 |
| A tisztítómű látványterve. Öt éven belül valósággá válhat, s a budapesti szennyvíz 92 százaléka tiszta lesz. |
Fásított zöld sáv, alatta pedig a mélyben, a főgyűjtő csatorna húzódik majd az óbudai Zsigmond tértől le, Albertfalváig. Ott láthatatlanul, a Duna alatti átvezetéssel, illetve Pestről, a soroksári ág alatt érkezik a főváros szennyvize a Csepel-sziget északi csúcsán működő, naponta 350 ezer köbméter megtisztítására képes üzembe. És az „élet” megy tovább: tehergépjárművek szállítják a központi szennyvíztisztító telepen termelt iszapot Pestszentlőrincre, a Cséry komposztáló telepre, amelynek hála az addigi szennyező anyag trágyaként hasznosul, s válik a természeti körforgás részévé.
Ha igaz, mindez 2008-2009 fordulójára valóra válik, és a budapesti szennyvíz 92 százaléka tiszta lesz. Ma a főváros szennyének kétharmada „natúr” módon ömlik a Dunába, és a szennyezettség 100 kilométeren túl is mérhető. Tetemes összegű – 2004-es áron, áfa nélkül 132 milliárd forintos – beruházásról van szó. Március 12-i határozata szerint a kormány a kapcsolódó útépítkezések nélküli 121 milliárdos költség 65 százalékát kéri hozzájárulásként az Európai Unió (EU) kohéziós alapjából (KA).
GYORSULÓ IDŐ. „Március végéig kell benyújtanunk Brüsszelnek az óriásberuházás dokumentumait, hogy még az idén elbírálják a kérelmet” – mondta el érdeklődésünkre Heil Péter, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnökhelyettese. Az alap támogatásaiból összesen 1,05 milliárd euró áll Magyarország rendelkezésére 2006-ig, de ennek terhére számolják el az unióba lépés előtti előcsatlakozási alap, az Ispa fölhasználásának egy részét is. Az említett keret fele környezetvédelmi, fele pedig közlekedési célokat szolgál. Az, hogy teljes egészében megkapjuk-e a csepeli beruházáshoz kért összeget, attól is függ, hogy az EU elfogadja-e a szennyvíztisztító projekt költségvetését, illetve a kért támogatási arányt. „A lényeg az, hogy a kötelezettségvállalás még az idén megtörténjen, és így Magyarország lekösse az idei keretösszeget, amely e nélkül veszélybe kerülhet” – magyarázza Heil Péter. Az idén 134,9 millió euró értékű új projektet kell indítanunk ahhoz, hogy ne vesszen el a támogatás. Ebből 90,2 milliót tesz ki az az öszszeg, amellyel a központi szennyvíztisztító építését a 2003-as keretekből támogatnák, a fennmaradó több mint 212 millió euró a későbbi évek között oszlik szét. A hivatal helyettes vezetője szerint egyébként az idén indítandó többi KA projekt – a zalaegerszegi, a veszprémi szennyvízkezelő, az észak-alföldi ivóvíz, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei hulladékkezelő beruházások – előkészítése is előrehaladott stádiumban van, és jó esély van rá, hogy június végéig valamennyi KA támogatási kérelmet benyújtsák.
ALKUERŐBEN. A Budapestnek előirányzott 90,2 millió eurót mindenesetre bajosan lehetne még az idén pótolni. Demszky Gábor főpolgármester és csapata kiváló alkupozícióba került. A szennyvíztisztító beruházás előkészítése már jó két éve folyik: megvásárolták a Maharttól a csepeli telket, sőt újabban a komposztáló telephez szükséges XVIII. kerületi ingatlant is, már jó ideje működik az egyszemélyes fővárosi tulajdonban álló, projektszervező cég, az Enviroduna Kft., megszülettek a műszaki tervek a csepeli központi mű megvalósítására. A korábban még csak 45 százalékos uniós támogatással tervezett beruházás fő kérdése természetesen mindig is az volt, hogy a kormány milyen feltételekkel, milyen arányban ad hozzájárulást, és hajlandó-e engedni az időközben botránnyá dagadt áfa-visszaigénylési ügyben. Az igencsak centralizált hazai költségvetési rendszerben a főváros köztudottan nincs valami jól „eleresztve”. Ugyanakkor a kormányt – az országot – cselekvésre szorítja a csatlakozási szerződés, illetve az ebben foglalt átmeneti mentesség (derogáció), amely szerint 2010 végéig meg kell oldani a nagyobb agglomerációk szennyvízkezelését.
Az ősszel módosított áfa-törvény azonban harapófogóba szorította az önkormányzatokat. Nem adóalanyok többé, így nem igényelhetik vissza a forgalmi adót, ami a csepeli beruházás esetében jó 25 milliárd forint elvonást jelentett volna. Néhány kiskaput azért hagytak: például meghagyták az áfalevonás lehetőségét az olyan önkormányzati beruházások esetében, amelyek támogatásáról 2003 vége előtt született döntés. Csakhogy nem világos, mi értendő ilyen döntésen. A kormány nyilvánvalóan nem egy lépésben, hanem fokról fokra kötelezi el magát egy-egy önkormányzati projekt támogatása mellett. A legkeményebb elköteleződés a támogatási szerződés, ám ilyet egyelőre még egyetlen KA-támogatás esetében sem kötöttek. Van ugyanakkor egy közbülső állomás – a Brüsszelnek tavaly év közepén benyújtott indikatív lista -, amelyben konkrét fejlesztések szerepelnek. Ezek tervezése során nyilvánvalóan a korábbi áfa-szabályokat vették figyelembe.
