Nagy volt a nekibuzdulás a politikusok részéről az idén májusban a 8 áldozatot követelő móri bankrablás után, hogy a szabályozást segítségül hívva felkészítsék a hazai pénzintézeti fiókokat a fokozottabb veszélyekre. Az Erste Bank egyik lerakata ellen – éppen a parlamenti választások második fordulója után – intézett támadásra reagálva, az akkor beiktatásra váró szocialista párti belügyminiszter, Lamperth Mónika, rögvest törvényi szigorításokat sürgetett, a pénzügyi tárca távozó fideszes vezetője, Varga Mihály pedig sebtében munkaértekezletet hívott össze a felügyelet, a bankok és a biztonsági cégek képviselői számára, hogy javaslatot dolgozzanak ki egy jövőbeni rendeletre. A tragikus támadásig ugyanis csak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által 2001-ben kiadott – és ma is érvényes – ajánlás szabályozta ezt a területet.
A legélesebb vitát az váltja ki, mi legyen a szerepe a bankfiókokban lévő biztonsági őrnek.
E dokumentum előírja, hogy a bankok szakvizsgával rendelkező őrszolgálatról gondoskodjanak minden olyan fiókban, ahol a napi átlagos készpénzforgalom meghaladja a 20 millió forintot, továbbá meghatározza a banki helyiségek, széfek, időzáras kasszák mechanikai, fizikai jellemzőit. A biztonsági szakemberek azonban – éppen a móri támadás tanulságait levonva – azt hangsúlyozták, hogy az új helyzetben új és lehetőség szerint kötelező érvényű szabályok kellenek. A Bankszövetség illetékesei – az új rendelkezések szükségességét elfogadva – már akkor is azt emelték ki, hogy a hazai pénzintézetek az elmúlt évtizedben komoly beruházásokat hajtottak végre a biztonság érdekében, a fiókok többségében van kamera, időzáras széf és rendőrségi riasztásra alkalmas úgynevezett pánikgomb is. A bankszakmában akkor elterjedt vélemény szerint tehát a megtett beruházások elegendőek, a mórihoz hasonló támadásokra képtelenség felkészülni, nem lehet a legroszszabb eshetőségre berendezkedni. Fél évvel a bankrablás után azonban – kis túlzással – mintha ugyanott tartanánk, a várva várt rendelet elakadt az egyeztetések útvesztőjében.
“Nem tudjuk, mikor lesz új jogszabály” – tájékoztatták a Figyelőt a Pénzügyminisztérium (PM) sajtóosztályán annak ellenére, hogy az utóbbi néhány hétben számos olyan napilapos rövidhír jelent meg, amely szerint most már “napokon belül” a kormány elé kerül a rendelet tervezete. Lapunk információi szerint a késlekedés oka az, hogy a háttérben óriási harc dúl a két érdekelt lobbicsoport, a banki és a biztonságtechnikai szektor között a rendelet pontos szövegét illetően. Az egyik oldalon a fejlesztések miatti extraköltségek okán aggódnak, a másik fél pedig éppen a potenciális üzleti lehetőségeit félti. A küzdelem most éppen a tárcák közötti egyeztetések színterén zajlik: a PM-en keresztül a bankok próbálják meg érdekeiket érvényesíteni, a Belügyminisztérium segítségével pedig a biztonsági vállalkozások “lobbiznak”. Nem csoda hát, hogy a rendeletnek állítólag már a sokadik verziója fekszik az íróasztalokon.
A banki körök részéről az próbálják hangsúlyozni, hogy a készülő kormányrendelet “liberális” lesz, vagyis nem tartalmaz olyan szabályokat, amelyek minden pénzintézet számára egységesen kötelező érvényűek lennének. Ehelyett a rendelet az egyes intézményekre bízná a saját szabályzatuk kidolgozását, azt azután a PSZÁF ellenőrizné. Az indoklás szerint ez azért ígérkezik jobb megoldásnak, mert a pénzügyi szektor különböző szereplőire egységesen értelmezhető rendelkezéseket nehéz lenne kidolgozni, ráadásul az egyes szervezetek jobban meg tudják ítélni, hogy saját fiókjaikban mi szolgálja a fokozottabb biztonságot. Mások ugyanis a vidéki és a fővárosi, a kisebb és nagyobb forgalmat lebonyolító, a banki vagy éppen a takarékszövetkezeti fiókok számára hasznos megoldások. A biztonságtechnikai lobbi részéről ezzel szemben azt sulykolják, hogy a rendelet néhány fontos konkrétumot mindenképpen kötelezővé tesz a szektor minden szereplője számára.
