmányiroda korszerűsítésével valósulna meg. Az új intézményben az állampolgároknak csak egyetlen helyre kell bemenniük, ahonnan az ügyet a megindítása után automatikusan továbbítják a háttérmunkákat elvégző illetékes szakhatóságoknak. A BM tavalyi becslése szerint az irodaépület bekerülési költsége 5,7 milliárd forint lenne.

Egy másik projekt a belügyi állományból lakást igénylők számára építene szállót. A tárca adatai szerint az érintett 1684 főből 935 fővárosi, így itt, valamint Fejér és Hajdú-Bihar megyében érdemes elindítani a projektet, mivel a „minisztérium számára közép- és hosszú távon racionálisabb a piacról, szolgáltatás formájában – bérbevétel útján – történő szállóférőhely biztosítása”. Az előzetes tárgyalások alapján a BM férőhelyenként havi 40 ezer forintos bérleti díjjal kalkulált. A BM rendészeti és közigazgatási stratégiájából emellett az is kiderül, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal PPP-konstrukcióban kíván az ország dél-nyugati részén közösségi szállásokat építeni a külföldről érkező menekülteknek. A tárca szerint „a közösségi szállások iránti igény növekedése” jelenthet biztosítékot a magántőke-befektetőnek.