 |
| MARTIN JÓZSEF PÉTER, a Figyelő főszerkesztője |
Medgyessy Péter – szól a megértő magyarázat – azért dobta be az európai parlamenti választásokra szóló közös listás javaslatát, mert a magyar nép konszenzus iránti vágyát kívánta ezzel kielégíteni. Legyünk megértők! A magyar társadalomban kétségtelenül erős igény mutatkozik arra, hogy a közéleti viták nyugod-tabb hangnemben és konstruktívabb légkörben folyjanak, a politika meddő mocsarából kiemelkedjen valami, amit közjónak, nemzeti érdeknek lehet nevezni. Mára széles körben megbukott az orbáni “két Magyarország” abszurd koncepciója, már csak azért is, mert két ilyen nevű országra nincs hely a földtekén (copyright Esterházy Péter). A konszenzusdeficites helyzetet tehát jól érzékelte Medgyessy és csapata; a GfK Hungária Piackutató Intézet felmérése szerint a lakosság több mint kétharmada támogatja a közös listás ötletet. Az MSZP ugyan a pártok közül egyedül maradt indítványával, de – vélik sokan – békülékenységüket demonstrálva, politikai tőkét kovácsolhatnak a javaslatból.
VÁGYÁLMOK. A kormányfő indítványa a látszat ellenére antidemokratikus: szemben áll a társadalom, a nemzet hosszú távú érdekével. Modern (liberális) demokráciákban a pártok nem elsősorban az éppen aktuális néphangulatot igyekszenek meglovagolni, hanem ideológiai és szakkérdésekben víziókat és megoldási módozatokat kínálva megkísérlik befolyásolni a lakosság véleményét. Gondoljuk csak meg, vágyálmok milyen hosszú sora diadalmaskodhatna egy képzeletbeli népszavazá-son! Felmérések bizonyítják, hogy többséget kapna – például – a halálbüntetés viszszaállítása, aminek a nemzetközi egyezmé-nyek és az európai liberális elvek mégis gátat szabnak. A gazdaságban számos populista intézkedésre mondana igent a lakosság – az állami támogatásoktól kezdve az adók eltörléséig mindenre, ami látszólag javítja az életszínvonalat. (Hogy a népszerű osztogatásnak mi a következménye, azt napjainkban látjuk.) A magyar nép egy elkeseredett pillanatában talán még Kádár Jánost is megszavazná, hiszen vele együtt visszajönne a gondoskodó állam, 3,60 lenne a kenyér, nem kellene adót fizetni és megszűnne az acsarkodás. A választásokon győzne a nemzeti egység népfrontos listája.
Medgyessy javaslata az “antipolitikus” időket idézi, amikor nem “untatták” az embereket alternatívákkal; az indítvány ezért demokráciaellenes. A modern politikának lételeme a szabályo-zott keretek között folyó versengés, a hatalom megosztása, az érdekek, értékek artikulálása és felelős képviselete. Ha a közéleti viták stílusát javítandó – kétségtelenül nemes cél – megszűnne akár csak egy választás erejéig a pártok közötti versengés, akkor a valóban zavaros fürdővízzel együtt a gyermeket (a felcseperedő demokráciát) is kiöntenék.
Kár lenne. Még akkor is, ha a javaslat éppen az európai parlamenti választásra vonatkozik, és fogalmazóinak szándéka szerint megvalósulása esetén a magyar érdekek hatékonyabb képviseletét szolgálná. A bökkenő csak az, hogy az uniós politikában éppen nem az Európai Parlamentben, hanem az Európai Tanácsban jelennek meg a nemzeti szempontok. A parlament szerepe az utóbbi időszakban valamelyest megerősödött, ami kicsi, de egyértelmű lépés a kontinens lassú föderalizálódásának, azaz a tagállami érdekérvényesítés erodálásának irányába.
KONKRÉTAN. Az uniós döntéshozatalban megjelenítendő nemzeti érdekek egyes konkrét – külpolitikai, gazdasági, társadalompolitikai – kérdésekben formálódnak. A magyar gazdaságban nemzeti konszenzusra lehetne és kellene jutni az euró bevezetésének, a követendő uniós fejlesztési politika vagy a nagy elosztó rendszerek (egészségügy, oktatás, közigazga-tás) reformja ügyében, de csak a prioritások megfogalmazása és az alternatívák összevetése után. A nemzeti érdek amúgy szerencsés esetben nem csak politikai indíttatású: független, nagy tekintélyű személyiségek érvelhetnek konkrét kérdésekben az egyes lehetőségek mellett, pártállásra való tekintet nélkül. Minél inkább megerősödik Magyarországon a civil szféra, a pártfüggetlen közigazgatás, a tudományos kutatás, minél inkább “kitaláljuk” Magyarországot, annál könnyebb lesz a politikának rálelnie néhány valóban fontos és valóban össztársadalmi érdekre.
Persze a konfliktusok akkor sem spórolhatók meg. Akik előbb akarnak nemzeti egységet és utána vitákat, előbb választást és utána alternatívát, azok fordítva ülnek a lovon.
