Címlapon tálalták az amerikai újságok a minap, hogy jövőre már az elhízás válik a legveszélyesebb megelőzhető halálozási okká az Egyesült Államokban. Előreláthatólag több áldozatot követel majd ez a „kór”, mint a dohányzás. Az amerikaiaknak mintegy 65 százaléka legalábbis túlsúlyos, s ennek következtében a szív- és érrendszeri bántalmak, a cukorbetegségek és a rák megnövelt kockázatának van kitéve. A tengerentúlon két éve még a perbe fogottak is csak gúnyolódtak azon, amikor a túlsúlyos vendégek egy csoportja keresetet indított gyorsétterem-láncok ellen. A felperesek eddig valóban veszítettek, viszont immár a kongresszusban vitatják, hogy felelőssé tehetők-e a gyorséttermek azért, mert az amerikaiak rosszul étkeznek és keveset mozognak. S az iparág sem veszi már tréfára a dolgot: a McDonald’s például az év végéig több mint 13 ezer amerikai egységénél száműzi a Supersize menüt.
| Mérlegelés |
| A Magyar Elhízástudományi Társaság szerint éles határ választja el a „túlsúlyos” és az „elhízott” fogalmát. A testtömeg-index alapján a 30-as érték már elhízást jelent, a 25 és 29,9 közötti tartomány pedig a túlsúlyos állapotnak felel meg, de már a 27-es értéknél is gyakran fordulhatnak elő kísérő betegségek. Az Egészségügyi Világszervezet útmutatása szerint a testtömegindex kiszámításához a kilogrammot kell elosztani a „méterszer méterrel”. Ha tehát valaki 170 centiméter magas és 70 kilogramm, akkor a 70-et kell elosztania 1,70-szer 1,70-nel. A normális zóna 25-től 18,5-ig tart, ez alatt már kórósan soványnak számít valaki. A csontozat és az izomzat módosíthatja a kapott értékeket, de fontos a has térfogata, illetve az úgynevezett derékkörfogat is. A nőknél a 80 centiméternél vastagabb derék már kockázati tényezőnek minősül különböző betegségek tekintetében, 88 centiméter felett pedig már különösen veszélyeztetett helyzetben van az illető |
|
Magyarországon is népbetegségről beszélhetünk: a felmérések szerint nálunk a férfiak 40 százaléka túlsúlyos, és 20 százaléka tartozik a megnövekedett kockázatnak kitett elhízottak közé, a nőknél 30, illetve 20 százalék a megfelelő arány. Ennek tudatosításán kívül azonban kevés dolog történik. A kormányzat ugyan évek óta rendszeresen megpróbálkozik különféle egészségkampányokkal – jelenleg a Johan Béla Népegészségügyi Program keretén belül is folyik egy hasonló -, az érintett piac profitorientált képviselői azonban meglehetősen ellentmondásosan ítélik meg az állami tevékenységet ez ügyben. Véleményük szerint az elmúlt években leginkább a piaci szféra egészségnevelő tevékenységének köszönhetően történt változás a magyar lakosság táplálkozásában, mert a központilag erre szánt pénz eleve nagyon kevés (az említett programon belül néhány százmillió forint). Egyesek szerint még az is megkérdőjelezhető, hogy ezt a soványka forrást hatékonyan, racionálisan használják-e fel.
Somhegyi Annamária, a szakminisztérium táplálkozástudományi munkatársa azonban úgy véli, a lakosság tájékoztatása az elsődleges, ezért a népegészségügyi program egyben kommunikációs program is. Ő kevésbé érzékeli a piaci visszajelzéseket, eddig ugyanis a minisztérium azon próbálkozásai, amelyekkel a táplálkozásfejlesztés ügyének piaci szereplőket próbáltak megnyerni, rendre kudarcot vallottak. Hasonlóképpen emlékszik a közelmúltra Misz Irén Irisz, az Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI) vezetője is. Mint mondja, bár többször jelentkeztek gyártó, forgalmazó cégek az OEFI-nél és a minisztériumnál is, ezek többnyire pénzügyi támogatásért folyamodtak, amire a kormányzatnak sem lehetősége, sem szándéka nem volt igazán. Így kevés szívderítő epizódja van ennek a történetnek. Ezek között említhető az a vidéki pék, aki szinte filléres pályázati támogatásért létfontosságú ásványi anyagokkal dúsított kenyeret sütött, vagy az a gazdálkodó, aki a maradék almájából készített százszázalékos almalevet kínál rendkívül olcsón az iskolai büfékben.
 |
Somhegyi Annamária a civil szervezeteket várja segítségül, akiknek szerinte fontos szerepük lehet a lakosság egészségnevelésében, és a kielégítő minőségű élelmiszerek elérhetővé tételében. Például a Flora margarin „szívbarátságát” igazoló embléma is egy (nemzetközi láncba kapcsolódó) egyesület munkájának az eredménye. Az Egészséges Magyarországért Egyesület egyebek mellett tájékoztatással, étrendi tanácsadással segíti az érdeklődőket, ezenkívül pedig megítéli, hogy egy hozzá pályázatot benyújtó cég terméke megfelel-e azoknak az előírásoknak, amelyek alapján viselheti azt a bizonyos emblémát. Furcsamód azonban ezt a minősítést a forgalom arányában sávosan emelkedő díj fejében adja ki. Talán nem véletlenül merülnek fel kételyek a kezdeményezéssel kapcsolatban. Problematikus egyrészt az, hogy bár már évek óta folyik a program, a bevont élelmiszerek és főleg a részt vevő gyártók köre még mindig meglehetősen korlátozott. Másrészt az emblémával ellátott termékek közül nem egy kimondottan sikertelenül szerepelt a piacon – szakértők szerint elsősorban azért, mert a bevezetésük nem volt kellően megalapozott. További, általános gond az: ahogyan egyre divatosabbá válik az egészséges táplálkozás, úgy a legkülönfélébb ál-szakmai ajánlótestületek tűnhetnek fel, minthogy az ajánlóknak és a termékellenőrzés gyakorlatilag spontán kialakult rendszerének semmiféle központi kontrollja nincs.
