Ritka manapság az olyan légitársaság, amelyért tolonganak a befektetők. Az El Al Israel Airlinesról pedig végképp nem gondolná az ember, hogy kapósak lennének a részvényei, hiszen e cég esetében a világ légitársaságait szorongató magas üzemanyagárakhoz még hozzájönnek a kiemelt biztonsági költségek, valamint a többéves veszteséges működés. És mégis: amióta az izraeli kormány tavaly júniusban végre rászánta magát a nemzeti légitársaság privatizációra, az árfolyam több mint háromszorosára emelkedett.
E fejleménynek a legjobban Izráel „Izzy” Borovics, a Knafaim-Arkia Holdings nevű charter-légitársaság vezérigazgatója örül. Amikor egy évvel ezelőtt a befektetési bankárok lebeszélték a befektetőket arról, hogy részt vegyenek az El Al első nyilvános kibocsátásában, a 63 esztendős Izzy és ikertestvére, David alaposan bevásároltak a társaság részvényeiből és az opciókból. Majd ez év júniusának elején beváltottak az összes El Al-részvény közel egynegyedére szóló opciót, az év végéig pedig a még meglévő opciók érvényesítésével 52 százalékra növelhetik tulajdonrészüket. Mindössze 68 millió dolláros befektetéssel ők ellenőrizhetik a jelenleg csaknem 300 millió dollár piaci értékű társaságot. 
El Al-tábla Los Angelesben. Vinnék a céget a befektetők.
MÉLYRŐL INDULTAK. Borovicsék egy jól működő vállalatnak lehetnek a főtulajdonosai. A privatizáció idején az El Al egyszerre küzdött a légi közlekedést globálisan sújtó tényezőkkel, azaz 2001. szeptember 11-e utóhatásaival, az iraki háborúval és a SARS-járvánnyal, másfelől az otthoni gondokkal, mindenekelőtt a palesztin intifádával, továbbá Izrael valaha volt legmélyebb gazdasági recessziójával és a költségvetési válsággal. A kormány nem volt abban a helyzetben, hogy tőkeinjekcióban részesíthesse a vállalatot. „Míg az amerikai légitársaságok 9 milliárd dollár segélyt kaptak szeptember 11-e után, addig a mi kormányunk megvonta a biztonsági kiadásokhoz való hozzájárulását” – mondja Amosz Sapira vezérigazgató. A százszázalékos állami tulajdonhányadból 15 százaléknyi részvényt adtak el darabonként 14 centért, a többit opció formájában értékesítették 1 és 3 cent közti áron.
Csakhogy a kibocsátás időpontjában az El Alnál már javában folyt az átalakítás. Sapira, aki korábban a Kimberly-Clark izraeli leányvállalatának első embere volt, 2002 márciusában vette át az irányítást, és azonnal hozzákezdett a takarékoskodáshoz. A társaság tavaly félmillió dollárt spórolt annak bevezetésével, hogy a gépek a földön kevesebb hajtóművel közlekedjenek. Az utazási irodáknak járó jutalékot 9-ről 7 százalékra nyomták le, megszüntettek 200 állást, és 8 százalékkal csökkentették a béreket. A régebben minden hasonló próbálkozás ellen tiltakozó szakszervezetek ezúttal partnerek voltak, mivel a munkahelyek megmaradása volt a tét. A költségcsökkentés a biztonságot is érintette.
Sapira erőfeszítéseinek a gyümölcsei gyorsan megmutatkoztak. A nagy európai légitársaságoknál a bérköltségek az árbevétel mintegy 30 százalékát teszik ki, az El Al viszont ezt a tételt 22,6 százalékra szorította le. Májusban a társaság rekordnagyságú, 302 millió dolláros árbevétel mellett 4,5 millió dollár nyereséget jelentett az első negyedévre, amelyik pedig hagyományosan a leggyengébb. Az Izraelbe érkező turisták száma az idén eddig 75 százalékkal nőtt, maguk az izraeliek rekordszámban utaznak külföldre, és a gazdaság is fellendülőben van. „Konzervatív prognózisunk szerint az idei nyereség 39 millió dollár lesz, ha az üzemanyagárak a jelenlegi magas szinten maradnak” – mondja Juval Zaira, az Israel Brokerage Investment tel-avivi elemzője.
