Gazdaság

Romániában az OTP

egyszer már hoppon maradt. Amikor 2002 őszén a legnagyobb ottani pénzintézet, a Banca Comerciala Romana (BCR) privatizációs pályázatán szerencsét próbált, Bukarest az utolsó percben inkább az egész tendert érvénytelennek nyilvánította. Hiába indult konzorciumban a Bank Austria Creditanstalttal, azaz a régió éllovasának számító német HVB ausztriai leánybankjával, az OTP-nek – miként azt bukaresti politikusok sem tagadták – esélye sem lehetett. Olyannyira nem, hogy amikor nem sokkal később a BCR-nél jóval kisebb Banca Transilvaniára vetett szemet, az erdélyi románság azt is egyenesen sértésnek vette.

Hasonló példákkal ráadásul nem csupán Románia, és nem is csak a bankszektor szolgál. Szerbiában a tekintélyes méretű Vojvodjanska Bankát még a néhai kormányfő, a meggyilkolt Zoran Gyingyics sem adta volna semmi pénzért az OTP-nek, ahogyan sokak szerint az sem véletlen, hogy a Beopetrol szerb olajtársaság sem a Molnak, hanem inkább az orosz Lukoilnak jutott. Ami a romániai Petromért ezekben a napokban zajló versenyt illeti, ezúttal sem fogadna szinte senki a Molra az osztrák OMV ellenében.

Ez a stratégia azonban csak ideig-óráig működhet. Ha valaki mindenképpen be akar kerülni egy kiszemelt piacra, a piacgazdaság viszonyai közepette előbb-utóbb eléri a célját. Ha nem engedik be az ajtón, bemászik az ablakon. Az OTP például azután sem adta föl, hogy „kizárták” a romániai privatizációból. Eldöntötte, hogy ott akar lenni a piacon, ezért ha máshogy nem megy, megvesz egy – török kézben lévő – magánpénzintézetet, a RoBankot.

Most, alig néhány órával az Európai Unió bővítése előtt, jó lenne azt írni, hogy az üzleti életben az effajta „nemzeti alapú” diszkrimináció napjai meg vannak számlálva. Csakhogy a hét megafúziós híre nem más, mint a francia Sanofi-Synthélabo és a francia-német Aventis gyógyszergyár frigye, márpedig ennek érdekében a párizsi kormányzat erőteljes politikai nyomást fejtett ki, megakadályozandó, hogy a svájci Novartis legyen az Aventis vevője.

A probléma megoldását tehát nem Brüsszelből kell várni. Magyarországnak és Romániának, Szerbiának vagy éppen Szlovákiának kell – esetleg a német-francia példából okulva – túllépni végre a múlt sérelmein, hogy hasonló fenntartások szóba se kerüljenek. Ehhez Aradon a hétvégén egy szoborállításnyi gesztussal közelebb kerültünk. Jöhetnek a következő lépések.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik