Építkezés Törökbálinton. Mindkét beruházó nagyot szeretne markolni.
Mindössze két betű sorrendje különbözteti meg egymástól a most épülő, kifutó készletek árusítására szakosodott üzletközpontokat: az egyik az angolos „Center”, a másik a franciás „Centre” szót biggyeszti a Budapest Outlet név mögé. A betűsorrendet a befektető illetősége magyarázza: a biatorbágyi központot brit és német, míg a törökbálintit belga beruházók jegyzik. Igaz, úgy hírlik, előbbiek a félreértések elkerülése végett névváltoztatásra készülnek. Más szempontból mégis a biatorbágyiak állnak győzelemre, ugyanis – jóllehet, a konkurensek is küzdöttek érte – az előbbiek nyerték meg bérlőként a Nike céget, amely várakozásaik szerint más nagy márkákat is becsalogat majd. Ennek elősegítésére fizetett hirdetésben tették közzé részsikerüket, a Nike pedig levélben értesítette a törökbálinti vállalkozás üzemeltetőit, hogy márkanevét ne használják fel bérlőtoborzáshoz.
PIONÍROK. Az eredetileg amerikai ötletet alig tíz éve vették át az európaiak. A márkahálózatok, ruházati gyártók számára ez az a biztonsági szelep, ahol a kifutott modellekből megmaradt óriási készleteiktől a drága raktározás helyett, kereskedelmi közvetítők és különösebb áruházi flanc nélkül, gyorsan – és még nyereséggel – megszabadulhatnak a fogyasztói ár 30-70 százalékán. Mindezt úgy, hogy a csábítóan olcsó, márkás, jó minőségű, de „ódivatú” termék nem zavarja a belvárosi, bevásárlóközponti márkaáruház forgalmát.
A biatorbágyi Budapest Outlet Center bérlőket toborzó üzemeltetője magabiztosan nyilatkozta, hogy már 2005-ben, az első évben 2 millió vevőre számít. A márciusi első kapavágás után októberre 13,3 ezer négyzetmétert, összesen 45 üzletet adnak át, a második ütem pedig csak jövőre lesz kész. A törökbálinti versenytárs szintén őszre ígéri a 17 ezer négyzetméteres, 45 üzletet befogadó központ nyitását. A méret alapján hasonlóan 2 millió vevőre számíthatnak, persze csak akkor, ha bebizonyosodik, hogy két, egymás sarkára taposó outlet telepet is elbír a hazai piac. 
A két vállalkozás legnagyobb kockázata, hogy a magyar vevők milyen gyorsan harapnak rá az új értékesítési csatornára. Jó esetben már 2005-ben, egymással is árversenyre kelve, mindkettő „tarolhat”, bár a ruházati szakmában vannak szkeptikusok. Marosi Ilona, az Országos Kereskedelmi Szövetség elnökségének tagja, a korábban kivonult Kleider Bauer magyar igazgatóságának ex-elnöke az outletek helyett inkább a szakáruházak és a szakkereskedelmi láncok sikerére számít az EU-csatlakozás után (Figyelő, 2003/50. szám). A szakember a bevásárlóközpontokban várja a ruhás cégek lassú, de rendíthetetlen előretörését, ahol amúgy is otthonosan mozognak a potenciális kuncsaftnak számító tehetős fiatalok és középkorúak. Az ámuló magyar bevásárló-turistákat vonzó outlet-falvak születését azért nem tartja valószínűnek, mert nincs jelentős hazai gyártás. A butikok ellátására szerveződött háttéripar nem termel akkora mennyiségben, hogy fölösleges készlete termelődhetne.
Ennek az állításnak mond ellent Tilki Róbert, a biatorbágyi központba bérlőket toborzó GVA Hungary Kft. igazgatója, aki szerint a nagy márkák nemcsak az európai hálózatukban keletkező készleteket árusítják majd ki a magyar központban, hanem a hazai üzemekben (bérmunkában) készült Mustang, Levi’s és más termékekből megmaradt raktárkészleteket is. Az is elképzelhető, hogy – miként az Németországban is történt – kifejezetten az outlet-értékesítéssel megnyíló új piac számára eleve többet is gyártanak helyben.
OSZTRÁK CSÁBÍTÁS. Az óvatos vélemények ellenére valószínű, hogy a magyarok ráharapnak az outlet-központokra. A brit csoport mindenesetre már Csehországban és Lengyelországban is üzemeltet ilyen áruházat, tehát vannak régiós tapasztalatai. Elképzelhető azonban, hogy sokan meg sem állnak az ausztriai Parndorfban lévő outletig, ahol a Mango áruházban 4-20 euróért vehetnek ruhát, de 600-800 euróért Hugo Boss öltönybe is bújhatnak. Nem kizárt ugyanis, hogy a már jobban kiépült osztrák központban továbbra is gazdagabb választék és talán jobb ár is fogadja a vásárlókat. A zömmel nyugati exportra dolgozó szombathelyi Styl Férfiruhagyár, vagy a székesfehérvári Tulipán „factory outlet” üzletében legalábbis az ott készült márkás zakó sokkal többe kerül, mint az osztrák áruházakban, mert Magyarországon a ruhán 13 százalékponttal több az áfa, mint Ausztriában. Az ár pedig – különösen az outlet-vásárlóknál – sok mindennél előrébb való. Magyarországon, a GfK Piackutató Intézet FashionScope felmérése szerint, a vásárlók legnagyobb részét amúgy is az árleszállítás ösztönzi ruházati termékek vásárlására.