| Mit eszik a magyar? |
 |
Táplálkozási szokásaink jócskán hagynak kívánnivalót maguk után – ez a nemzetközi statisztikák tükrében is jól látszik. Bár az átlagosan kívánatosnak tartott napi 2700 egységnyi kalóriabevitelt az Európai Unióra jellemző érték sokkal nagyobb mértékben meghaladja, mint a hazai (mi nagyjából 3000 kilokalóriát fogyasztunk naponta, míg az uniós átlag 3400 fölött van), nagy eltérések mutatkoznak abban, milyen táplálék formájában kerül mindez a szervezetünkbe. Miközben a magyarok húsfogyasztása alacsonyabb, mint a közösségi átlag, állati zsiradékokból másfélszer annyit, növényi eredetű zsírokból viszont lényegesen kevesebbet használunk. A halfogyasztásunk töredéke a földrész tőlünk nyugatabbra fekvő területeinek, zöldségből és gyümölcsből is alulmúljuk az uniós szintet. Az elmúlt három évtizedben bekövetkezett változások értékelése felemás: bár a szénhidrátbevitel számottevően mérséklődött, zöldségből és gyümölcsből pedig érezhetően többet eszünk, nyugtalanító adat lehet, hogy a zsírfogyasztásunk az 1970-es fejenkénti 27,7 kilóról 2001-re 37,4 kilóra ment föl. |
|
ARÁNYTALAN DRÁGASÁG. Persze a megbízható termékkör léte is csak az érem egyik oldala. Hiába tudjuk, hogy a teljes őrlésű, lehetőleg magvakkal gazdagított kenyér egészségesebb, mint a jóféle fehérkenyér, vagy hogy az olívaolaj, vagy éppenséggel a mangalica zsírja nemhogy nem káros, de még védi is a szervezetünket, ha egyszer mindezek a termékek aránytalanul drágák. E téren rövid távon aligha várható változás. Somhegyi Annamária nem is rejti véka alá: sem a tárcának, sem a népegészségügyi programnak nincsenek forrásai arra, hogy dotációval segítsék elő az egészséges élelmiszerek árának csökkenését.
„Amíg csupán divatos kuriózumként kezelik az egészséges élelmiszereket, addig bizony nem számítha-tunk lényegesen alacsonyabb árra” – szűri le a következtetést Aniot Dávid, a Flora margarint forgalmazó Unilever Magyarország Kft. termékmenedzsere. Véleménye szerint annak, hogy az egészségbarát termékeknek általában jóval magasabb az ára, mint a konkurens normál cikkeknek, kettős oka van: egyrészt sok esetben valóban drágább az előállításuk – akár speciális öszszetételük miatt, akár azért, mert arányosan kisebb mennyiségben gyártják csak azokat -, másrészt viszont érthetően minden cég kihasználja a piac nyújtotta lehetőségeket. Ha a fitneszőrület hevében megvan a lehetőség arra, hogy jelentősebb forgalomveszteség nélkül a csillagos égig emelkedjenek az árak, hát egyetlen élelmiszer-ipari cégtől sem várható el az önmegtartóztatás. Igaz, éppen az Unilever kínálja az ellenpéldát, mivel a Flora margarin sikere más piaci filozófiára épül. Azzal ugyanis, hogy szélesebb körben (egyebek közt a szív- és érrendszeri megbetegedések által kiemelten veszélyeztetett, de általában alacsony jövedelmű nyugdíjasok körében) elérhetővé teszik a terméküket, nagyobb forgalmat tudnak elérni, learatva ezzel a méretgazdaságosság nyújtotta hatékonyságnövekedés előnyeit. Emellett hosszabb távon is van haszna annak, ha egy termék sokak által ismert és népszerű, mert így lényegesen könnyebb az adott márkacsoport kiterjesztése.
LASSÚ ÁTTÖRÉS. A kis lépések taktikája (és az általános anyagi helyzet) persze csak lassan formálja a tömegtudatot. Danks Emese, a Tesco áruházlánc pr-igazgatója is azt tapasztalja, hogy a magyar fogyasztók módfelett árérzékenyek, ami természetesen az esetleg kevésbé egészséges, de olcsóbb termékek fogyasztásának dominanciájához vezet. Mégis egyre inkább megfigyelhető, hogy ha a hagyományosnál nem lényegesen magasabb áron kapható az a bizonyos hirdetetten egészséges termék, akkor hajlandóak a vásárlók kicsivel többet áldozni rá. A legújabb terv, hogy a kormányzat és a cég összefogva, a tetthelyen, azaz közvetlenül a vásárláskor próbáljon különféle eszközökkel hatni a népes közönségre – nevezetesen a Tesco többszázezres vásárlókörére. Bár konkrétumokat még nem tudni, mert az áruházlánc jelenleg folytat tárgyalásokat a beszállítóival arról, hogy milyen termékeket és mekkora árkedvezménnyel kínálhatnak majd a május közepén induló kéthetes egészségkampány során, a gesztus mégiscsak sokatmondó. Remélhetőleg lassan a reformétkek piaca is eljut arra a szintre, hogy a gyártók ne csak az árak, hanem a forgalom növelésével is kielégítő profitot tudjanak elérni.