ŐRSZEM. A legélesebb vitát az váltja ki, hogy milyen szerepet töltsön be a bankfiókokban posztoló biztonsági őr. Lasz György, a Biztonságtechnikai Nagyvállalkozók Szövetségének elnöke, a bankbiztonságról szóló rendelettervezetet előkészítő bizottság egyik szakértője a Figyelő kérdésére például arról tájékoztatott, hogy tudomása szerint a rendelet végső szövegváltozatába bekerültek azok a szakmai javaslatai, amelyekért már évek óta harcolt, s amelyeket rögvest a móri tragédia után is hangoztatott. Ezek szerint tehát a szabályozás kötelezővé tenné azt, hogy a bankfiókokban a biztonsági őr golyóálló üveg mögött rejtve maradjon, ne szolgáljon “élő” céltáblaként a rablók számára, ha pedig kell, a háttérből gyorsan képes legyen intézkedni. Miként az is előírás lenne, hogy az eseményeket a nap 24 órájában rejtett kamera is rögzítse. Utóbbit a szakember véleménye szerint az indokolja, hogy a látható kamera a bankrablók első számú célpontja, amit spray-vel egyszerűen hatástalanítani képesek, míg az a tudat, hogy a bankfiókban való mozgást egy rejtett “szem” folyamatosan rögzíti, eleve megelőző hatással bír. Lasz György egyébként elismeri, hogy számos érdek ütközött a rendelet kidolgozása során, sőt megítélése szerint még a biztonsági vállalkozások sem egységesek. Ahogyan fogalmaz, az árorientált piacon egyes cégek jó lehetőséget látnak a védelmi technikai rendszerek telepítésében, mások viszont, amelyek most is pénzintézetben látnak el őrző-védő szolgálatot, attól félnek, hogy ha a további biztonságtechnikai beruházások mellett kardoskodnak, és a megbízójukat többletköltségre kényszerítik, elveszítik a üzletet.
A Bankszövetség részéről az egyeztetéseken részt vevő Csaba József, a K&H Bank ügyvezető igazgatója ezzel szemben azt mondja, hogy a fegyveres biztonsági őr golyóálló üveg mögötti elhelyezését semmi sem indokolja, ez felesleges és túlzott többletberuházásra kényszerítené a bankokat. “Azzal egyetértünk, hogy valaki folyamatosan figyelje a háttérből egy rejtett kamerán keresztül a bankfiókot, de erre miért kellene golyóálló üveg és fegyveres?” – teszi föl a kérdést, a korábban több évtizedes rendőri munkát végző banki szakember, aki ezen javaslat hátterében egyértelműen a biztonságtechnikai cégek üzleti érdekeit sejti. A fegyveres őrnek szerinte továbbra is az ügyféltérben a helye, hiszen feladata nem is annyira a rablók elrettentése, hanem az esetleges nemkívánatos elemek, a kisebb-nagyobb zavart okozók elleni határozott fellépés. Csaba József szerint abból kell kiindulni, hogy a nemzetközi tapasztalatok alapján a profi bankrablókat semmilyen eszközzel sem lehet eltéríteni a szándékuktól. Németországban például hiába vezették be egy időben az úgynevezett zsilipes megoldást, a “fegyver” visszafelé sült el, megszaporodtak a túszszedő akciók, a zsilip pedig éppen a kimenekülés útját zárta el az ügyfelek elől.
MILLIÓK. A szakértő éppen ezért azt javasolja, hogy a pénzintézeti fiókok mindegyikét – az amúgy is egyre inkább terjedő – különféle támadásjelző rendszerekkel (lábpedálos jelző, rádióvezérelt mobil támadásjelző készülék) kell felszerelni. Ezen túlmenően ki kell építeni az ehhez kapcsolódó monitoring rendszert, amelyet egyrészt a fiók hátteréből egy banki alkalmazott ipari kamerákon keresztül végez, s adott esetben azonnal értesíti a hatóságokat, másrészt pedig a támadásjelző készülékeket automatikusan összeköttetésbe kell helyezni 24 órás távfelügyeleti rendszert ellátó cégekkel, amelyek szintén akcióba lendülnek a riasztás esetén. Lasz György mindehhez annyit tesz hozzá, hogy a banki oldalon milliós beruházásokról beszélnek, miközben saját számításai szerint ennél jóval kevesebbet kellene erre áldozniuk.