Az áfa-ügy december közepén pattant ki, amikor Demszky Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) szintén SZDSZ-es elnökével, Dióssy László veszprémi polgármesterrel együtt, „meglepetésként” tálalta az adó-visszaigénylés eltörlését. Akkor válhatott világossá a zavar a már hónapok, évek óta tárgyalt fejlesztési projektek finanszírozása körül. „Ma is vitatott, mit tekintsünk elkezdett beruházásoknak” – vélte kérdésünkre Dióssy, akinek országos szervezete az Alkotmánybírósághoz kíván fordulni az áfaszabály-módosítás miatt.
| Zalai kérdőjelek |
| Zalaegerszegnek és a környék-beli falvaknak a fővárosnál alighanem nehezebb dolguk lesz. Az agglomeráció a saját erőből több mint 1 milliárd forintot költött csatornázásra, amelyet azonban korlátoztak a céltámo-gatások során lakosságszámhoz kötött előírások. Tombi Lajos zalaegerszegi alpolgármestertől megtudtuk, hogy az eredetileg több mint 55 millió euróra (14 milliárd forintra) tervezett, ám valószínűleg még némi szelektálásra szoruló, KA-ból támogatott csatornázási és szennyvízprojekt egyszerre szolgálná a Balaton vízminőség-védelmét és a kistelepülések hálózatba kötését. A kisebb beruházási volumennel más arányok is járnak együtt: az EU 50, a költségvetés 20, a települések pedig 30 százalékkal járulnak hozzá a finanszíro-záshoz. Ezt drágítaná meg jelentősen, ha a forgalmi adót nem lehetne levonni, ami valószínűleg több település visszalépéséhez vezetne. |
|
GYORS MEGEGYEZÉS. Február vége felé azonban Demszky megegyezett a kormányfővel arról, hogy a csepeli szennyvíztisztító áfa-visszaigénylés szempontjából is zöld utat kap. Szorította a feleket az idő, hiszen az óriásprojektet időben be kell terjeszteni Brüsszelnek, hogy még az idén elbírálják. Ám Budapest két további – együttvéve 170 milliárd forint értékű – környezetvédelmi projekt áfáját is szeretné zsebben tudni: az egyik a kerületi csatornaépítkezés, amelynek menedzselését a főváros egy éve átvette; a másik a dél-budai szennyvíztisztító, amelyet Albertfalva déli részén, a szomszédos településekkel együtt kívánnak megépíteni.
A fővárosiak egyik érve az elviselhető tarifa („sustainable tarife”) uniós elve: a díjemelésekből további lakossági hozzájárulást kisajtolni aligha lehet. Épp most, január elsejével emelte a város 35,9 százalékkal – köbméterenként 162,10 forintra – a csatornadíjat, amely ily módon az idén 4,59 milliárd forint csatornafejlesztési forrást biztosít. A másik érvük: ha nem fejezik be a 8-10 kerületben tervezett, 85 milliárd forintra becsült csatornafejlesztést, akkor a csepeli szennyvíztisztító kapacitásait csak 50-60 százalékban tudják kihasználni az optimális 80-90 százalékos terhelés helyett. Brüsszel ezt nehezményezné, és könnyen visszakérhetné az apanázst. A dél-budai mű pedig, a csepelivel együtt, 2010-től immár 100 százalékban megtisztítja majd a főváros szennyvizét, ráadásul a fejlesztés is szerepel a 2004-2006-ban, KA-támogatással indítandó beruházások listáján.
Így az adó-visszaigénylés kitágítására törekedtek. „Három célunk volt – számolt be kérdésünkre Atkári János főpolgármester-helyettes. – Az egyik, hogy szerepeljen az áfa-levonás a központi szennyvíztisztító megépítéséről szóló kormányhatározatban. A másik, hogy utaljon a határozat a kapcsolódó beruházásra. Harmadrészt a kormány kötelezze magát, hogy a támogatási szerződésbe belefoglaljuk az áfa-visszaigényelhetőségét.”
Nagyjából el is érték, amit akartak: a március 12-i kormányhatározat szerint az áfa visszaigényelhető, és ezt rögzítik majd az érintett miniszterekkel (a környezetvédelmi és az integrációs ügyek irányítójával) megkötendő támogatási szerződésben is. Viszont az utalás a kapcsolódó beruházásokra kissé halványra sikeredett: „A kormány felhívja az érintett minisztereket, hogy (…) vizsgálják meg a projektekhez kapcsolódó és a projektek hasznosítása szempontjából elengedhetetlen beruházások szabályozási változásából eredő kockázatokat” – olvasható a határozatban.
Végül is az igényelt 65 százalék KA-támogatás mellett a kormány a központi szennyvíztisztító és a vele együtt megépítendő környezetvédelmi objektumok – áfa nélkül – 121 milliárdos beruházási összegének 20 százalékát, a főváros pedig 15 százalékát vállalja. A hazai tehermegosztás aránya tehát 4/7-3/7, és ilyen mértékben állja a központi, illetve a fővárosi büdzsé az előre nem látható költségeket is. Budapest vállalta a kapcsolódó utak felépítésének 10 milliárdos cechjét, és az e munkákban részt vevő cégek nem vonhatják le majd az áfát a beszerzések, alvállalkozó szolgáltatások után.
