 |
Persze, tegyük hozzá, a cél meghatározása eddig is közös hatáskör volt. A bejelentés bukéja annak rezignált tudomásulvétele, hogy a jövő évi inflációs cél már úgysem teljesíthető, 2005-ben viszont – ha minden jól megy – tiszta lappal indulhatnak. Járai szerint a gyenge forint és a kilátásba helyezett áfaintézkedések miatt irreális a 2004 végére deklarált, 3,5 plusz-mínusz 1 százalékos célsáv, és az MNB célja immár az, hogy az infláció a jövő év végén 5,5 százalék alá kerüljön, miután az idei decemberi ráta 5,2 százalékra, a jövő év átlag pedig 6,5 százalékra gyorsulhat.
Szokatlan módon Mellár Tamás, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnöke is előrejelzésbe bocsátkozott. A jegybankra rálicitálva, 6,7–7,5 százalékra taksálta a jövő évi átlagos, illetve 6,6–7,6 százalékra a decemberi inflációt.
 |
„Az elmúlt három évben politikai okokból elhalasztott központi árnövelések (leginkább az energiaszektorban, a közlekedésben és más közszolgáltatásoknál) olyan támogatási igényeket okoztak, amelyeket egyre kevésbé lehetett költségvetési eszközökkel megoldani” – magyarázza Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Rt. elnöke. A drágulás jelentős felgyorsulását jelzik előre, a GKI szerint a decemberi, 5,3 százalékos áremelkedést 2004 első felében 6,5–7,0 százalékos infláció követi majd, és az lassul le jövő decemberre 5,5 százalékra. A cégnél, a jegybanki becsléshez közel állóan, 1,0–1,5 százalékpontra becsülik a jövő évi áfaemelés inflációnövelő hatását. „Az egyszeri, átmeneti hatások miatt rövid távon fel kell adni az inflációs célt” – fejtette ki Vértes. Szerinte a kormánynak és a jegybanknak 2005-re, 2006-ra kitűzött cél elérésben kellene együttműködnie, ugyanakkor át kellene térni a 250 forint/euró kurzust megcélzó árfolyamcél követésére.
Ugyanakkor a Pénzügykutató Rt. előrejelző csapata – többek között Antal László, Petschnig Mária Zita, Várhegyi Éva – lényegesen gyengébbre, 257 forint/euróra teszi az „egyensúlyi” árfolyamot, amely mellett (a jelenlegi középárfolyamot mintegy 9 százalékkal felértékelve) belép az ország az euróövezet „előszobáját” jelentő ERM II. árfolyamrendszerbe, a kutatók feltételezése szerint mindjárt a jövő májusi uniós csatlakozás után. Közben viszont Barcza György, az ING Bank elemzője úgy látja: az MNB inkább erősítene, és az eddig kommunikált 250–255 forint/euró helyett inkább a 247 és 252 forint közötti sávban határozná meg a kívánatos árfolyamot, hogy segítse az infláció mérséklődését a 2004 eleji megugrás után.
A megemelt hivatalos inflációs előrejelzések következménye „az inflációs várakozások és így a tényleges ráta további emelkedése lehet” – aggódnak a Kopint-Datorg Rt. kutatói. Palócz Éva és Bartha Attila szerint önbeteljesítő próféciák srófolhatják fel jövőre akár 7 százalékra is az inflációt, bár a legvalószínűbb a 6 százalékos drágulás.
Egyelőre 5 százalék alatt tartunk, sőt szeptemberben az infláció a várnál kedvezőbben alakult. Az éves alapon mért drágulás 4,7 százalék volt, vagyis az előrejelzésekkel ellentétben nem gyorsult a nyári hónapokhoz képest. Az egyhavi áremelkedés 0,6 százalék, aminek fele a villanyáram, harmada pedig az élelmiszerek drágulása miatt következett be. Utóbbiak közül is a liszt- és kenyérfélék, a sertés- és baromfifélék kezdtek drágulni, míg az idényáras élelmiszerek (zöldség, gyümölcs) egyelőre olcsóbbodtak, és csökkent augusztushoz képest a szolgáltatások (közülük is a telefon, a hírközlés, az üdültetés) árszínvonala is.
Várakozáson felüli mértékben romlik ugyanakkor a fizetési mérleg. Hiánya augusztusban újabb 402 millió euróval – a Reuters felmérése szerinti elemzői várakozásoknál majd’ 200 millióval nagyobb mértékben – duzzadt, így 8 hónap alatt megközelítette a 3,2 milliárd eurót. A tavalyi hasonló időszakban „mindössze” 1,4 milliárdos deficit gyűlt össze. A hiány elsősorban az áruforgalmi passzívum miatt nő, miután az export euróbevétele 1,6 százalékkal visszaesett, az importtal kapcsolatos kiadás viszont 3,6 százalékkal nőtt. Tovább apadnak az idegenforgalmi bevételek is, aminek következtében az ágazat első 8 havi aktívuma 300 millió euróval olvadt. A január–augusztusi folyó hiánnyal szemben mindössze 0,6 milliárd euró nettó tőkebeáramlás állt, így a deficit több mint négyötödét a külföldi adósság emelkedése finanszírozza, holott egy éve az eladósodás még „csak” 43 százalékot tett ki.
