 |
Hajlított bútort készíteni mindig kihívásokkal teli és plasztikus látványvilággal kecsegtető tervezői feladatnak számított. A XIX. század közepén megjelenő Thonet bútorok alkotórészei még tömörfából készültek. A kemencékben felhevített, hő és gőz hatására meglágyult rudak fémformákba kényszerítve nyerték el íves formáikat. Az 1930-as években Alvar Aalto már rétegelt lemezből, préseléses technikával kivitelezte organikus körvonalú nyírfa ülőkéit, széksorozatait; Paimio pihenőszéke az első olyan darab, amelynek háttámláját és ülőrészét egy darabból alakították ki.
A második világháború alatt Charles Eames rétegelt furnérlemezzel folytatott kísérletei a tömeggyártás szempontjai szerint folytak; az Egyesült Államok haditengerészete számára kikísérletezett végtagrögzítő sínek, illetve a katonai vitorlázó repülő-gépek általa tervezett elemei igazi technológiai áttörést hoztak, s bútortervezői munkásságát megtermékenyítve radikálisan új formai megoldásokhoz vezettek. Az ötvenes évekre a szintetikus gyanták és elektromos présgépek megjelenésével már minden adott volt ahhoz, hogy az emberi test körvonalait követő, lágy formájú, biomorfikus bútorok nagy szériában születhessenek. Az egyetlen rétegelt lemezből hajlított, préselt bútorok csak egy-két alkotóelemből állnak, ezért kevesebb illesztéssel, minimális anyagfelhasználással előállíthatók, ami a tömegtermelés keretei között maximális hatékonyságot tesz lehetővé.
 |
A londoni székhelyű, 1935-ben alapított Isokon Plus hajlított rétegelt lemezből készített bútoraival írta be nevét a dizájntörténelembe, mivel tulajdonosa (Jack Pritchard mérnökember) az akkor még abszolút újszerűnek számító technológiára alapozta cége egész tevékenységét. Walter Gropius, Marcel Breuer és Le Corbusier alkották meg az Isokon Plus klasszikus kollekcióját, amely jelenleg változatlan bútorkészítési eljárásokat használva, évről évre fiatal tehetségek munkáival gazdagodik.
 |
A hajlított fabútor történetét 1988-ban a dánok gazdagították új fejezettel. Egy nyomás alatti gőzölő berendezés segítségével a tömörfa deszkákat hosszanti irányban összepréseltek, amitől a fa sejtjei harmonikaszerűen felgyűrődtek, és kis rugókhoz váltak hasonlatossá. A végeredmény egy minden eddiginél rugalmasabb és nagyobb ívben hajlítható anyag, a Bendywood lett, amely a továbbiakban nagyon könnyen és egyszerűen, szobahőmérsékleten alakítható.
